Vajon mit jelent, pontosabban kinek, mit jelent ez a szó, hogy örökre? Érdekes lenne megkérdezni az embereket erről. Biztosan jópofa válaszok is születnének, meg komolyak is, mindenesetre magam azért kezdtem elmélkedni ezen kifejezés értelmén, mert néhány napja a magasságos Európai Unió, pontosabban az Európai Bizottság bölcsei nemrég kijelentették, hogy „örökre kitiltja az orosz energiahordozókat az Unió.” Hajrá, ti bölcsek! Tiltsátok, tiltsátok, no meg hirdessétek csak ostoba módon, hogy holnapra megforgatjátok az egész világot, lássátok be, hogy bizony nem sikerült. Remélem, „európai uniós” módon nem is fog soha. Megdöbbentő, hogy mennyi ostobaságot hordtak össze az elmúlt években az Unió ilyen-olyan, magukat roppant fontosnak gondoló emberei, de a legtöbb elképzelésre eddig csak annyi megjegyzést volt érdemes tenni, hogy nahát, ismét köhög a bolha. Oroszország meg nevethet a markába.
Az örökké és az örökre szó jelentése amúgy tényleg gyakran elgondolkodtatja a filozófiára hajlamos embert. Itt – vagy ott – van például az örök szerelem! Költők, írók szép és gyakori témája ez, de a csodálatos világirodalomból tudjuk, hogy az örök szerelmek egy része például hamar megszűnt, egyrészt mert bánatukban öngyilkosok lettek a szerelmesek, így aztán érdemes csínján bánni ezzel az „örök” szóval, másrészt meg azért, mert bár az élet örök, de a mindennapi elképzelések igencsak rövid életűek. Azaz nem teljesednek be, mert a létezés törvényei mások. Így az sem biztos, hogy az orosz energiahordozók kitiltása Európából meghozza azt az eredményt, amit a terv kiötlői óhajtanak, de még az is elképzelhető, hogy nagy kudarcba sodródnak ezzel, mondhatnánk, hogy „örök” bajuk származhat az energiahiány miatt. Meglehetősen ostoba és öngyilkos ötlet ugyanis ez a kitiltás-betiltás-eltiltás módi, mely már a világ sportjába is – némi képzavart megengedve magunknak – „betette a lábát”.
Ám abban biztosak lehetünk, hogy a terv végeredménye nem az oroszoknak fog ártani. Magam nem igazán tudom értelmezni ezen uniós terv valóságát, hiszen ki tudja, mi az örökké? Ily bölcsek lennének az uniós ítészek, hogy ők bezzeg tudják, mi az az örök, meg mi az örökké? Netán az Európai Unió, mint szervezet örök? Magam nem örülnék ennek, de ha netán ők magukat annak gondolják, akkor megint felmerül a kérdés, hogy mire alapozzák ezt a tervet? Mert ha az unió örök – na, nem annak látszik –, de ha az, akkor el kellene mondaniuk, szerintük meddig tart az örök? Én remélem, nem sokáig, de ez az én véleményem. Így aztán kíváncsi lennék arra, hogy az unió számára mi az örök? Mivel ezt nem magyarázták el eddig, így csak arra következtethetünk, hogy magukat, egyedül magukat, meg az intézkedéseiket öröknek gondolják. Reszkess Oroszország!
A jövő végtelen. Csak úgy gondolom, nem mindenki és nem minden számára. Például nem röstellem bevallani, hogy nagyon szeretném, ha az Európai Unió tehetségtelen és többnyire rossz szándékú vezetői a maguk tevékenységét illetően elfelejtenék az örök szó fogalmát. Nem áll nekik jól. Amúgy meg, ahogy a világ folyását elnézzük manapság, nem nehéz arra a következtetésre jutni, hogy „anyám én nem ilyen lovat akartam.” Mert e világ bizony nem a létező világok legjobbikának tűnik. Az örökről, meg az örökkévalóról bizonyára mindnyájan másképp gondolkodunk. Éppen ezért tűnik végtelenül ostobának minden olyan fenyegetődzés, mint ami ezen rövidke cikk megírására sarkalt engem. Valamiért az jutott eszembe, hogy egyetlen örök talán mégis létezik. Ez meg az emberi butaság és rosszindulat. Ebben az Uniónak sikerült élen járnia.
A szerző: újságíró
Forrás: magyarhirlap.hu
Views: 89
A magyar történelmet végig kellene nézni, hogy ezek az „örök” dolgok meddig tartottak. Az, hogy odaát ők ezt nem teszik meg, az érthető. Ők ezzel hülyítettek minket mindig. Az viszont szomorú, hogy itthon még mindig vannak vevők az ilyen illúziókra.