(A Vaskancellár kolbászpárbaja a patológussal)
1863-ban súlyos trichinella járvány ütötte föl a fejét Poroszországban. (Keretes szöveg) A trichinella egy nagyon veszélyes fonálféreg, amely a vékonybélben fejlődik ki, de onnan átfúrja magát a bélfalon, majd a véráram segítségével bejut a szervezet izomzatába és gyorsan szétterjed. Az élősködő köztigazdája többnyire a patkány és a sertés. Az ember a nem kellően hőkezelt (főzött, sütött) sertéshússal fertőződhet meg. Ha az élősködő eljut a szívizomba, viszonylag hamar súlyos szívizomgyulladást idéz elő, ami többnyire halálos kimenetelű. Ma már a fejlett országokban minden sertésállat feldolgozást szigorúan ellenőriznek a vágóhidakon, húsüzemekben, de a házi disznóvágások során, ha nagyon ritkán is, előfordulhat. Ami még veszélyt jelenthet, az a nem ellenőrzött, és nem kellően hőkezelt vadhúsok fogyasztása.
Az 1863-as poroszországi járvány idején Rudolf Virchow, a neves német orvosprofesszor, a patológia „atyja” a vágóhidak rossz higiéniai körülményeire vezette vissza az okokat, és sürgős, hatékony beavatkozást követelt a Bismarck által vezetett porosz kormánytól, ám a „fényestekintetű hatóság” erről tudomást sem akart venni. Virchow ugyanolyan szélmalomharcot vívott abban az időben a vaskalapos professzorokkal és a bürokráciával, mint a mi Semmelweis Ignácunk.
Ami a filmből kimaradt: az anyák megmentőjének halála
Az „anyák megmentőjét” akkoriban kigúnyolták előadásokban, cikkekben, de még a tudományos lapokban is, kora legelismertebb professzorai, akadémikusai. Hát hogy gondolja ez az ismeretlen jöttment magyar, hogy kézmosással kell védekezni a gyermekágyi láz ellen? Ugyanígy járt Virchow is: micsoda ostobaság, higiéniával akarja megelőzni a fertőzéseket?
Tudjuk, hogy Semmelveis idegei ebben a harcban fölmondták a szolgálatot, rokonai a döblingeni szanatóriumba szállíttatták, a tudta nélkül, hazugságokkal félre vezetve őt, majd amikor onnan dühödten távozni akart, akkor erőszakkal lekötözték, és szabályosan agyonverték az intézet gondozói. Illetve a sérülések során szerzett vérmérgezésbe halt bele. Abba a kórba, amely ellen egész életében harcolt! (Milyen különös, de az életéről készült, most bemutatott magyar filmben erről szó sem esik, nem ezzel végződik a film. Vajon miért?)
A legendás párbaj, és annak kimenetele
Virchow sorsa szerencsésebben alakult, ám ő is elvesztette türelmét a vaskalaposokkal, bürokratákkal vívott szélmalomharcban. Ingerült előadásaiban, sőt, írásaiban keményen neki ment a tehetetlen kormánynak, személy szerint még a Vaskancellárnak is, akit sikerült vérig sértenie, nyilván tudatosan. Bismarck annyira felháborodott, hogy párbajra hívta ki a tudóst. A párbaj során azonban mindig a kihívott fél választ fegyvert. Az egyik változat szerint Virchow azt üzente, hogy majd a helyszínen közli, melyik fegyvernemet választotta. (Egy másik változat szerint mégis csak előre közölte üzenetben a választott fegyvernemet Bismarckkal, de a kihívó ekkor rémülten visszalépett.) Nos, az ismertebb, és egyben humorosabb verzió szerint Virchow megjelent egy kis dobozzal a kezében a párbaj helyszínén, azzal, hogy abban van a fegyver. Kinyitotta, és Bismarck legnagyobb elképedésére két kolbászt pillantott meg benne.
Virchow így szólt: – Kancellár úr! Az egyik kolbász egészséges, ha megeszi, nem lesz semmi baja. A másik viszont trichinella lárvákkal fertőzött, aki azt eszi meg, az meghal. Én sem tudom, melyik a jó, melyik a rossz, de ön választ először. Ha viszont megfutamodik, akkor én nyertem, és az a feltételem, hogy minden utasításomat végre fogja hajtatni a vágóhidakon. Aki nem hajtja végre, annak a húsüzemét bezárják!
Bismarck ekkor visszalépett a párbajtól, elismerte vereségét, majd végrehajttatta a patológia atyjának összes követelését. És láss csodát: megszűnt a trichinella járvány.
Miért lett a zsidóknál, muszlimoknál „tisztátalan állat” a sertés?
Érdemes e kissé mulatságos epizód kapcsán kitérnünk arra, hogy miért is lett az ókorban a Közel-Kelet egyes népeinél, a zsidóknál, araboknál tisztátalan állat a sertés. Annyira, hogy még a vallásuk is szigorúan tiltja a fogyasztását a mai napig! Nos, az ókorban a Közel-Kelet szinte teljes sertésállománya fertőzött volt a trichinellával, nagyon sok egyiptomi múmiában megtalálták ennek a nyomait. Az emberek észrevették a sertéshús fogyasztás és a betegség közötti szoros összefüggést. Erre vezethető vissza ez a nagyon szigorú vallási előírás.
|
Keretes szöveg A trichinella fonálféreg két fejlődési fokozaton megy keresztül az életciklusa során. Először a vékonybélben ivarosan szaporodik. A 3-4 mm hosszú nőstény elevenszülő, de nem a vékonybélben hozza világra utódait, hanem előbb átfúrja magát a bélfalon, bekerül a véráramba vagy a nyirokér rendszerbe, és onnan az izomzatba jutva a lárvákat 0,5 mm átmérőjű tokokban üríti magából. Ezek a tokok, az ún. borsókák beágyazódnak az izomszövetbe, és az ilyen húst nevezik borsókásnak. A patkány és a sertés a gyakori köztigazda, az utóbbi általában a patkányhús elfogyasztásával fertőződik. |
A szerző: közgazdász, ny. egyetemi docens
Views: 73
