Az ÁBTL-ben 2014 óta végzek kutatásokat, regisztrált kutató vagyok, kutatási témám a „Magyar értelmiség helyzete 1945-1989 között”. 2020. december 14-től otthon lehet a kutatásokat elvégezni, nem kell Pécsről Budapestre utazni és bemenni Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárába. (1067 Budapest, Eötvös u. 7.) Az ÁBTL honlapjának e-kutatás menüpontján keresztül, vagy közvetlenül a https://ekutatas.abtl.hu címen érhető el, egy e-kutatói regisztrációval. A regisztrációt a már tudományos kutatási engedéllyel rendelkezők igényelhetik az ekutatas.regisztracio@abtl.hu email címre küldött kérelemmel.
Két platformon lehet az ÁBTL-ben kutatni.
Először: Levéltári Információs rendszer (LIR). Itt lehet személyekre, pl. lelkészre rákeresni. Ezt követően lehet a dossziékra a kéréseket leadni.
Másodszor: ÁBTL e-kutatás A lehetőségek: DIGITÁLIS KUTATÓI PÉLDÁNYOK, ezen belül: 1. KUTATÓI PÉLDÁNYOK KÉRÉSE. 2. KUTATÓI PÉDÁNYAIM. 3. BEKÜLDÖTT KÉRELMEIM.
A kultúráért és innovációért felelős miniszter módosította a 27/2015. EMMI rendeletet, amelynek értelmében a levéltárak 2024. július 1-jét követően már csak a kormányzati honlapon közzétett támogató állásfoglalás nyomtatványt fogadhatnak el. Ennek értelmében tudományos kutatói kérelemhez új nyomtatványt kellett csatolni, amit a Történeti Levéltár csak akkor fogad el, ha annak kiadója az állásfoglalás kiadására vonatkozó jogosultságát igazolja. A támogató állásfoglalást kiállító szervnek igazolnia kell, hogy tudományos tevékenységét közfeladatként látja el. 2025 januárjában ezért a kutatási engedélyemet (támogató állásfoglalást) meg kellett újíttatanom az ÁBTL-ben. A Pécsi Tudományegyetem alapító okiratát kellett mellékelnem, ami az interneten is elérhető. Takács András dékán támogatta kérvényemet. 2025 január 30-án megkaptam az ÁBTL támogató állásfoglalását 3 évre. (Nyt. szám: INY/318-3/2025)
Sokszor hallottam azt a véleményt ismeretségi körömben, hogy az ÁBTL iratok feldolgozása veszélyes. Ez téves információ. Sok esetben tapasztaltam, hogy a következő szöveg van az ügynökök bemutatása során: „A dosszié a 2003. évi III. tv. 6. § (1) bekezdése alapján zároltatott adatokat is tartalmaz.” A zároltatott adatokat sárga festékkel kifestik, azok nem olvashatóak el. Legtöbb dossziéban van névmutató is, ami segíti a keresést, viszont a névmutató a kézzel beírt számokra vonatkozik és nem a gépelt számokra, a két számozás között eltérések tapasztalhatóak. A kutatók tehát az ÁBTL munkatársai által elolvasott, ellenőrzött dossziékat olvashatják el és publikálhatják kutatási eredményeiket. Azt, hogy hány dosszié nem kutatható, azt pontosan nem lehet tudni. A 2021-ig megjelent publikációkról ismertetést ad: A Magyar Állambiztonság válogatott bibliográfiája (1945-1990) c. kötet.
A 6-os kartonokat e-mailben lehet kikérni, de csak személyesen lehet megnézni az ÁBTL-ben. Egy kérőlapon 5 kérést lehet leadni kitöltve. (A következő adatokat kérik: az azonosítandó személy fedőneve, neve, ha ismert, az irat jelzete, oldalszáma, évei, a tartótiszt neve, az azonosításhoz szükséges egyéb információk.) Tapasztalatom szerint 5 kérésből általában csak egy vagy kettő ügynök 6-os kartonját találják meg. A 6. kartonok tartalmazzák – többek között – a beszervezett személy adatait, nevét, születés helyét, idejét, az anya nevét, a szakmai végzettséget, a katonai beosztást, a párttagságot, a munkahely nevét és a lakóhely címét, a beszervezés módját (pl.: hazafias alapon, zsarolással stb.) a beszervező nevét, rangját, a beszervezés idejét, a beszervezés vonalát, az ügynök fedőnevét, a hálózati napló és a személy dossziéinak számát. Tartalmazta a hálózati személy kategóriáját: ügynök; tmb – titkos megbízott; tmt – titkos munkatárs (az állambiztonsági szervek hálózatának legmegbízhatóbb tagja). Akit hazafias alapon szerveztek be, az se volt a legtöbb esetben igaz, a burkolt fenyegetést használták, de az előnyöket is beígérték.
