A fekete özvegy, Csézy Erzsébet (tiszás énekesnő), meg a hajfesték nélkül is tipikus szőke nő, Szabó Alexandra (XVI. kerületi tiszás jelölt) még az ugyancsak sápadt szürkeállományú tiszás jelöltbrigádban sem tartoznak Uniós Péter konyhafiókjában a legélesebb kések közé. Annak ellenére sem, hogy ha valaki, akkor jellemtöpörtyű elnök uruk különösen képzett a kivont konyhakéssel ijesztgető le-fel sertepertélésben, amolyan könnyed, öngyilkossági epilógus gyanánt.
Persze, léteznek olyan furcsa, egyedi, sőt extrém tulajdonságokkal felruházott hölgyek is, akiket feldob az ilyen őrült mazoizmus, szegecselt nárcizmus, meg a vérfagyasztó kriminalitás. Ámulatba ejtő politikai rátermettségre utaló jelek, melyekért cserébe csodálattal csüngnek, hódolnak választott törpe nagyvezérük Bocskai mellzsinórzatán (Istenem, hová jutottunk, Ukrán Péteren Bocskai), miközben tán még a bőre alá is bekéredzkednének, adrenalinnak. Most azonban újabb szintet lépett az ő hódoltjuk magán (köz)élete, ami azért mégis csak el kellene, hogy gondolkodtassa például Csézy „matyó művésznőt”, mielőtt önfeledt műszempilla rángások kíséretében hirdetné, hogy „számomra nagy öröm és megtiszteltetés volt, utoljára tegnap, hogy Magyar Péterrel ismét egy színpadon állhattam.”
Túl azon, hogy hasonló a hasonlóval, a Szabó Alexandra hóna alja meg attól nedvesedik, hogy ott és abból a kávéból kortyolgathatott, ahol és amelyikből, az olajsejk Kapitány István, egykor impexes elvtárs is volt olyan szíves ezt megtenni. Noha a saját férje is elvtárs volt, méghozzá Gyurcsány elvtárs elvtársa, aki mellett több tízmilliós laboratóriumi pályázat éltető tűzénél csepegtethette keserves kenyerére a szalonnazsírt. Miközben meg a felesége, Alexandra keresztény családjára hivatkozik éjjel-nappal a mátyásföldiek előtt és további ezreseket tarhál tőlük plakátra, benzinre a Tiszának, magának. Patikamérlegre tette magát ő is.
Szóval lassan elérkezik vagy már el is érkezett az idő, amikor sokkal inkább azon kellene rágódni, elgondolkodni ezen elalélt, könnyen megvezetett tiszás hölgyeknek, hogy egyáltalán szabad-e, erkölcsös és etikus-e továbbra is egy színpadra állni Ukrán Péterrel, aki hol átázott gatyában csúszkál, legközelebb esetleg az álklerikális Szabó Alexandra lányának, ha van neki, lábai között vagy a sajtóhírek szerint LSD után sóvárgó Radnai Márkkal bulizik egy tepsi fehér por, meg a Vogel Evelin társaságában és szexel konszenzuálisan heteróban vagy más felállásban. Családanyák esetében, különösen, akik mára közelebb járnak a kapuzáráshoz, mint a párás, kitárulkozó házibulikhoz, hogy akkor arcvesztés nélkül, epekedhetnek-e tovább, mint eddig, a Peti oldalán.
De ha ennek ellenére sem tágítanának, mert gyógybetétes tűsarkújuk közben hozzá szegeződött a szivárvány rivaldás világot jelentő deszkákhoz és a rajtuk, mellettük álló, rabló filippinók elől menekülő Kacsa Péterhez, hát akkor mielőtt még végleg lejáratnák magukkal együtt szájtáti férjüket, szüleiket, gyerekeiket, és ha vannak, barátaikat, sőt cakli-pakli a rokonságot, valakijük perdüljön már elejbük és térítse őket észhez.
Rátermett férjek, fiak, apósok kerestetnek! Mert kinek hiányzik a politikai mellé az erkölcsi bukás is.
A szerző: újságíró, közíró
Forrás: demokrata.hu
Views: 67
