Magyarországon 1949-től a politikai gazdaságtan a szocializmus alaptörvényét hirdette, vagyis a szocializmusban a használati érték volumene szakadatlanul nő. Ennek oka a „sztálini” korszak közgazdászainak a véleménye szerint, az, hogy a kisajátítókat kisajátították, vagyis a magántulajdon nagy részét elvették, államosították. 1963-1967 között is ezt tanultuk és megkérdeztem a politikai gazdaságtan szemináriumon, mi van a marxista dialektika törvényével, mert az ellentmond a szocializmus alaptörvényének. A marxista dialektika a Hegel-i dialektika materialista alapú továbbfejlesztése, amely a valóság (természet és társadalom) mozgását, fejlődését vizsgálja, az ellentétek, a mennyiségi változások minőségibe való átcsapása és a tagadás tagadásának törvényein keresztül. A szocializmus alaptörvényéből levezették, hogy nincs szükség a prognosztikára, az ökonometria „burzsoá álltudomány” és a négy alapművelet elégséges a gazdaság folyamatainak leírására.
Heller Farkas volt munkatársa Nemény Vilmos többek között a következőket mondta, amikor a Pécsi Tudományegyetem (KTK) 1991. december 19-én díszdoktorává választotta. ,,A csere formáinak a következő típusai ismertek: 1. egyenlő részesedés, 2. elosztás, 3. bilaterális csere, 4. érték és preferencia. Az ún. szocialista tulajdonról a következőket mondta: ,,A magukat szocialistának vagy népi demokratikusnak nevező országokban a hatalmak megosztásának és a fölöttük gyakorolt társadalmi kontrollnak ma már nyoma sincs. Ennek ideológiai leple a proletárdiktatúra állítólagos szükségessége és az állam elhalásának elmélete. Ennélfogva ugyanaz a személy, ha a hatalom birtokosa, lehet egyszerre vagy egymás után törvényhozó, végrehajtó, bíró és gazdálkodó. Nem alakult ki sem szakmai elit, sem szakmai öntudat, sem testületi szellem (kivéve a hatalmat birtoklók testületét, a nómenklatúrát). A társadalmi-politikai hatalom ily módon öncélúvá és ellenőrizhetetlenné válik. S ez azért lehetséges, mert a gazdasági hatalom (ellenőrizhetetlen és ellensúlyozatlan) birtokában a politikai hatalom birtokosai korlátlan uraivá válnak minden egyén, minden csoport, minden réteg, minden érdekközösség (ha ilyen egyáltalán megtűrt), minden gazdasági és minden egyéb közösség egzisztenciájának, mégpedig materiális, kulturális és végső soron fizikai egzisztenciájának is. Az az arc nélküli, befolyásolhatatlan felső hatalom, amely Marx szerint a kapitalizmusban a dolgozó emberek elidegenedését okozza, ártatlan kis bárányka, véres dilettáns a szocialista országok arc nélküli és persze még sokkal nagyobb fokú elidegenedést okozó hatalmához képest. S ez nem az emberek gonoszságának, még csak nem is Sztálin személyiségének tulajdonítható, hanem a társadalmi tulajdonnak ezekben az országokban kialakult működési formájának.”
Sipos Béla: „Honoris Causa doktorok a Janus Pannonius Tudományegyetem Közgazdaság-Tudományi Karán” Statisztikai Szemle (8–9), 1993. 746–747. o.
