Igen, miniatűr, mert csak egy igen rövid hozzászólást kísérlek meg a mai, legaktuálisabb magyar belpolitikai kérdésekről. Mire ez az írás megjelenik, már alig nyolc hét marad a választásokig. Minden négyévenként megtartott választásnak nagy a tétje, bár ez is relatív, mert ha egy kormány jól teljesít, és van jövőképe, akkor nyugodtan várja a szavazók döntését. Talán ezt mondhatjuk a jelenlegi Orbán-kormány, illetve a Fidesz, mint vezető párt utóbbi tizenhat évéről. Nem részletezem az elmúlt másfél évtizedet, de annyit egészen röviden leszögeznék: sikeres volt. Még akkor is, ha voltak hibák és téves lépések.
Április 12. döntő jelentőségű. Van egy erős ellenzék, és a konzervatív oldalon is tapasztalható bizonytalanság. Nem kellett volna idáig eljutnunk. Normális politikai környezetben nem születhet olyan új politikai mozgalom, amely ilyen rövid időn belül harminc százalék feletti támogatottságot szerez. Valójában mi történt? Két évvel ezelőtt, 2024 februárjában lemondott Novák Katalin köztársasági elnök, aki egy pedofil ügy kapcsán kegyelmet adott valakinek. Nem részletezem az ügyet, mindenki hallott róla eleget; bonyolult, piszkos történet volt, amelyet mesterségesen kapartak elő, belső és külföldi erők közreműködésével. A köztársasági elnök után Varga Judit igazságügyi miniszter is lemondott, és visszavonult a közélettől. Rövid időn belül két tehetséges magyar politikus vált egy összeesküvés áldozatává.
Ne jöjjön senki azzal az állítással, hogy egy tisztázatlan – vagy tisztázott, egyre megy – pedofil ügy miatt két becsületes, tehetséges magyar politikust el kell távolítani a politikai életből. A világ tele van korrupt, idióta, megbízhatatlan politikusokkal, akik a helyükön maradnak; az említett két hölgy becsületesen végezte a munkáját. (Picinyke zárójel: A pedofília régi ügy, már az ókorban is foglalkoztak vele. A modern korban először Krafft-Ebing, a világhírű német szexológus elemezte a XIX. század végén, és gyógyítható pszichoszexuális perverzióként határozta meg. A XX. század sorozatos szexbotrányai után kezdték büntetni. Az undorító gyermekpornográfia a hetvenes évektől az egész világon elterjedt, máig nem tudták megszüntetni. Talán nem is akarják – ez is üzlet. Pfuj.)
Bogár Lászlónak van igaza, aki a napokban így fogalmazott: „Kegyelmi ügy, aztán a semmiből feltűnik egy senki, aki semmit nem mond, de mégis hallgatnak rá.” Szóval ez az egész nem hiányzott az országnak. De nemcsak azok hibásak, akik ezt kikaparták, és most reménykednek, hanem a konzervatív oldal, talán maga a kormány is. Most kár a kiömlött tejbe belesírni, de kérdezhetjük: jó lesz-e a vége? A magyarok híresek a hiábavaló ismételgetésekről. Nem elég kétszer, ötször vagy tízszer elmondani ugyanazt; addig ismételjük, amíg bele nem fáradunk. Aki erre még nem figyelt fel, hallgassa a magyar média adásait. A magyarok nagy része értelmes: ha egyszer-kétszer mondanak valamit, megérti.
A legszembetűnőbb hiba az, hogy sokat foglalkozunk valakivel, akit különben lenézünk, értéktelennek tartunk. 2024 ősze óta a Tisza Párt és vezére állandóan „porondon van”, és azóta a média első helyén szerepel. Elég megmagyarázhatatlan jelenség, hogy szinte egyik hétről a másikra megszületett Magyarországon egy körülbelül 1,3 millió szavazóval rendelkező új ellenzék. De ha vezetőit kvázi nem vesszük komolyan, akkor miért emeli a különben konzervatív média Magyar Pétert „médiasztárrá”? Ha az a véleményünk, hogy egy senki jött a semmiből, akkor ne foglalkozzunk vele naponta több tucatszor, mert az eredmény – ahogy látjuk – az, hogy a senkiből valaki lett. A hátralévő hetekben jobb lenne hallgatni róla; talán sokan elfelejtik.
A másik, talán még fontosabb kérdés a háború és a béke kérdése. „Nem fizetünk Ukrajnának”, „nemet mondunk Brüsszelnek” – és hasonló szlogeneket hallunk nap mint nap, már hetek óta. Van ennek valami értelme? Biztos, hogy igazunk van, főleg a mi vezetőnknek, a miniszterelnöknek van igaza. Óriási a presztízse külföldön, sokan meghallgatják, dicsérik, de kérdem én: a háború kérdésében, a jelenlegi világpolitikai és európai helyzetben segíthet-e akár egy szikrányit is a magyarok, vagy akár Orbán Viktor véleménye? A tények: még a világ első emberének, Donald Trumpnak sem sikerült az Európában dúló háborút több hónapnyi igyekezet után befejeznie. Jelenleg másoknak sem fog sikerülni, nekünk a legkevésbé. Megoldást kell keresni.
Számunkra az egyetlen lehetőség, hogy kilépjünk ebből az ördögi körből, de ez egyedül nem lehetséges. A belpolitika legfontosabb feladata most az, hogy előkészítse az országot a „szakításra”: ki a NATO-ból, el az Unióból. Ha velük maradunk, nincs kiút, mert szerződéseink vannak. A külpolitika feladata, hogy egy erős, háborúellenes, szuverén nemzeti politikát támogató szövetség létrehozását szorgalmazza – de erről már írtam.
Akik Európa jelenlegi, szomorú és egyre sötétebb valóságát felismerték, azok igazat adnak nekem.
A szerző: közíró
Views: 48