A beszervezés első része a környezettanulmány KT elkészítése volt. Ez sokszor több évet vett igénybe és fokozatos volt. Arra kerestek választ, hogy a jelölt alkalmas-e beszervezésre, milyenek az információszerzési lehetőségei, mivel lehet motiválni. Pl.: ha egy lelkészt olyan helyre küldték, ahol nem voltak közművek, víz nem volt a lelkészi lakásban, budira kellett járni, stb. és felajánlották Budapestre vagy egy nagyobb városba kerülhet a lelkész, sőt nyugati országokba (főleg Svájcba és Nyugatnémetországba) ki fogják küldeni akár éves ösztöndíjjal, ez legtöbbször annyira vonzó ajánlat volt, hogy sokan ennek nem tudtak ellenállni. Tipikus megoldás volt a BM részéről, hogy először csak arra kérték az ügynökjelöltet, aki erről legtöbbször nem tudott semmit, mármint, hogy be akarják szervezni, hogy a külföldi útjai során csak arról számoljon be, hogy a külföldi partnerei miről beszéltek, ki az ellensége vagy barátja a „szocilista” Magyarországnak. Ennek elvállalása túl nagy lelki terhet nem jelentett, hiszen következményei ezeknek a jelentéseknek általában nem voltak, legfeljebb a beutazó vízumot nem adták meg az illetőnek a magyar hatóságok. Aztán a kapcsolattartó BM tiszt már azt követelte, hogy hazai ismerősiről, illetve adott személyekről is jelentsen. Itt már nem volt megállás. (ez a történet hasonlít a kismalac és a farkas meséjére) A püspöki kinevezésnek előfeltétele volt az ügynökmunka (III/III) elvállalása. Voltak, akik aláírták a beszervezési okmányt, de utána semmitmondó jelentéséket gyártottak, fecsegtek, környezetükben elmondták, hogy beszervezték őket, ezeket kizárták. Az általam vizsgált ügyek esetében azt tapasztaltam, hogy 1963 után már lehetett szabotálni az ügynöki munkát, különösebb következmények, megtorlás nélkül. Mások meg terhelő adatokat jelentettek, aminek különböző következményei lettek, pl. kényszernyugdíjazás, a lelkészi hivatástól való eltiltás, az egyetemről való kizárás, lefokozás, az esperesi vagy püspöki megbízatásról való leváltás, a vízum kiadásának letiltása, a továbbtanulás megakadályozása stb. A protestáns lelkészeket a családjukkal is tudták zsarolni, a katolikusokat viszont nem. A cölibátusságnak ennyi előnye volt. A beszervezett lelkészekkel a tartótisztek általában nem nyilvános helyeken, pl. éttermekben, presszókban találkoztak, mert ezt láthatták volna pl. híveik, hiszen a lelkészeket sokan ismerték, hanem titkos lakásokon (a szakzsargonban „K”- illetve „T”-lakások) szervezték meg a találkozásokat, ahol az ügynököket elszámoltatták. A „K” lakást a BM bérelte, a „T” lakásnak volt tulajdonosa (természetes vagy jogi személy), aki engedélyezte a találkozók lebonyolítását. A BM-mel való kapcsolattartásban fontos szerepük volt a házfelügyelőknek. Ha valakiről valamit meg akartak tudni, először a házfelügyelőt keresték meg. Ilyen kérdéseket tettek fel általában: az ellenőrzött személy családi élete, kik látogatják, milyenek a politikai véleményei stb.
Ma már bebizonyosodott, hogy a BM felesleges munkát végzett 1945 és 1989 között a különböző pártutasításokra. Véleményem szerint gondolatok ellen csak gondolatokkal lehet harcolni. Nagyon sok embert tönkretettek, de legalább is különböző megalkuvásra kényszertett gyakorlatilag mindenkit az ún. szocialista rendszer. Az erkölcs és a mentalitás tönkretételének eredményeit ma 2025-ben is érzékelhetjük. A Kádár korszak öröksége igen súlyos véleményem szerint. Talán súlyosabb, mint a Rákosi korszaké. A passzivitás és közöny, a múlt meghamisítása, a múlttal való szembenézés hiánya, az ügynöktörvény elszabotálása stb. ma is kísért minket. A hatalmon lévők is elnézik a pártag, pártitkár, munkásőr, besúgó múltat akkor, ha az illető az oldalukon áll. Az ügynökök nagy részének a beazonosítása a mai napig nem történt meg, de a politikai zsarolás eszközeként megmaradt.