Az 1973-1979-es olajválság után derült ki, hogy a szocialista gazdaság állandó fejlődésének alaptörvénye csak egyike az íróasztal mellett kidolgozott, kecsegtető, de nem igazolható apologetikus elméleti tételeknek, olyan tétel, amelyet egyetlen szocialista országban sem sikerült – eddig – igazolni. Az évszázados trend (1896-1979) és a Kondratyjev ciklus (1945-1979) felszálló ága után megkezdődött a leszálló ág az egész világon, a szocialista országok esetében is. A szocializmus objektív törvényeit nem ismerjük, mivel a sztálini rövidített kurzus tantételei íróasztal mellett kitalált, apologetikus tételeket tartalmazó, s főleg a gyakorlatban nem igazolható „törvényszerűségek”. Például a szocializmus alaptörvénye, a tervszerű és arányos fejlődés törvénye, vagy a munka szerinti elosztás törvényei. Az objektív törvények ismeretének hiányában viszont veszélyes gazdaságpolitikát csinálni. A marxista elmélet tankönyvei és jegyzetei, mint Lendvai L. Ferenc megállapítja, alig változtak a sztálini „rövid tanfolyam” időszakához képest, nemcsak árasztják magukból az apológiát és a kincstári optimizmust, de legfontosabb jellemvonásuk, hogy a marxista elméletet, mint minden problémát megoldani képes, sőt lényegileg már megoldott, lezárt gondolatrendszert adják elő, melynek tételeit „csak meg kell tanulni, s ettől mindenki egyszer s mindenkorra „marxista” lesz”. (Lendvai L. Ferenc: Kedvezőek-e a marxista elmélet pozíciói Magyarországon. Magyar Nemzet 1987. november 9. 7.)”1
Augusztinovics Mária 1948-ban kezdte el tanulmányait a Magyar Közgazdaságtudományi Egyetemen és így emlékezett vissza a matematika oktatásra: „Viszont két tárgyat nagyon visszafogtak, hogy ne mondjam, lebutítottak, kissé lebecsülve az új összetételű hallgatóság átlagos befogadóképességét. (Talán nem az átlagra kellett volna célozni, hanem két külön tárgyat tanítani?) Péter György, aki maga kiváló biztosítás matematikus volt, sok hasznos tudnivalóval ellátott bennünket a gazdaságstatisztika hétköznapjairól, de azt tanította, hogy egy közgazdásznak elég a négy alapművelet (na jó, hat, hiszen azért néha hatványozni és gyököt vonni is kell). Ennek megfelelően a legendás hírű Huszár „Géza bácsi” is alaposan lefaragta a matek anyagot, bár igaz, hogy ugyancsak legendás hírű tanársegédjével, Emődi „Éva nénivel” még ezért is valóban meg kellett küzdeniük a hallgatóság matekból gyengébb részével. A matematika természetesen érettségi tárgy volt, benne differenciál- és integrálszámítással, az egyetemen viszont ezt a két szót nem is hallottam. Ez később megbosszulta magát. Alig 10–20 évvel később megjött a matematika közgazdasági alkalmazásának a divatja és a szükséges alapokat csak önkéntes, felnőttkori, általában éjszakai továbbtanulással lehetett megszerezni.” Lakatos Miklós, Beszélgetés Augusztinovics Máriával, Statisztikai Szemle, 1986.évf. 12. szám.
Ökonometriából az MTA doktori fokozatot Magyarországon évek szerint a következő kutatók nyerték el: Sipos Béla (1988), Mátyás László (2001), Kőrösi Gábor (2011), Rappai Gábor (2017) A IX. Gazdaság- és Jogtudományok Osztályán 1999 MTA doktora van, közülük csak négyen szerezték meg eddig (2025.11.10.) ökonometriából az MTA doktori fokozatot.
Az első ökonometria tankönyv 1987-ben jelent meg Pécsett, Nyitrai Ferencné, a KSH elnöke támogatásával. Ökonometriai alapvetés. Hajdu Ottó, Herman Sándor, Pintér József, Rédey Katalin. Tankönyvkiadó. Budapest. 1987. (második változatlan kiadás 1990.) Lektorálta Nyitrai Ferencné és Mundruczó György.
1990-ben jelent meg az első magyar szerzők által írt ökonometria szakkönyv.
Kőrösi Gábor, Mátyás László, Székely István. Gyakorlati ökonometria. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. 1990.
Az MKKE-n a matematika oktatás megszervezése Krekó Béla és Szép Jenő egyetemi tanárok irányításával kezdődött meg.
Életrajzuk:
Krekó Béla (Kisbér, 1915. szeptember 29. – Budapest, 1994. december 7.) matematikus, közgazdász, egyetemi tanár.
A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen 1956 után kiemelkedő szerepet töltött be a közgazdászképzés megreformálásában, Szép Jenő tanszékvezető (1961-től) egyetemi tanárral együtt a matematikai képzés szintjét megemelték, az operációkutatást kötelező tárggyá tették, bevezették a terv-matematika szakot, megszervezték az informatika oktatását. Krekó Béla javaslatára indították a terv-matematika szakot még 1960-ban.
1949 és 1954 között főiskolai tanár volt a Kereskedelmi Akadémián, majd a Gazdasági Műszaki Akadémián. 1954-től docens a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem (MKKE) Matematika Tanszékén. 1957-ben megírta a Bevezetés a lineáris programozásba című könyvét. Generációk számára alapműként szolgáló további könyvek szerzője. 1959-ben tanszékvezető az MKKE Matematika Tanszékén, ahol elkezdte a matematikaoktatás egyetemi reformját, valamint az operációkutatás legfontosabb területeinek az oktatásba való beépítését. 1964–1980 között az Egyetemi Számítóközpont igazgatója. 1965 nyarán a Ford-ösztöndíj támogatásával 10 hónapos tanulmányútra ment az USA-ba.
