„Az átalakulásnak ezúttal is lesznek áldozatai és felelősei.”
Magyarország nem elszenvedője, nem is külső szemlélője, hanem alapítója lett egy nagy hatásúnak ígérkező nemzetközi kezdeményezésnek. A Béketanácsot (Board of Peace) a davosi Világgazdasági Fórumon hívta életre múlt csütörtök délelőtt Donald Trump kezdeményezésére több állam- és kormányfő, köztük Orbán Viktor magyar miniszterelnök.
Ott vagyunk a fősodorban. A világ újraszervezésének zsűrijében teljes joggal vesz részt Magyarország. Ilyenre a történelemben eddig nem volt példa. Arra is érdemes felfigyelni, hogy ellentétben például az Európai Parlamenttel, ahol a képviselők száma a küldő ország lakosságáétól függ, aminek következtében a kis országok akaratát akár csak két nagy ország – lásd például: Németország és Franciaország – a demokrácia szégyenére gond nélkül figyelmen kívül hagyhatja, mintha bizony egy magyar, egy szlovák vagy akár egy cseh ember boldogulása nem érne annyit, mint az előbbieké, ezúttal, e szép reményű világszervezetben az alapszabály szerint a döntéseknél az egy ország egy szavazat elve érvényesül.
Tizenkilenc ország nevében írták alá az alapító okiratot. Köztük kis, közepes és nagy befolyású államok vezetői. Számuk várhatóan növekedni fog, és az egyre inkább gittegyletté váló ENSZ mellett kezdeményező szerepet tölthetnek be az átalakuló világban. Érdekes és sokat mondó, hogy eddig kik utasították el a csatlakozást: az Egyesült Királyság, Németország, Franciaország, Olaszország, Norvégia, Svédország, Spanyolország és Szlovénia (ők vajon mi a fenéért?), vagyis nagyobbrészt azok, akik miatt lassan teljesen szétrohadt és elkorrumpálódott az Európai Unió.
Van még közel harminc ország, köztük Oroszország, Kína, India, Görögország, Hollandia, Svájc, Lengyelország, Ausztria, Ausztrália, Új-Zéland vagy éppen a Vatikán, amelyek szintén meghívást kaptak, de egyelőre óvatosan várakozó álláspontra helyezkednek. Több mint tragikomikus, hogy az Európai Unió, bár maga nem ország, csak szeretne annak látszani, szintén meghívást kapott, de nem mervén sem igent, sem nemet mondani, kivár, holott az uniós „nagyok” elutasító álláspontjának ismeretében ez a kivárás sokkal inkább a tehetetlen gyávaság jele, mint a bölcs türelemé.
Magyar embert arról lehet megismerni, hogy ha azt a szót hallja, Trianon, nem kell neki magyarázni semmit: pontosan tud, ért és érez mindent a legapróbb részletekig. Ez a mi nagy, közös, fájdalmas titkunk, amit talán a lelkük mélyén még azok is értenek és éreznek, akik a modern világdivatok foglyaként tagadják vagy éppen szégyellik származásukat. Ezért az sem szorul magyarázatra, hogy milyen hihetetlen jelentősége van annak, hogy a dolgok kérlelhetetlen logikája szerint egy új Trianonként is felfogható kezdeményezésben Magyarország nem a bűnösök, nem is az áldozatok, hanem a győztesek, az igazságosztók körében foglal helyet.
Mert ne legyenek illúzióink, az a paradigmális változás, ami az egész emberi civilizáció sorsát átalakítja, szintén véráldozatok árán zajlik majd le a tiszteletre méltó béketanácsosok minden igyekezete ellenére, de talán mégis nekik köszönhetően kevesebb vér és kevesebb gyötrelem árán, mint nélkülük. De ami a legfontosabb, az átalakulásnak ezúttal is lesznek áldozatai és felelősei, akiket majd büntetéssel sújt az ítélkező hatalom, ahogy történt ez minden nagy békekötéskor. Hát így kell értékelnünk Orbán Viktor magyar miniszterelnök részvételét ebben a világtanácsban.
A szerző: újságíró, a Demokrata című hetilap főszerkesztője
Forrás: demokrata.hu
Views: 38
