A magyar főváros szép, ezt mindenki mondja, aki egyszer erre járt. Sikere a külföldi turisták előtt is figyelemre méltó. Annak, aki itt született és már nagyon régen ismerőse a város fejlődésének, más a helyzet. Nem lehet elfogult, bár gyakran esik ebbe a hibába. Ha sok rosszat talál, azt nem szívesen mondja ki, hiszen a szíve hazahúz. A belváros rendezett, az ismertebb helyek ápoltak, vigyáznak az imázsra, de ahogy sétálunk a külvárosi kerületek felé, a helyzet rosszabb lesz. A régi utcaseprés már csak a múlté, a modern rendtechnika pedig drága. A főváros közlekedése is általában dicséretes, négy metróvonal minden irányban biztosít gyors helyváltoztatást. A körutakon még midig a híres 6-os, és 4-es járat. A főváros baloldali vezetősége és a kormány között sajnos már évek óta viták folynak, a hangulat ellenséges, és ezt a város lakossága szenvedi meg.
Az élet Budapesten nagyon szép lehet, ha, van egy kis pénzed. A szegény nyugdíjas nem érzi magát az ígéret földjén, mert az árak az egekben járnak. Aki nem itt él, és egy bizonyos szünet után tér vissza, nagyon is érzékeli az állandó áremelést. Nem térek erre ki részletesen, de tény, Budapest ma nagyon drága. Külön téma lehetne az ingatlanpiac alakulása, ami eddig sem volt egyszerű, hiszen a pesti belváros eddig is méregdrága volt, de az úgynevezett 3%-os, kedvezményes hiteltörvény a feje tetejére állította a piacot. A magyar médiára ugorva, melynek központja ténylegesen a főváros, megjegyezném: Brüsszel állításai ellenére, igenis szabad a magyar sajtó, bal és jobb mindenütt jelen van. A közel 150 éves múltra visszatekintő szociáldemokrata Népszava, ma is még több mint tízezer példányban kerül az olvasó elé, a jól szerkesztett HVG pedig 23 ezer példányban jelent meg legutoljára.
Sajnos a nyomtatott sajtó piaca leáldozóban van, és ez Erdélyre nézve kivételesen nagyon szomorú, ahol az utóbbi időben egymás után tűntek el, támogatás hiányában napilapok, hetilapok. A magyar nyelvű média nélkül nehéz lesz az erélyi magyarság jövőjét biztosítani. Visszaugorva a fővároshoz, megismétlem: mind a kormányoldalnak, mind az ellenzéknek elegendő és erős médiafeltételek vannak biztosítva, nincs ok állandó vitákra. Minőségileg és tartalmilag azonban már vitathatók. Elsőnek megjegyezném, hogy a másik oldal állandó durva hangú bírálása sokszor éppen az ellenkező hatást válthatja ki, mint amit remélt a bíráló fél. A téma nagyon bonyolult, mióta a „modern digitális média” kezében vagyunk, már tanulmányok tucatjai jelentek meg, melyekben részletesen boncolgatják jelenünk médiahatásait. Mivel nem vagyok szakember csak néhány személyes észrevételt kockáztatok meg.
A kormánypártok, természetesen, a jövő évi választásokat is meg szeretnék nyerni, a Fidesz már erősen kampányol, de – szerintem – túl sokat foglalkozik az ellenféllel, akit különben nem vesz túl komolyan, nem értékeli tehetségét, inkább hibáiról beszél, sőt lenézi. Ez ellentmondásos és visszafele sülhet el. Ha valaki szemünkben értéktelen, abból nem csinálunk „médiasztárt”, már pedig MP jelenleg, a magyar média legfoglalkoztatottabb figurája. Erről csak ennyit, érdemes ezen gondolkozni. Ellépek a politikától, és megemlítek egy dolgot, amely furcsa, igaz nem tragikus, csak bosszantó és felesleges. Az új M1, mint hírcsatorna, 2015-ben indult, teljesen új vezetőséggel. Megboldogult főszerkesztőm (a Kapunál), akkor csak annyit mondott: Csupa dilettáns, ez nem fog menni. Én akkor nem értettem, csodálkoztam, mi baja a tévéseinkkel.
Ma, már látom, hogy valami igaza lehetett. Egy közszolgálati hírtévé, a nevéhez illően, friss, aktuális, a közösségeket érdeklő eseményekről kellene nap mint nap, sőt óráról órára beszámoljon. Hát itt, az M1-en hetekig folytatnak unalmas vitákat a Tisza Párt gazságairól, MP ügyes bajos dolgairól, de az ország életének napi ügyei, mert van ilyen rengeteg, itt ismeretlenek. És most jön a java: reklámozzuk a különböző orvosságokat –nem kellene, többet ártunk, mint használunk –, de jó, legyen. Mindegyik végén jön a felhívás: A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét. A gyengébbek kedvéért ezt nem árt néha megismételni, de könyörgöm, 150-szer egy nap alatt? Három perc, három orvosság aztán szajkózzák a halandzsát. Ki az, aki kitalál ilyesmit? E mellé még egy nagyszerű ötlet gyermekeink oltalmára: A következő műsorszám megtekintése 12 éven aluliak szánára nem ajánlott! És akkor jön a reklám: fejfájás – Aparanax Dolo, hátfájás – Aparnax Dolo, vagy: A héten friss húsok a Lidle-ben stb. Isten ments, hogy ezt a gyerek, a 11 éves meglássa, a gyerek, aki ebben a korban már az okos telefonnal fekszik, és reggel azzal kel. Sok pestivel beszélgettem az utcán, vagy máshol, kevesen nézik az M 1-t.
Nem akartam senkit bántani, szeretem magyarjaimat, Budapestet, a csodás operettelőadásokat, és szeretem az M5 adásait, igazi jó kulturális műsorok. De a hibákat ne hallgassuk el.
A szerző: közíró
Views: 36
