Végre elérkezett az idő, hogy az EU legfelsőbb vezetése is elismerte, hogy Magyarország az unió vezető gazdasági nagyhatalma! Nem kell ezen csodálkozni, hiszen (lassan természetesnek mondható módon) ezt nem nyíltan, hanem a maga választékos módján, csak virágnyelven mondta ki, ám ez mit sem von le, annak valóságos elismertségén.
Aki még mindig tágra nyílt szemekkel olvassa e sorokat, vagy úgy gondolja, hogy a kijelentés megfogalmazója részeg, netalán meghibbant, annak készséggel elmagyarázom, miképpen is sikerült ezt a dicső bár első olvasatra valóban képtelenségnek tűnő elismerést kibogoznom abból a rejtett-, már-már brüsszelicsipke-finomságú nyelvből, melyet az elnök-asszony használ.
Történt ugyanis a napokban, hogy-, természetesen két uniós ország kivételével, melynek egyike, immár szinte törvényszerűen kis-hazánk, hogy az uniós elnök-asszony mint a nagyok, úgy döntött, hogy végiglátogatja a birodalmat egy kis fejtágításba avatva azoknak tagtársi vezetőit, s mint azok egyikét, magát Lengyelországot is szerencséltette ebben, amint a csinnadrattás videótudósításból is láthatták az érdeklődők, és itt, láthatóan ismét nagy dolgok vannak kibontakozóban.
– De nem is feszítem tovább a nagyérdemű kíváncsiságát a részletekbe menő apróságokkal, hanem belecsapván a húrok közepébe, rátérek a lényegre. Ez pedig nem más, minthogy cseppnyi tíz év lemaradással bár, de Lengyelország is hatalmas beruházásba kezdett. No, nem a hadi kiadásokra gondolván, mert az ugye szinte már lejárt lemeznek tekintendő hanem egy hatalmas kerítés építésébe, ami indulását tekintve sem tűnik afféle piszlicsáré oldalajtónak, -vagy hogyan is vélekedtek annak idején az osztrák cimborák a mi kis szösszenetünkről. Nem bizony, nem is akár milyenbe, hanem magas, erős, stabil, migránsok visszatartására szánt, erőd jellegű kerítésbe.
És éppen ezt látogatta, és szakértői szemmel szemlézte meg a „nagy-birodalmi” elnök-asszony, ami olyan hatalmas elismerést váltott ki belőle, hogy azonnal, (mivel a miénket mi csupán önerőből, és azóta is minden támogatás és térítés nélkül építettük, és azóta is védünk, fejlesztünk és finanszírozzuk), az általunk, -némi finom brüsszeli unszolásra bár, de másnak be nem tudhatóan a hasonló lépésekre kényszerülők megsegítésére elkülönített napi egymillió eurós segélyünket és a ránk kirótt példátlan kerítésépítési és védelmi intézkedéseink miatti büntetéseinket is beleértve-, a kis lengyel gazdaság kerítésépítési segélyévé változtatta, s részükre (gálánsan tőlünk) gazdasági támogatásként azonnal fel is ajánlotta.
Így azután minden józan elemző kizártnak tekintheti, hogy az ilyetén való összefüggések feltárását követően lehetetlen volna nem észrevenni, s e gesztust elválasztani, és nem összefüggésbe hozni azzal, hogy az ilyen lépéseket, felajánlásokat, ne a gazdaságilag legerősebb, legprosperálóbb és leg-példamutatóbb tagállam rovásra tenné meg az unió felvirágoztatására (talán esküt is tett) vezetője, aki erre hivatottként lett (meg-, vagy ki-) választva!
Ezért hát, köszönjük Magyarország, köszönjük Orbán Viktor, és természetesen köszönjük, -ha kissé szégyenlősre sikeredett is-, az unió elnök-asszonyának is, ha ezt első közelítésre nem is sikerült mindenki számára kellő közérthetőséggel kifejtenie!
– S talán egyszer, maguk a lengyelek is megköszönik nekünk..!
A szerző egy „másik” politikai hobbista
Views: 47
