Bencsik András: Színe és visszája

„Te kit választanál ebben az őrült és egyre veszedelmesebb világban?”

Szeretném pofán verni Magyar Pétert. (Semmi finomkodás: arcul ütés, pofonadás, meglegyintés és hasonlók. Nem bizony, hanem egyenesen, ahogy jön, lendületből jól pofán akarom verni ezt a csalót.) Erős a gyanúm, hogy Bayer Zsolt barátom támogatná ebbéli törekvésemet. Szerintem Stefka István sem tiltakozna, és több mint valószínű, hogy a tettlegességet nem kedvelő Széles Gábor, valamint a többiek se tiltakoznának e szándék ellen, ugyanis feldühített az a pimasz tolvajlás, ahogy ez a kiugrott NER-kegyenc ellopta a Békemenetet.

A Békemenet a miénk, kezdeményezőké és mindazoké, akik egy szívvel és egy lélekkel immár tizennégy éve vonulunk százezerszám, hogy hitet tegyünk a szeretet és összefogás mellett és demonstráljuk országnak-világnak eme összefogás csodálatos erejét. Ez a sunyi tolvaj leutánozta, ellopta e szent mozgalmat, épp csak annyit változtatva a nevén, hogy ne lehessen ellene plágiumpert indítani, de akkor is csak lopás ez, alattomos leutánzása valaminek, ami nem az övé.

Az első Békemenet 2012 januárjában a Hősök teréről indult, és az Országházhoz ért. Ez volt az első alkalom, hogy egy adott – ma már történelmi – pillanatban az emberek az egész Andrássy utat a végétől az elejéig befedték. Soha ilyet nem látott addig a világ, ez elévülhetetlenül és elvehetetlenül a Békemenet titka és kincse lett. Az a csoda, hogy ez akkor mindenki örömére és megdöbbenésére megtörténhetett. Láthatóvá vált a szeretet és összefogás ereje. 

Azonban értelme volt a kiindulópontnak, és értelme volt a célnak is. Amint a neve mutatja, a Hősök tere mindazon névtelen hősök tere is, akik ott és akkor kiálltak a magyar függetlenség és a szabadon választott kormány mellett. És hová indultak volna e nagyszerű hősök, ha nem az ország házához, hogy ott fejezzék ki védelmező szeretetüket és hűségüket a maguk választotta demokrácia értékeihez? Ez a rágcsáló azonban mindent fordítva csinál. A Deák térről menetelteti népét a Hősök terére. Mindent leutánoz, ellop, lemásol és mindent fordítva csinál, mert fogalma sincs a lényegről, semmit sem ért, de mindenről hosszan szónokol a maga utálatos robotemberhangján. Mi a szeretet és összefogás jegyében vonulunk fel, ő és követői a gyűlölet és a bosszú nevében tesznek úgy, mintha olyanok volnának, mint mi, pedig éppen ellenkezőleg: ellenségként tekintenek ránk.

Színe és visszája. A valóság és annak ördögi kópiája. Egy küzdelmes jelenét élő ország népe és egy bosszúra, zsákmányra, hatalomra éhes horda összecsapása… ami hamarosan bekövetkezik. Mindez egy olyan korban, amikor a túlélés és a béke már önmagában bravúrnak számít, amikor egy rossz döntés (lásd: migráció) egész kultúrákat sodorhat végveszélybe. A szomszédunkban zajló mocskos háborúba beavatkozni készülő Nyugat-Európa egy rettenetes, az egész földrészünket fenyegető válság kirobbantására készül. Jó barátunk, az Amerikai Egyesült Államok mint egy elszabadult hajóágyú, önfeledten bombázza rommá a neki nem tetsző, gyengébb államokat, még egyszer, utoljára átrendezve a világ egy jelentős részét, csak hogy megismerjék végre a Pax Americana ajándékaként fejükre taposó katonai bakancsok lenyomatának szépségeit. Többpólusú világ? Egy frászt! A program időlegesen elhalasztva.

Te kit választanál, ha ebben az őrült és egyre veszedelmesebb világban a magad és utódaid jövőjét, biztonságát valakire rá kell bíznod, mert valakit választanod kell? A valódit vagy a csalót?

A szerző: újságíró, a Demokrata hetilap főszerkesztője

Forrás: demokrata.hu

Views: 104