Hollai Hehs Ottó: Több a  jó, de a rossz erősebb

Furcsa a cím, szokatlan elmélkedés, de megmagyarázom.  Hosszú életem folyamán rengeteg jóval és sok rosszal is találkoztam. Mindkettő életünk része, ez az élet törvénye. Az objektív rossz mellett, ami általános, és mindenki számára egyforma, van a szubjektív rossz, ami csak engem, mint személyt  érint.  Ez vonatkozik a jóra is. Pl. a járványok, a természeti csapások, a háborúk mindenkinek rosszak,  ahogy  a kellemes idő, egy járvány legyőzése, és egy hosszú háború utáni béke mindenkinek boldogság.

Kilenc évtized leforgása alatt rengeteg emberrel találkoztam, és nagyon sok rossz és jó élethelyzetben volt részem, és azon töprengtem, lehet-e egyáltalán mérleget vonni a kérdésben, hogy melyik van túlsúlyban az emberiség mai életében. E kérdésre feleltem a címben, mert tapasztalataim alapján merem állítani, hogy több a jó, és szerintem ezt kellene és lehetne még növelni, a rossz ellenére, amelyből ugyan kevesebb van, de sokkal erősebb, és hatása sokkal nagyobb, mint a jónak. Ami számunkra jó, azt szinte észre sem vesszük, természetesnek tűnik, magától érthetőnek tartjuk, a rossz viszont felháborít, félünk tőle, de nem védekezünk ellene eléggé.

Eme rövid „eszmefuttás” után lássuk a mai helyzetet.

Az bizonyos, hogy jelenlegi világunk, pontosabban emberi társadalmunk  az ellentétek és ellentmondások  világa. A  rajtunk kívül álló, de mégis körülöttünk zajló élet, események, mint pl. a kozmosz vagy a természet változásai mennek a maguk útján évmilliók óta, egy bizonyos rendszer és ritmus alapján. A növények és az állatok világa is aránylag rendezett, létrejönnek, megszületnek, aztán elhalnak, elpusztulnak,  jönnek helyettük újak. Az ember csak egy picinyke része ennek a hatalmas valaminek, az Univerzumnak,  amiről annyi vita zajlott/zajlik a tudományos világban. 

Számunkra az a legizgalmasabb kérdés, hogy tényleg az ember a teremtés, a világegyetem koronája? A vélemények eltérőek, de számunkra a leghízelgőbb, hogy igen, mi vagyunk mindennek a tetején, mert van értelmünk, gondolkozunk, és van szabad akaratunk. Ez  mind szép és jó, de ezzel a gondolkodással sok baj van, állandó ellentéteket produkálunk, és nem tudunk sem a természettel,de embertársainkkal sem harmóniában, zavar nélkül együtt élni… Az okot már nagyon régóta, nagyon okos elmék keresik, egyelőre nincs megoldás. Amit látunk, már a kezdetektől így van, és csak az emberre jellemző: az állandó igyekezet a másik ember legyőzésére, a vetélkedés, irigykedés, gyűlölködés és végső fokon a sok-sok háború. Lehet remélni, hogy egyszer ez megváltozhat?

Az élet a maga nemében rengeteg jót rejteget, és ezt ki is használjuk, örülünk az egészségünknek, imádjuk a jó ételeket, a természet gyönyörűségeit alkalmunk van mind jobban felfedezni és megcsodálni, a párkapcsolatot már az élet egyik legnagyobb élvezeti forrásává „fejlesztettük” – hogy ne részletezzem –, a művészetek egy csodás világot teremtenek a lelkünkben, szóval minden, ami szép és jó, az itt van velünk, csak ki kell nyújtani a kezünket. És mégis, legtöbbször a rossz győzedelmeskedik, átveszi életünk felett az irányítást.

 A vallási, faji, és nemzeti  különbségek miatti viszályok, és a gazdasági verseny miatti vetélkedés gyűlöletté fokozódott, és ennek kiszélesedése az állandó háborúzás…

A jelenlegi helyzetben a szuperhatalmak vetélkedése nehezedik világunkra, ennek semmi értelme, csak rosszat eredményez. Ha gazdag vagy, sok a fegyvered és a katonád, nagyon erősnek érzed magad, és jogot formálsz, hogy az élre törj, hogy egyedül uraljad a világot. Nincs mit szépíteni  dolgokon, ez történt már  a XX. században is, és ma is folytatódik. Az eredménye hidegháború, proxyháborúk és állandó fegyverkezés! Ha egy békés, többpólusú világban szeretnénk élni, akkor a jelenleg ránk erőszakolt globalizáció helyébe vissza kell hozni a lokalizációt, minden nemzet vagy  vallási egység intézze  saját ügyeit saját belátása, igényei szerint, lehetőségeinek megfelelően. Maradjon meg tehát a nemzeti szuverenitás.

A nagyhatalmak feladata, végeredményben az kellene hogy legyen, hogy a világ közös, nagy jelentőségű problémáiban együtt keressenek megoldásokat, és ugyanakkor segítséget nyújtsanak a kisebb, erőtlenebb és kevesebb lehetőségekkel rendelkező nemzeteknek. Befejezésül: a jó itt van velünk, körülöttünk, mindennapjaink része, élni kell vele, mert ha a rossz végleg átveszi a hatalmat, az emberiség elpusztul, a kozmosz pedig unalmas  csillaghalmaz marad. A jó és a rossz közötti különbséget egyszerű megérteni, ha feltesszük a kérdést: hogyan lehetséges, hogy gyakran egyetlen emberi élet megmentéséért mindent megteszünk, ugyanakkor egyesek szemrebbenés nélkül tömegeket küldenek a halálba. És még valami, a rossz általában felülről jön, onnan ahol a pénz az úr, a hatalom a lényeg. A szegény csak akkor rossz, ha már  nincs más megoldása. Ezen érdemes elgondolkozni. 

A szerző:  közíró

Views: 52