Azt nem lehet megállapítani, hogy az egyházakkal kapcsolatban mennyi iratot semmisítettek meg, de bőséges mennyiségű jelentés maradt meg, szerintem azért, hogy bizonyítsák, az egyházak vezetői együttműködtek a hatalommal. Az egyházak közül csak az evangélikus egyház kezdte feldolgozni az állambiztonsággal való együttműködés történetét. A Magyarországi Evangélikus Egyház 2005-ben döntött úgy, hogy az állambiztonsággal 1945-1990 között fennállt kapcsolatát feldolgozza és kötetsorozat formájában a nyilvánosság elé tárja. A többi egyház még nem foglalkozott az állambiztonsági múlt feldolgozásával.
A következő könyvek jelentek meg:
Mirák Katalin, szerkesztő. Háló 1. Dokumentumok és tanulmányok a Magyarországi Evangélikus Egyház és az állambiztonság kapcsolatáról – 1945–1990. Luther kiadó, 2010.
Mirák Katalin, szerkesztő. Háló 2. Dokumentumok és tanulmányok a Magyarországi Evangélikus Egyház és az állambiztonság kapcsolatáról. 1945–1990. Egyházvezetők 1. Káldy Zoltán, Ottlyk Ernő. Luther kiadó, 2014.
Mirák Katalin, szerkesztő. Háló 3. Dokumentumok és tanulmányok a Magyarországi Evangélikus Egyház és az állambiztonság kapcsolatáról. 1945–1990. Egyházvezetők 2. Nagy Gyula, Harmati Béla. Luther kiadó, 2020.
Megállapítottam, hogy az evangélikus és a többi egyház esetében is, mindenre gyűjtöttek adatokat, különböző időszakokban 1945-1989 között. Pl. a lelkészekre, hol szolgálnak, milyen a viszonyuk a demokráciához (mintha a Rákosi és Kádár rendszer demokratikus lett volna!), az egyházi vezetők, presbiterek adatai, az ifjúsági órákra járók nevei (köztük akár 6 éves gyerekek is) és hogy melyik iskola tanulói, hol laknak. Az evangélikus egyház közösségek földrajzi helyei, térképeken (!) is ábrázolva, az Evangélikus Teológiai Akadémia (1951 és 1998 között Evangélikus Teológiai Akadémia néven működött Budapesten. 1998. január 1-je óta Evangélikus Hittudományi Egyetem az intézmény hivatalos neve) tanárai, az oktatott tárgyak és az előadók nevei, az egyházi sajtó munkatársai, a nyugati egyházakkal kapcsolatot tartó lelkészek nevei stb. Nyilvánvaló, hogy a többi egyház, római katolikusok, reformátusok, baptisták, izraelita stb. esetén is hasonló adatgyűjtés folyt.
Térképeket közöltek: Az Evangélikus Egyházak működése települések szerint. ÁBTL 3.1.5. O-20023 Budapesti Evangélikus Teológia területén jelentkező ellenséges tevékenység felderítése. Objektum dosszié. 100. oldal. Olvasva a dossziékat, az volt a benyomásom, hogy az egyházakat 1945-1989 között ugyanolyan ellenségnek tekintették, mint a NATO-t. Az Észak-atlanti Szerződés Szervezete, rövidítve NATO (angolul: North Atlantic Treaty Organisation), amelyet a második világháború után, 1949. április 4-én alapítottak Washingtonban. Az egyházak üldözése 1989-ben szűnt meg Magyarországon. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa az 1989. évi 14. törvényerejű rendelettel megszüntette az Állami Egyházügyi Hivatalt (AEH-t) 1989-ben. Ezt követően az 1990-ben törvény mondta ki, hogy az állam az egyházak irányítására, felügyeletére szervet nem hozhat létre. 1999-ben tagjai lettünk a NATO-nak.