Egyetemi tanárrá 1969-ben nevezték ki. Kiemelkedő és meghatározó szerepe volt a terv-matematikus közgazdász szak 1961-es beindításában. 1975-ben az MTA-n megvédte kandidátusi értekezését.
Krekó Béla 1963-1980 között az MKKE Egyetemi Számítóközpontjának igazgatója volt. Részlet az interjújából: „A számítóközpont lelke az Urál—2. lesz. Krekó Béla docens, az intézet igazgatója elmondta, mit tud az Urál. Ötezer adatot dolgozz fel másodpercenként. Ez azt jelenti, hogy egy ötven ismeretlenes egyenletrendszer műveleteit — ha már beadagolták a gépbe — egy perc alatt megoldja. Az Ural mindent tud. Az Urál—2 nélkül ehhez egy matematikus ötven munka napjára van szükség. A számítóközpontban 40—50 ember dolgozik majd, köztük 15 matematikus, 10 matematikai laboráns, öt elektromérnök, négy technikus és az adminisztratív személyzet. Nem kevés embert foglalkoztat tehát, de érdemes összehasonlítani: egy matematikusnak a bonyolult műveletek elvégzéséhez szükséges ötven napi munkája ötven ember egy munkanapjának felel meg. A gépen ez az ötven szakember viszont ezt a feladatot egy perc alatt oldja meg. Tessék kiszámítani a rentabilitást: egy munkanap egyenlő nyolc órával vagy 480 perccel. A gép tehát 480-szorosan fizetődik ki! Persze, azt sem szabad elfelejteni: húszmillió forintba kerül.”
Esti Hírlap, 1964-04-18 / 91. szám.
Áprilisban megindul a RAZDAN-3 próbaüzemelése.
E hét folyamán fejeződik be ez E épületben a RAZDAN—3 elektronikus számítógép szerelése, és történik meg a műszaki átadás. A nagy teljesítményű gépet — amint arról már hírt adtunk — az elmúlt év őszén vásárolta az MM az egyetemi számítóközpont részére, a Szovjetunióból. Krekó Béla, a számítóközpont igazgatójának tájékoztatása szerint a gép ünnepélyes átadására április második felében kerül sor, s egyidejűleg megkezdődik a próbaüzemelés. A RAZDAN—3 a jövő tanévben kapcsolódik be az egyetemek munkájába. Júliusban, szerződés szerint, további memóriaegységek érkeznek, a Ferrit-memória második része, külső memóriaegységek és a teljes AI- GOL-fordítóprogram. Az év végén, illetve a jövő év elején újabb memóriaegységek érkeznek, s így a belső tárolókapacitás 32 000 szó/48 bit lesz. A gép külső memória egységeiben több mint 3,5 millió szót képes tárolni.
A Jövő Mérnöke, 1968-04-06 / 7. szám.
Lénárd Ferenc: „Ez az intézmény, amelyet más néven Vörös Akadémiának is neveztek, az ötvenes években életveszélyes hely volt. Közel háromszáz tanár képzett ki gazdasági és műszaki vezető kádereket. A hallgatók, akik nagy vállalatok vezetői voltak, könnyen találtak hibákat a tanárokban. Ez elegendő volt ahhoz, hogy tanárokat lecseréljenek. Igen nagy volt a tanári karban a fluktuáció. Különösen nehéz volt kettőnknek, Krekó Bélának és nekem, akik pártonkívüliek voltunk. Munkánkat állandó gyanakvás kísérte.”
Magyar Pszichológiai Szemle 45. 1989 / 1. szám / FÓRUM / Popper Péter: Az értelmes munka öröme. Beszélgetés Lénárd Ferenccel.
A Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság az Óbudai temetőben található sírhelyét (20-0-1-225) a Nemzeti sírkert részévé nyilvánította. (Kezdeményező: Sipos Béla)
Kutatásai kiterjedtek a következő területekre: lineáris és nemlineáris programozás, operációkutatás, gazdasági programozás, biztosítási matematika. Már az 1960-as években elsőként felismerte az elemi bázistranszformáció szélesebb körű alkalmazhatóságát a mátrixszámításban és a lineáris algebrában. Az ún. Krekó-féle módszer kidolgozója. Krekó Béla felismerte az elemi bázistranszformáció jelentőségét a mátrixszámításban és a lineáris algebrában és Magyarországon az első volt, aki az 1960-as évek elején ezt tankönyveiben és szakkönyveiben be is mutatta.
