Sokan megriadnak a címtől, tényleg szokatlan, de mire a végére érünk, tisztább lesz a kép. A téboly szó használata, értelmezése igen széles, a köznapi használattól – pl. tiszta téboly – a szakmai definícióig – amely téboly alatt zavart elmeállapotot értelmez. Az ókori mítoszok a tébolyt, mint sorscsapást, vagy mint az istenek büntetését jelenítik meg. Talán ma is ez történik, az Isten büntet minket, mert ahova nézünk, tébolyt látunk.
A német filozófus, F. Nietzsche szerint a téboly az egyes egyéneknél ritka, de csoportoknál, pl. pártoknál, népeknél, koroknál szabály. Nem merném, nem is tudnám a kijelentést elemezni, de valami hasonlót láthatunk, ha a világpolitika alakulására figyelünk. Nietzsche kijelentésével előre jelezhette a nácik nacionalista érzésvilágának tébollyá fejlődését, bár itt egy „főszereplő“ indította el a tébolyt. Korszakokra kivetítve, a jelenlegi fogyasztói, digitális társadalom tébolyai, már egy új értékrend hatalomra jutásának eredményei. De mi van ma, miért fogadják el a népek egyöntetűen a háborúk szükségességét, és miért törődnek bele, hogy fejük felett olyan döntések szülessenek, amelyek személyes érdekeikkel ellentétesek. Olyan áldemokráciában él ma a világ nagy része, ahol nem az állampolgárok többsége, hanem egyes személyek véleménye, akarata a döntő. Mi ez, ha nem téboly?
Nem véletlenül születtek ezek a gondolatok fejemben, hiszen a következő napokban, állítólag, fordulópont állhat be a világpolitikában. 2022. február 24. óta, már három és fél éve, Európában háború dúl, és a világ, elsősorban az Európai Unió képtelen volt békét teremteni. Az orosz–ukrán testvérháború minden józan ember számára döbbenetes, buta, nevetséges, és még lehetne sorolni a negatív jelzőket, számomra egyszerűen téboly.
Nincs értelme részletezni ennek a háborúnak az előzményeit, okait és jelentőségét, illetve súlyos következményeit, erről már könyvtárnyi anyag született. Azt viszont kérdezhetjük, hogy miért nem lehetett gyorsan befejezni, hiszen a kezdetektől látszott, hogy ennek a háborúnak nem lesznek nyertesei, mindenki veszít, nemcsak a küzdő felek, de egész Európa, az Egyesült Államok, és világunkat egy új, félelmetes, pusztító világháború felé sodorja. A tébolyról sokan írtak, Nietzschét már említettem, de pl. a világhírű krimi írónő, Agatha Christie szerint a téboly azért félelmetes, mert az ember nem tudja követni egy őrült észjárását, nem lehet kiszámítani a következő lépését. A kriminológia zseniális literátora azt is állítja, hogy az akut téboly egyik sajátossága, a mélyen rejlő vaslogika. Vannak, akik azt hiszik, hogy Isten küldetését hajtják végre, ha embereket ölnek meg, és e tett mögött ott rejlik az ésszerű megokolás!
A Biden-kormányzás követte a régi, már elavult geopolitikai őrültséget, hogy az oroszokat tönkre kell tenni, és nem szabad egy orosz–német közeledést megengedni. Ez részben sikerült is, de közben – talán túl hirtelen – megváltoztak világunk erőviszonyai. Ezt sem részletezem, csak egy betűszót írok le: BRICS. A Kelet megelégelte az amerikaiak világhegemóniáját, és létrejött egy olyan szövetség, amely ma már földünk lakosainak több mint a felét egy táborba terelte. Nincs olyan geopolitikus a világon, aki ennek a jelentőségét, és jövőnk szempontjából egy stratégiaváltás szükségességét nem ismerné fel.
Az új amerikai elnök még beiktatása előtt kijelentette, hogy békét akar világunkban, és az orosz–ukrán konfliktust rövid időn belül lezárja. A kijelentés kétségkívül szónoki volt, mert hónapokig nem történt semmi, minden nap tovább ölték egymást a szlávok, és egész Európa szenvedett. Közben berobbant az izraeli–arab viszály, szörnyű öldöklés, visszacsapás, ártatlan százezrek halála, és ez is tart már közel két éve. A téboly mindenütt tombol! Alig pár órája tudtuk meg, hogy augusztus 15-én Trump amerikai és Putyin orosz elnök végre személyesen találkoznak, hogy rendezzék ennek az értelmetlen háborúnak a befejezését. Miért ilyen későn? És miért dönthet csak két személy arról, hogy az évekig tartó tömegöldöklés végre leálljon. Miért nem kérdezik a közvéleményt?
Még nem történt semmi, nem tudjuk mi lesz a találkozás eredménye, de már megtámadták, felboncolták a két elnök tárgyalását, mert sokan még mindig tovább háborúznának, az oroszok még léteznek, és ezt nem tudják elviselni. A tébolyult szellemek még mindig zavarják a normális gondolkodást, még mindig nem tudjuk közös gondolattá tenni, hogy a legnagyobb földi érték az emberi élet, és ez a legalapvetőbb jog, megsértése a legnagyobb bűn. Pénteken Alaszkában sok minden eldőlhet, remélhetőleg, a két nagyhatalmú politikus nem csak saját, személyes koncepciója szerint tárgyal, hanem tekintetbe veszi az általános gondolkodást és Európa össztársadalmi érdekeit.
Befejezésül a nagy magyar gondolkodó, Csoóri Sándor kijelentése: A háború a legegyetemesebb marhaság, mocsok, téboly és ízléstelenség!
A szerző: közíró
Views: 58
