Franka Tibor: Kisfazék a nagy hoholnál

Kijevben a Momentum Cicerója csillogó szemekkel vágta ki, ékes periódusokban alábbi gyalázkodó mondókáját: „Három és fél év.Ennyi ideje tart a háború Ukrajnában. Ennyi ideje élnek emberek félelemben, veszteségek között – némelyek otthon nélkül, mások remény nélkül.

És ezalatt három és fél éve nézzük azt is, ahogy a magyar kormány elárul mindent, ami mellett a magyarok letették a voksukat 1989 óta.” A nagy hohol, a copfos kozák vezérré lett kis Zelenszkij golyószóró szemei erre erőst könnybe lábadtak, odakünt a csatatéren pedig, ahol barangolva zúg-búg a zaporozsjei szél, és úgy csörögnek a fák lombjai, mint dezertálni készülő ukrán katonák csuklóján a bilincs, a továbbszolgálók szintén akkora zokogásban törtek ki, hogy ahhoz képest a nősírás (édesanya, feleség, lánygyermek) ereje kismiska.

Bizony ez történt a festői Kijevben, ahol pezsgő és tósztok folytak bőven, miközben Zelenszkij, az egyik államférfi kebelére vonta Gelencsér (Kisfazék) Ferencet, a másik államférfit. Poharát újra megtöltvén a Momentum Cicerója lelkesülten, no meg a fogadás fényét tovább srófolandó, még azt is mondókája végéhez illesztette, hogy látogatását és véleményét a magyar nép nevében tette. Azt a kutyafáját!
Még szeppenten hallgat a mély, de csak órák kérdése, mikor jelennek meg a világsajtó szalagcímei Brüsszeltől Varsón át Washingtonig imígyen: „Küszöbön a világbéke: Az ukrán államfő fogadta Gelencsér államférfit.” Szemetek Kijevre vessétek. Mert igen! Ilyen az, és nagy reményekkel tölt el, kit érdekel, mennyire szürreális, ha illegitim, nemlétező elnök fogadja a nemlétező magyar párt képviselőjét. Így kell Brüsszelnek meg Poloska (Volodimir) Péternek, mind a 106-nak megfelelni? Így és mindenáron! 

Ennyi erővel a hohol zongorista fogadhatta volna mondjuk a vecsési állatmenhely gondozóját vagy a cinkotai ABC biztonsági őrét is, vélhetően mindkettőnek van akkora társadalmi bázisa, mint Kisfazék Ferencnek meg az ő kimúlt Momentumának. Ez a – történelmi hűség kedvéért – Károlyi-, Kun-, Rákosi-, Kádár-brancsra hajazó hazaárulás egy újabb, nagyon rossz momentum, különösen, ha számba vesszük, hogy mára a parlamenti küszöböt sem közelítik meg a Ferkóék. Ha pedig így van, akkor kinek a nevében fogalmaz meg ékes periódusokban egetverő baromságokat? Ráadásul alsó tagozatos szinten, migránsosan tört magyarsággal.

Netán azoknak a magyaroknak a nevében, akik szerinte 1989 óta nem arra tették le a voksukat ebben az országban, ami ma van? Ezzel meg csak az a baj, hogy a székesfehérvári igazmondó Gelencsér gyerek akkoriban meg sem született, nemhogy „államférfi” aspiráns nem volt. Jövőbe látni persze hülye gyereknek se kunszt! Most neki végleg lement a nap. A csillagok meg nem jöttenek, azóta sem, az Istennek sem! Marad maga, a sötét éjszaka. Újabban brüsszeli garast, amolyan júdás ezüstöt hordanak bele, mint szikkadt kútba a vizet, hátha valami hasznát vehetik még neki Ursuláék, például Weber Péterének hohol copffal kivert tarsolyában. Már döglődő zsivány megdöglött zsákmánya!

De egy évek óta vesztésre álló ország elnökének is mi a fészkes fenét tudna újat mondani, a hazája szenvtelen árulásán és a politikai felhajtáson túl, egy ilyen hatalom nélküli, huszadrangú senki? Jobban tenné az is, ha a puccos kijevi megbeszélés, mihaszna ankét meg tószt, végül pedig közös fotózkodás helyett inkább a frontot járná és lelkesítené, ha még vannak, a katonáit, meg a Zelenszkij-jugendek pelyhes állát paskolgatná, plecsniket osztogatva, hátha…  Sőt, azzal tenné a legtöbb hasznosat a hohollá lett csepűrágó, ráadásul kölcsönösen, ha ezt a nagyotmondásból és nemzetrontásból diplomázott hazafit el sem engedné, hanem egyenesen ott tartaná maga mellett Ukrajnában. Idő teltével pedig vonultassa őt egy kissé még keletebbre, a frontra, ahol véres hrivnyára válthatná idegen elköteleződését és határtalan bátorságát.

Itthon belpesti kordontologatásból már levizsgázott.

Szerző:  újságíró, közíró 

Forrás:  demokrata.hu

Views: 42