Mottó: Lázár János vonat vécék takarítása ürügyén tett megjegyzései vihart kavartak a biliben, noha amit mondott, az igaz, viszont ahogyan mondta, az némely politikai kalandor számára felért egy földön talált aranyórával. A XVI. kerületi tiszás jelölt például, egy doktor asszony, nem finnyáskodott ráharapni a vécékefére sem, csak dübörögjön a kampánya. Ugyanis dr. Szabó Alexandra tiszás a közösségi oldalán olyan eufóriával vágta ki a budiajtót követői előtt, mintha most suvickolta volna tisztára, közhírré téve, hogy ő már igen korán, lánykorában tanulás mellett dolgozott is a SOTE klub büféjében, és bizony volt olyan, hogy a lány vécébe volt beosztva. (A fiú vécé meg pisás maradt?) Aztán egy lánykori vigyori képével keretezve azt is hozzáteszi: „Ott a rendre és a tisztaságra kellett figyelni. A kemény munka alázatra és szerénységre tanít.” Nemes gondolatok, doktornő.
Mielőtt a gyanútlan árpádföldi (XVI. kerület) szavazópolgár, esetünkben én, azon kezdenék lamentálni, hogyan kerül a vécékefe a kampányasztalra, már érkezik a tiszás asszonyság szánalmas, alaposan demagóg szövege emígyen: „Üzenem Lázár Jánosnak, nem derogált nekem vécét pucolni, most sem derogál.” Gratulálok, noha női megnyilvánulásnak ízléstelennek, kissé gusztustalannak, sőt kéretlen tahónak vélem. Különben pedig ki kérdezte magácskát, még a három lábú kivert kóbor kutya sem, hogy tetszett-e már fekáliában tapicskolni a SOTE klub női toalettjében, hogy hű maradjak irodalmi igényű kifejeződési szintjéhez. Lázár János sem kérdezte, mégis lóugrásban küldi rá koncepciós véleményét, amolyan kampányfogásnak, személyes bezsebelésre. Az viszont örömteli, mekkorát nőtt Lázár mondatai nyomán az igazi takarítók tekintélye.
Kedves Alexandra! Értem én, hogy a sz.rból is tiszás várat szeretne építeni infantilis kampányának, de egy, a neve alapján doktorfélének illendő lenne léniát „kicsapni” a közé, ami még illő és izléses, meg a közé, ami már bűzlik, romlott és nem is igaz! Attól, hogy lánykorában felmosott egy illemhelyet, nem fogok önre szavazni, a XVI. kerületnek ennél izmosabb tennivalói vannak, nem vécéülőke szintűek. Ön lenéz bennünket?!
Röviddel ezelőtt merészeltem inteni, mint az ön számára potenciális, azaz kerületi szavazópolgár is, hogyha jelölti magáról, mint keresztény, polgári családból való, két gyermekes egy kiskutyás (!) anyukáról, emberek között hidat építő doktornéniről tetszik beszélni, akkor ilyennek is kellene látszania. Nem pedig egy kicsinyes, gusztustalanul csúsztatva és gurítva pletykálkodó demagóg vécés néninek, aki az álla alatt csomózott babos kendő helyett sztetoszkópot hord ijesztőre hidrogénezett haja alatt a nyakában. Ne már! Az ön árnyékszéki négysoros ódáján térdüket csapkodva jókat hahotáznak azok, akik valóban lelkiismeretesen, alázattal és néha orrukat befogó kemény munkával – nem pedig mondjuk kísérleti gyógyszerek után kicsengetett tetemes prémiummal – keresik mindennapi kenyérkéjüket. Ők a szuper takarítónők, „mert szupernek teremtette őket a Teremtő”. Érti már innen a XVI. kerből, kedves Alexandra? Mert aki eszik, az előbb-utóbb… vécét is takarít.
De tudja mit? Ha ennyire naturisztikusan rá tetszett cuppani és híresztelni eme kampánynak szánt tevékenységét ahelyett, hogy arról beszélne, ami a kerületieket igazán érdekli, akkor mielőtt Tiszába dobná még az életét is, én seprűnyelet adok a feneke alá. Megígérem önnek, hogy miután Péterestül, Krisztinástul, Ervinestül, meg Romoluszostúl megbuknak az áprilisi választásokon, személyesen járok ki Önnek Kövér László házelnök úrnál, akit 30 éve ismerek, egy makulátlan országházivécé-takarítónői, doktorosan tisztaságmenedzseri állást. Ha nincs parlamenti szék, marad az ülőke.
Ott lehet folytatni, vagy újrakezdeni. Ahogy tetszik!
A szerző: újaságíró, közíró
Forrás: demokrata.hu
Views: 42
Franka hibás következtetést von le. Az orvosnő lényegében azt állítja, (lehet, hogy nem tudatosan) hogy nem szégyen és nem megalázó egy sajnálatos módon leértékelt de a társadalom számára feltétlenül szükséges tevékenységet végezni. Ilyetén módon inkább a Tiszás vádakat semlegesíti. Üdvözlettel JM