A legnagyobb létszámú egyház Magyarországon a katolikus egyház. A legnagyobb támadás 1949-1989 között a kommunista párt és így a BM részéről a katolikus egyház ellen folyt. Ld. pl.:
III. „Isten dicsőségére” – Ügynökhálózat a Római Katolikus Egyházban. 97-143. In.: Kiszely Gábor. Állambiztonság (1956-1990). Korona Kiadó 2001.
Vörös Géza. Az egyházakban foglalkoztatott ügynökhálózat újjáépítése 1956-tól a hatvanas évek közepéig. Betekintő 2010. 2. sz.
Hol volt szükség ügynökre?
Ügynökökre, azaz egy-egy személyt vagy csoportot figyelő és róluk jelentést adó besúgókra, a diktatúrának elsősorban azokban a csoportosulásokban volt szüksége, ahová a pártnak és a hivatalos személyzeti megfigyelőknek eszközei által nem tudott behatolni. Ilyen lehetett minden gyanús csoportosulás. [] Ilyen volt elsősorban az egyház, és sajátosan az egyházaknak azok a csoportosulásai, amelyekről a diktatúra a saját csatornáin keresztül nem tudott információt szerezni. Ld.: Tomka Ferenc Katolikus lelkipásztor, egyetemi tanár: Ügynök kérdés és papi ügynökök. Tomka Ferenc idézett tanulmányában többek között ezt írta: „Figyelemreméltó, hogy az ÁBTL-ban található 3,5-4 kilométernyi iratanyagnak legalább egyharmada-egynegyede egyházi vonatkozású. Az anyag egyelőre csak töredékesen van feloldozva. De ez is elegendő ahhoz, hogy némi képet alkossunk általa az egyházi üldözött helyzetéről, és benne az ügynökök helyéről.” Minden ideológia ellenség volt, ami nem volt marxista-leninista, 1953 előtt pedig sztálinista ideológia. Minden diktatúrában, így a szocialistában, illetve a nemzeti szocialistában is a legnagyobb ellenfél az egyház volt. Ellenfél volt az oktatás, különösen a történelem oktatása. Ezentúl „minden máskép volt” tanította Rákosi Mátyás az 1950-es évek elején.
A következőkben egyes lelkészek elleni nyomozás történetét foglalom össze röviden.
Haypál Béla (Budapest, 1899. október 17. – Budapest, 1988. április 16.) magyar református lelkész, esperes.
Teológiát hallgatott Budapesten 1921 és 1923 között és Zürichben 1924–25-ben. Segédlelkész volt Budapesten 1921–24-ben, lelkipásztor Drávafokon 1924–26-ban, majd a Budapest-Budai egyházközségben 1926–1968 között. Édesapja, Haypál Benő (1869–1926) halála után 1926. szeptember 12-én édesapja örökébe iktatták be a Szilágyi Dezső téri templomban református lelkésznek. 1935–1938 között a Békesség néktek, a Budai Református Egyház hivatalos értesítője szerkesztője volt. 1945-ben újjáépíttette a Szilágyi Dezső téri templomot, amelyet 1899-ben még édesapja emeltetett. 1965-től a Budapest-Déli Egyházmegye esperese, 1968. június 30-án vonult nyugalomba. Haypál Béla ifjúsági gyülekezete ellen 1961-től nyomozás folyt, mert igen sokan jártak hozzá. Volt, akit az iskolából kizártak. (ÁBTL M-27704. Dosszié tárgya: „Bihari Károly” ügynök, (neve Borbély Örs) 1949-től a Szilágyi Dezső téri egyházközségben presbiter. 1961–1967.) Haypál Bélára vonatkozóan az ÁBTL-ben 41 irat van, ezek közül csak a digitalizált (szkennelt pdf) iratokat tudtam feldolgozni.
„Bihari Károly” (Borbély Örs) fedőnevű ügynök. A BM II/5-c, majd a BM III/III/2-a alosztálya foglalkoztatta az ügynököt, akit a Gyűjtőfogházban szervezték be fogdaügynöknek, majd szabadulását követően tovább foglalkoztatták. Először egy Jehova Tanúi csoportról, majd a Szilágyi Dezső téri református gyülekezetről, főként annak ifjúsági tagozatáról jelentett. Jelentéseiben beszámolt volt börtöntársaival való kapcsolatáról (Krassó György), azok összejöveteleiről, egy illegális „teológiai szabadegyetem” működéséről. Foglalkoztatták a Hitvallók (Dr. Gyökössy Endre református lelkész) és a Harcolók fn. ügyben is. Jelzet HU – ÁBTL – I. – 3.1.2. – I. s. – M-27704 (1961-1964, 1967) Szkennelve.
