A cím kérdőjeles, mert mai világunkban ritkák az egyszerű megoldások. Pedig a logikai gondolkodás mindig a legegyszerűbb válaszokat adja. Amiről most írni szeretnék, az kulcsfontosságú kérdés, mert ettől függ Európa, de talán egész nyugati keresztény civilizációnk jövője. Mindenki sejtheti, hogy a háborúról esik szó, amely több mint négy éve sötét rémálomként megfertőzte és elrontotta az életünket. A háború okairól, az előzményekről már mindent tudunk, de talán egy-két gondolatot, tényt megismétlek.
* Az ukrán–orosz háború egy proxyháború az Egyesült Államok és Oroszország között; az áldozat elsősorban az ukrán nép, de – sajnos – egész Európa is.
* Az amerikai geopolitikai cél Ukrajna kiszakítása volt az orosz érdekszférából.
* Ehhez a geopolitikai elgondoláshoz kapcsolódott a német–orosz barátság és szövetség lerombolása. Ez utóbbi sikeres volt (lásd az Északi Áramlat gázvezetékének felrobbantását).
Az Európában zajló háborút Donald Trump amerikai elnök nem tudta leállítani. Minden eddigi tárgyalás zátonyra futott. Eközben a Közel-Keleten Izrael és az Egyesült Államok Iránnal kialakult konfliktusa szélesebb háborús feszültséggé eszkalálódott, ami az olajárak jelentős emelkedéséhez vezetett. A világ ma veszélyesen bizonytalan és nehezen ellenőrizhető helyzetben várja, hogy a válság rendeződjön és ismét helyreálljon a békés, normális rend. Teljesen mindegy, hogy hiszünk-e az összeesküvés-elméletekben vagy nem: az biztos, hogy a jelenlegi világpolitikai rendszert mindenki megkérdőjelezi.
A Nyugat politikája nem egységes. Az Egyesült Államok elképzeléseit Európa nem fogadja el, pedig Trump elnök helyesen ítéli meg a helyzetet. Az energiaválság megfékezésére az orosz olaj és gáz szabad, korlátozás nélküli vásárlását ajánlja Európának. Brüsszel – és főleg a német kancellár – ezzel szemben makacsul ragaszkodik az oroszokkal szembeni ellenséges magatartáshoz. Korábban már írtam a németek szerepéről a XX. századi európai háborúkban. A helyzet ma bizonyos tekintetben hasonló: a német politika ismét háborús irányba mozdul.
Véleményem szerint ma csak egy új német kancellár személye hozhatna forradalmi változást Európa politikájában. Bár már cikkeztem erről, most megismétlem: Friedrich Merz kancellár veszélyt jelent Németországra és egész Európára nézve, ezért le kellene váltani. A háborút támogató irányvonala egyszerűen nevetséges. Az oroszokkal szembeni téves politikai gondolkodása háborúba sodorhatja a kontinenst, és ez akár a sokat emlegetett harmadik világháborút jelenthetné. Ez újabb tragédiához vezetne. A keresztény világ nem ezt érdemli. Szeretne végre békében élni.
A németek két nagy háború kitörésében is kulcsszerepet játszottak, és mindkét alkalommal súlyos vereséget szenvedtek. Logikus tehát a kérdés: vajon most is megismétlődhet ez a történelmi katasztrófa? A nyugati civilizáció politikusai közül ma két személy támogatja határozottan és hangosan a béke ügyét. Az egyik az Egyesült Államok elnöke, Donald Trump, aki egyrészt békét szeretne az orosz–ukrán konfliktusban, ugyanakkor az Egyesült Államok – Izraellel közösen – katonai akciót indított Irán ellen, ami egy nehezen kezelhető nemzetközi konfliktus veszélyét hordozza.
A másik a magyar miniszterelnök, akinek békét támogató igyekezetét Brüsszel ellenségesen fogadja, ami ferde, már-már paranoiás és érthetetlen gondolkodásra vall, hiszen a kicsiny Magyarország történelmi tapasztalataiból kiindulva békében szeretne élni, és ezt reméli Európa népei számára is. Eddigi tapasztalataink viszont azt igazolják, hogy bizonyos krízishelyzetekben – ilyen a jelenlegi Brüsszel és Orbán Viktor között kialakult vita – a kulcsfontosságú politikusok kiválasztásába külső nemzetközi erők is beavatkoztak. Csak két ismert példát említek: 1917-ben, a háborús helyzet megváltoztatása érdekében nyugati politikai és katonai erők Oroszországba juttatták a száműzetésben élő kommunista vezetőket, Lenint és Trockijt. A bolsevik forradalom sikeres lett, és megváltoztatta fél Európa ideológiai arculatát, a háború azonban nem szűnt meg.
Alig másfél évtizeddel később, 1933-ban Hitler nem pusztán belső politikai erőből, hanem külföldi bankárok és befolyásos politikusok támogatásával került hatalomra. A szándék valószínűleg az volt, hogy a felerősödő szovjet kommunista hatalom ellen támogassák a fegyverkező náci Németországot. Ez majdnem sikerült, de akkor még senki sem számolt a szovjetek erejével, akik végül legyőzték a világ legerősebb hadseregét. A fenti példákkal szemben ki kell hangsúlyoznom, hogy a vezetőinket nekünk, magyaroknak kell megválasztanunk, nem pedig külföldi beavatkozás nyomán kell eldőlnie annak, ki kormányozza az országot.
A fentiek okán felmerül a gondolat, hogy a Patrióták Európában, más jobboldali erőkkel szövetkezve, egy józan gondolkodású új német kancellárt kellene támogassanak, aki igyekszik az oroszokkal alkut kötni, és felkarolja az amerikai elnök elképzeléseit. Ha ez sikerül, Európa megmenekül, mert az oroszokkal – történelmi tapasztalat támasztja alá – végül mindig meg lehet állapodni. Ezért, ha a jelenlegi német és brüsszeli politika folytatódik, Európa menthetetlenül a vesztébe rohan. Miközben e cikket írom, Budapesten befejeződött a március 15-i nemzeti ünnep alkalmából rendezett Békemenet. Nagyszerű érzés volt innen, a távolból nézni ezt a hatalmas, lelkes tömeget, azokat, akik mind egyet akarnak: békét és egy olyan vezetőt, aki ezt biztosítani igyekszik nemzete számára.
Isten segítse Magyarországot és egész Európát!
A szerző: közíró
Views: 67
Kitűnő elemzés!!! Gratula!
Gazdag