Hollai Hehs Ottó: A vesztes Európa

Több mint ötszáz éve, hogy Európa a nagy földrajzi felfedezések korában „véletlenül” rátalált a nyugati kontinensre. Az északi rész, Észak-Amerika, közel háromszáz év alatt fejlett állammá vált, majd pontosan 250 évvel ezelőtt függetlenedett Nagy-Britanniától. E két és fél évszázad története nagyon izgalmas és tanulságos: leírja ennek a fantasztikus új államnak a felemelkedését a kezdeti tizenhárom kis gyarmat függetlenségi harcától a mai szuperhatalomig. Példátlan fejlődése a világtörténelemben, bizonyítéka annak, hogy a teremtés koronája, az ember, mire képes.

Visszaemlékezésre most nem szakítunk időt, csak azt kérdezzük: mi lett azóta velünk, az „anyaországgal”, Európával, és „gyermekével”, az alig 250 éves Egyesült Államokkal? Sajnos sok jót nem mondhatunk: komoly bajok vannak. A szuperhatalom Amerika érzi, hogy ereje csökken, világhatalmi pozícióját már nem sokáig tudja megtartani, mégis ragaszkodik hozzá, mert véleménye szerint erre joga van. A világ rengeteget változott a második világháború óta: a Kelet lassan, de biztosan felemelkedett, Kína lett a nyugati civilizáció nagy riválisa. Ez önmagában nem volna gond, nyitott a verseny, mindenkinek joga van a fejlődéshez. De sajnos az amerikaiak Kínát nemcsak riválisként, hanem ellenségként is kezelik; a szerző szerint ebből fakad Irán mostani megtámadása is.

Az utóbbi évtizedekben, a hidegháború megszűnése után Európa és az Egyesült Államok viszonya fokozatosan romlott. Éppen az Európából importált baloldali eszmék – például a frankfurti iskola és más ideológiai hatások – teljesen megváltoztatták az amerikaiak világnézetét. A régi puritán, keresztény gondolkodást „szupermodern őrültségek”, így a pl. a gender- és LMBTQ-eszmék váltották fel, miközben él bennük a hit, hogy nemzetük különleges, és a világ vezetésére hivatott. A jelenlegi megváltozott globális gazdasági-katonai erőviszonyokat nem veszik tudomásul, és makacsul ragaszkodnak hegemóniájukhoz. Donald Trump pedig gazdasági és ideológiai téren is a világrend átalakítására törekszik. 

Európa is megváltozott. A tőlünk eredő, majd az új világba exportált eszmék kiszínezve, eltúlozva visszatértek hozzánk. Egy beteg eszmékkel terhelt neoliberális világnézet telepedett Európára, amely jelentős változásokat hozott. Érdekes módon az új szellemi átalakulás – vagyis a hagyományos konzervatív gondolkodáshoz való visszatérés – a tengeren túl kezdődött, és lassan Európában is erősödik (lásd: Patrióták Európája). De vajon nem túl későn? Európa ma vesztésre áll! A demográfiai katasztrófa következtében az európai nemzetek népessége évtizedek óta nem növekszik, hanem csökken. A munkaerő pótlására idegeneket engedünk országainkba, elsősorban a muszlim világból. A fehér, keresztény Európa lassan eltűnik. Az iszlám legyőzi a kereszténységet. Ezt a két, összefüggő folyamatot már nagyon nehéz megállítani, de erre – úgy tűnik – nincs is akarat.

A másik sorsdöntő probléma, hogy a ruszofóbia egész Európára kiterjedt, és ez megnehezíti a két keresztény szláv nemzet között négy éve tartó háború békés lezárását. Még nagyobb gond, hogy Európa már egyetlen „érvényesnek” tekintett identitását, a kereszténységet is elvesztette. A folyamat a szekularizációval indult, és a modern technikai fejlődés az utóbbi száz évben felgyorsította. Ma már társadalmi és politikai szinten alig esik szó a kereszténységről.

Összességében a nyugati társadalom szellemi arculata teljesen megváltozott. A régi közös értékek háttérbe szorultak, miközben a túlhajtott fejlődés, a fogyasztói szemlélet és a pénz utáni hajsza új gondolkodásmódot alakított ki, az ellenőrizetlen migráció pedig átformálta Európa városait. Ezt a változást sokan a posztmodern gondolkodás következményének tartják, de a mai gondolkodás keresztényellenes, lelketlen, és szemben áll az emberi logikával és értelemmel. Amerikában talán a konzervativizmus visszatérése hozhat változást. Sajnos vele már nem vagyunk olyan jó kapcsolatban. Úgy tűnik – és szerintünk ez aggasztó –, hogy az Egyesült Államok mai geopolitikájában Európa már nem főszereplő.

Egy friss amerikai vélemény szerint: –„A gazdaság stagnálását Európában a civilizációs hanyatlás egyre valósabb kilátása árnyékolja be.” Európát gyengíti bevándorlási politikája és a csökkenő születésszám – és így tovább. Sajnos sok benne az igazság, mert ha a jelenlegi trendek folytatódnak, húsz év múlva – talán még hamarabb – a kontinens etnikai összetétele teljesen felismerhetetlenné válik.

Ezt akarjuk, vagy van rá megoldásunk?

A szerző:  közíró

Views: 69