A Medve utcai Általános Iskolában Szöllősi Margit osztályfőnököm (VIII b.) 1959 májusában behívatta szüleimet és közölte, Zsebők István igazgatóval egyeztetve, hogy „osztályidegen” (aki nem ismerné ezt a fogalmat: a munkásosztállyal szembenálló osztálynak, a munkásosztály forradalmi harcát tevékenyen akadályozó tagja.) vagyok. A vádpontok egyike az volt, hogy a klerikális reakció részese vagyok, mert 1958-ban konfirmáltam. Továbbá a szüleim nem engedték, hogy kisdobos és úttörő legyek. Ez már akkor gyanús volt, hogy tudhatott párttag osztályfőnöknőm arról, hogy Haypál Béla lelkésznél 1958 május 25-én konfirmáltam. Az „ítélet” nem mehetek gimnáziumba tanulni, csak ipari tanonciskolába, legyek a munkásosztály tagja. Apám Fülöp Zoltánt, az óbudai Árpád Gimnázium igazgatóját kereste meg, aki úgy vett fel a Gimnáziumba, hogy ezt nem jelentette le. Fülöp Zoltán és édesapám Székelyudvarhelyről, a gimnáziumból ismerték egymást. Gimnáziumi osztálytársam volt ifj. Krekó Béla, akinek édesapja id. Krekó Béla az MKKE matematika tanára volt, aki 1962 szeptemberében rábeszélt arra, hogy legyek közgazdász. Ez fontos fordulat volt az életemben.
Balikó Zoltán (Kőszeg, 1917. augusztus 7. – Pécs, 2005. december 15.) magyar evangélikus lelkész, esperes. A rákospalotai Könyves Kálmán Gimnáziumban tanult, a budapesti Budapest-Fasori Evangélikus Gimnáziumban 1935-ben érettségizett. A pécsi Erzsébet Tudományegyetem soproni Hittudományi Karán lelkészi oklevelet szerzett, majd Léván 1940-ben lelkésszé avatták. Rövid ideig Kovács Sándor püspök, egyháztörténész titkára volt, majd az érdi gyülekezet lelkésze (1940–1942) lett. Érdről hívták be 1942 márciusában tábori lelkészi szolgálatra, és a Magyar 2. hadsereggel a Don-kanyarhoz vezényelték. A második világháborúban így tábori lelkészként szolgált, majd Székesfehérvárott háttérszolgálatos (1942–1944), mivel megtagadta, hogy felesküdjön Szálasira. 1945-ben a kőszegi katonai alreáliskola lelkésztanárává nevezték ki. 1945-46-ban amerikai fogságba esett ugyanis közel egy éven át a kőszegi cögerekkel (katonai középiskolai diákokkal, 13-14- éves fiúkkal) vonultak feleségével együtt Németországba az előre nyomuló oroszok elől. A Diósgyőr-vasgyári gyülekezet lelkésze 1949–1959 között volt. Egy egyházi gyűlésen elhangzott felszólalása miatt kivált az egyházi szolgálatból, segédmunkásként dolgozott (ún. aljzatbetonos volt a Borsodi Építőipari Vállalatnál, 1956 tavasza–okt.), a forradalom alatt folytathatta lelkészi munkáját, esperessé nevezték ki (1956. okt.–1958), az Állami Egyházügyi Hivatal követelésére megfosztották megbízatásától (1958 vége), a pécsi evangélikus gyülekezet lelkésze (1959–1990). 1990-ben nyugdíjba vonult.
Balikó Zoltánra vonatkozóan az ÁBTL-ben 102 irat van, ezek közül csak a digitalizált (pdf) iratokat tudtam feldolgozni. Az iratok közül azokat dolgoztam fel, amelyek ügynökök jelentéseit tartalmazták.
„Károlyi” fedőnevű ügynök. „Károlyi” fedőnevű informátort a BM III/III-1/B. Alosztály foglalkoztatta. Az ügynök beszervezésének résztörténete is az iratgyűjtőben van. Az evangélikus egyház finnországi kapcsolatai és a finn evangélikus egyház iránt érdeklődött az állambiztonság. Az ügynök e tevékenységét elvégezte, majd betegsége miatt kizárták. Jelzet HU – ÁBTL – I. – 3.1.2. – I. s. – M-30861 (1967) Szkennelve. Idő: 1967. június 22. Hely: „Alba Regia” fedőnevű titkos találkozó hely. Tárgy: Balikó Zoltán. Fogadta Hevesi Károly rendőr főhadnagy.