Az 1963-ban megjelent Mátrixszámítás című könyvének előszavában hangsúlyozta azt, hogy „Az anyag felépítése eltér a matrixszámitással foglalkozó könyvek szokásos felépítésétől. A számítási módszerek nem a determináns fogalomra, hanem az elemi bázistranszformációra támaszkodnak. Így sikerült elérni, hogy a lineáris algebra numerikus problémáinak megoldására lényegében ugyanazt az apparátust lehet használni…” Krekó Béla kidolgozta a Róla elnevezett Krekó-féle módszert, felhasználva az elemi bázistranszformációt. Ennek részletes matematikai leírása megtalálható: Forgó Ferenc – Komlósi Sándor: Krekó Béla szerepe a közgazdászképzés modernizálásában. Szigma. 2015. 3-4. sz. 137-158. o.
Fontosabb művei
Bacskay Zoltán – Bogdánffy István – Krekó Béla: Gazdasági matematika közgazdasági középiskolák számára. Tankönyvkiadó. 1951.
Bacskay Zoltán-Krekó Béla. Kombinatorika és valószínűségszámítás. A közgazdasági technikumok számára. Tankönyvkiadó. Budapest, 1953
Bacskay Zoltán—Bogdán István—Krekó Béla—Szörcsei László: Matematika gazdasági szakemberek számára. I. Pénzügyi Kiadó. 1954.
Bacskay Zoltán—KrekóBéla—SteinerAndor: Matematika gazdasági szakemberek számára. III. Pénzügyi Kiadó. 1954.
Krekó Béla–Bacskay Zoltán: Bevezetés a Lineáris programozásba; Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1957.
Krekó Béla: Lineáris programozás; Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1962.
Einige Fragen der linearen Programmierung. Wiss. Z. de:Technische Universität Dresden 1961. 10: 1073-1075.
Ein neues Modell in der Verkehrsprogrammierung. Wiss. Z. de:Universität Rostock. 1962. 11:447-451.
Krekó Béla–Berend Miklós: Kereskedelmi számtan; Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1962
Bacskay Zoltán–Krekó Béla: Matematikai alapismeretek; Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1963
Krekó Béla. Matrixszámítás. Közgazdasági és Jogi Kiadó, Bp., 1964 és 1966
Lehrbuch der linearen Optimierung; Berlin, Dt. Verl. d. Wissensch., 1964
ber das stetige Optimierungproblem. Matematik und Kybernetik in der Ökonomie. Akademie Verlag. Berlin. 1965. 285-295.
Lineáris programozás (az 1962-ben megjelent könyv átdolgozott és bővített kiadása); Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1966.
Linear programming. Pitman, London. 1968 és American Elsevier Publishing Company, Boston. 1968; A Lineáris programozás; KÖZGAZDASÁGI ÉS JOGI KÖNYVKIADÓ, 1962 angol nyelvű kiadása
Optimumszámítás. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1972
Optimierung: nichtlineare Modelle. Akadémiai Kiadó — Deutsher Verlag der Wissenschaften; Berlin, 1974; az Optimumszámítás; KÖZGAZDASÁGI ÉS JOGI KÖNYVKIADÓ, 1972, német nyelvű kiadása
Lineáris algebra. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1976
Biztosítási matematika. Életbiztosítás I.; Aula, Budapest, 1994
Szép Jenő–Krekó Béla: A matematikai módszerek az egyetemi oktatásunkban. [] A matematika-oktatás nem öncél egyetemünkön, hanem a képzés szerves része. Azért oktatunk matematikát, hogy a közgazdászok kezébe e tekintetben is korszerű színvonalon álló eszközöket adjunk, amelyek a gazdasági döntések meghozatalánál matematikai szempontból is a legfejlettebb módszerek alkalmazását teszik lehetővé. Amint a külföldi példák is mutatják, a közgazdászképzésben ma már elkerülhetetlen, hogy rá ne térjünk erre az útra. Egyetemünkön meg is történtek e tekintetben a kezdő lépések. Először is teljesen átformáltuk az egész matematika oktatás programját —a jelenlegi követelményeknek megfelelően. Létrehoztuk a tervmatematikai szakot.
Közgazdász. 1961. 17. sz.
A Gazdaságmatematikai Tanszék (1959-1976), majd a Matematikai és Számítástudományi Intézet (1976-1989) neves oktatói 1959-1989 között. Huszár Géza (1895-1965), Szép Jenő (1920-2004), Krekó Béla (1915-1994), ifj. Krekó Béla (1945-2013), Forgó Ferenc (1942-), Gyurkó Lajos (1926-2008), Denkinger Géza (1930-2019), Meszéna György (1931-).
A szerző az MTA doktora, professor emeritus a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karán.
1 Ctrl+jobb egérgomb kattintás, az internetes hivatkozás elérhető. Az ARCANUM adatbázis esetében hozzáférési jog szükséges.
Views: 30
