BÚÉK, la mulți ani és guten Rutsch – három újévi köszöntés, melyeket sok évtizeden keresztül hallottam, mondtam. A Boldog új évet kívánok kifejezés rövidítése rövid, praktikus, a magyar megszokta. A románok sok-sok további évet kívánnak, praktikus kívánság és születésnapokra is használják. A guten Rutsch szerintem butaság, jó átcsúszást kívánnak a másik évbe, de hogy miért kell ezt csúszva megtenni? Talán a szilveszteri pityókás állapot miatt.
Miért ez a furcsa okfejtés? Már kamaszkoromban töprengtem, hogy ez a sok ünnepnap, pontos dátumaival, honnan került be életünkbe. Aztán – gondolom apámtól – megtanultam, hogy az ünnepeket az emberek megegyezés (ma konvenciónak mondják) alapján teremtették meg, hogy régi fontos eseményeket ne felejtsenek el. Én csodálkoztam, aztán apám megjegyezte: valójában december 31-én, szilveszterkor semmi nem fejeződik be igazán, és másnap, január elsején sem történik semmi különös.
Hát így vagyunk. A boldog új évre, bárhol vagyunk Magyarországon, Erdélyben, akár Európában, még várni kell. Régen várunk, ezt is meg lehet szokni, de nem jön, és nem is jön magától. És még valami, miért ünnepelünk vadul, mindent beleadva, kihasználva maximálisan egy „szabad társadalom” lehetőségeit, ha az ünneplés után jön az ébredés, és számoljuk a károkat. Soroljam? Berlin. Lipcse, Párizs, zavargások, rendőrök zaklatása, káosz és végül a svájci tragédia! Nem lehetne talán otthon, csendesen ünnepelni? Bocsi, az nem üzlet!
Röviden: a boldogságot senki nem hozza el nekünk, mi kell megkeressük, ha nem találjuk, meg kell teremteni. A múlt év rosszabb volt, mint 2024, csak egy példa, a háború a szomszédságunkban, minden negatív következményével, nem ért véget, sőt. Az elmúlt esztendő a konzervatív oldal sikerével kezdődött, Trump elnök megválasztásának köszönhetően. A remény viszont a béke megvalósítására meghiúsult. Az ok egyszerű: a világot nem mi irányítjuk, még politikusaink sem, hanem mások! A most induló évre a jóslatok zöme negatív, mondhatni vészjósló. Nem csatlakozom hozzájuk, teljesen pesszimista hozzáállással nem jutunk semmire.
Az angol zseniális történész és kulturteoretikus, A.Toybee a nagy civilizációkkal kapcsolatban megjegyzi, hogy a civilizációk felemelkedését és bukását ne tekintsük törvényszerűségnek, mert a kihívásokra és nehézségekre adott jó vagy rossz válasz határozza meg egy kultúra, civilizáció jövőképét. Ne felejtsük el, hogy a názáreti Jézus egyszerű szavakkal nyitott utat, egy egészen új kultúra, civilizáció megszületésére, és Gandhi a világ legegyszerűbb módszerével legyőzött egy világbirodalmat. Végre tanuljunk tőlük.
A világot már régenaz úgynevezett pénzimpérium vezeti. A XVI. században például az augsburgi bankár család, a Fuggerek királyokat, pápákat emeltek fel, vagy buktattak meg. AXX. század elején London Cityben megalakul a Nemzetközi Ügyekkel foglalkozó Királyi Társaság, amelynek amerikai változata a Külképviseletek Tanácsa. Aztán Amerikában a pénzügyek feletti végső ellenőrzés eszköze egy nemzetközi bankrendszer, a FED. Tovább nem is részletezem, ez a bankhálózat az egész világra kiterjed, és a világ legerősebb hatalma. A többi, az már ennek a rendszernek a „polip karjai”. A pénzhatalom a kezében tartja a globális médiát, és harmadik fegyverük a globalizáció, a világ összekeverése.
Tehát az, hogy nem létező háttérhatalom, téves megközelítés, mert igazán létezik, és a világot kézben tartja. Megoldás van, de ez nem egyszerű. A Nyugat meg kel mentse kultúrájának alapeszméjét, a kereszténységet, és le kell állítsa az erőltetett fejlődést és fogyasztást, a gépiesedő világot vissza kell alakítsa szakrális világgá. Hogy mi történik a világ, nagyobb, másik részével, abba nincs beleszólásunk, de a mi keresztény civilizációnkat meg kell menteni, mert – akárhonnan – nézzük, mi vagyunk/voltunk az emberiség lesikerültebb, legerősebb kultúrája.
Views: 28