Balikó Zoltán a Pécsi Evangélikus gyülekezet lelkésze kiváló képességekkel rendelkező egyén. Nagyszerű nyelvérzéke lehetővé tette: angolul, németül, latinul, görögül, héberül kiválóan tud. Nagyszerű teológiai képzettsége mellé, kiváló szónok is. A kettő ötvözetéből kiváló prédikátor született. Legjobbak között emlegetik a nevét. Nem csoda ezután, ha nemcsak gyülekezetében, hanem az ország sok részén sok rajongója van.
Váradi Lajos Evangélikus esperes. („Papp István” fedőnevű ügynök. BM III/III-1. Tartótisztje Baji László) jelentései Balikó Zoltán pécsi evangélikus lelkészről.
Adta „Papp István” fedőnevű ügynök. Vette Varga József rendőr őrnagy. Idő 1967 június 24. Hely. Sport presszó. Tárgy Balikó Zoltán.
Az ügynök Balikó Zoltán szolgálati lakásán (Pécsi Evangélikus Egyházközség, Pécs, Dischka Győző u. 6. A vezető lelkészek szolgálati lakása jobb oldalon, a beosztott lelkészeké pedig baloldalon van) volt és összefoglalta tapasztalatait. A lakás igen nagy kb. 5 szobás, északi fekvésű, rideg, rendkívül feltűnően öreges bútorokkal, majdnem szegénységet mutat. Minden rendkívül kopott, az egyetlen modern darab a lakásban egy kisképernyős tv.-készülék. [] Balikó Zoltán fizetése az államsegéllyel együtt havi 2300 Ft. Stola jövedelme nincsen. A Balikó család tyúkokat és nyulakat tart, nagy kertjük van, azt Balikó Zoltán gondozza, mindennap hajnali 4-5 órakor kel fel. A gyülekezet kb. 2000 lelkes, de 50 község tartozik hozzá, így vasárnaponként a két lelkész együttesen legalább hat istentiszteletet tart. Balikó Zoltán trabant kocsival jár (LVSZ adomány), a segédlelkész motorkerékpárral. Balikó Zoltán a gyülekezet tagjainak szinte minden kérdésével foglalkozik, nagyon utána jár mindennek, a szórványokban is. Arra törekszik, hogy vasárnap délelőtt mindig a városban legyen és a segédlelkészt küldi a szórványba, mert a környékről akkor keresik fel a hívei. Június 4-én vasárnap, este egy vallásos esten prédikációt tartott, ami remekmű volt. Hallatlan nyugalommal, intelligensen, biblikusan, pozitívan, elevenen szólt s azt mondják, hogy mindig így szokott prédikálni. Ez esetben pedig az ország néhány legjobb igehirdetője közé tartozik. Hallatlan munkabírása adja meg a gyülekezeti élet tempóját. [] Balikó Zoltán Lengyelországban járt korábban és sorozatosan előadásokat tartott német és angol nyelven. Amikor másodszor akart Lengyelországba menni, egy lengyel barátja vitte volna magával autón, útlevél kérelmét elutasították. Előadásokat szeretett volna ismét tartani, de mivel a Stefan Wyszyński bíborossal folyt kultúrharc a csúcspontjára ért fel, az állami szervek nem akarták, hogy ott megjelenjen. Egy vacsora közben azt mondta Balikó Zoltán, hogy a magyar fiatalok kezdtek Csehszlovákiába és Romániába járni és ott felfedezték, hogy a csehek, szlovákok és románok milyen soviniszták, milyen ezekben az országokban a magyarokkal való bánásmód és ez felkeltette bennük a nemzeti érzést. Most már nem is csoda, hogy olyan sokan kezdik emlegetni az erdélyi magyarság sorsát és még bizonyos magyarlakta területek visszacsatolási igényét is emlegetik. Előkerült az is, hogy a templom oltárán nyugati gyertyák égnek. Egész természetességgel mondta a házaspár, hogy minden karácsonykor szoktak Münchenből egy csomaggal kapni, de ezeket csak a jelentősebb ünnepeken gyújtják meg.
A szerző: az MTA doktora, professor emeritus a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karán.
Views: 69
Nagyszerű, amiket professzor úr közread. Köszönet érte! Botos Kata