Ha az alábbi beszélgetés a pszichiátrián hangzik el, talán fel sem kapja senki a fejét! Sőt sajnálkozva jelentőségteljesen rápillant az illetőre és sokatmondóan elhúzza egy párszor, a homloka előtt a kezét. Ha nem találták volna ki, hogy kiről szól ez a kis bevezető, hát írjuk ide: Dr. Fleck Zoltán az illető az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának oktatója! Hogy alaptalansággal ne lehessünk vádolhatóak, talán indokoljuk is meg miért fogalmaztunk meg ilyen dehonesztáló véleményt az illetőről.
Mivel az illető jogász gondolhatnánk, hogy ismeri a megfelelő, a hazában érvénybelévő jogrendet, és törvényeket! De nem! Nyilatkozatai pontosan meggyőzik az embereket, hogy lövése sincs a fennálló jogrendről és annak működési mechanizmusáról. Felvetéseiben olyan cselekmények eljövetelét láttatja a jelenlegi hatalom részéről, amelynek bekövetkezésére semmilyen ráutaló esemény nem történt meg. Arra hivatkozik, hogy elvi lehetősége lenne a hatalomnak arra, hogy ezt vagy azt tegyen például nem adja át a hatalmat egy vesztett választás esetén, vagy a köztársasági elnök nem bízná meg kormányalakítással a jelenlegi ellenzéket, ha megnyernék a választást, mondván őt a FIDESZ nevezte ki államelnöknek. Miközben van egy alkotmánybíróság, amely még a köztársasági elnököt is felügyeli alkotmányos kérdésekben.
Zavaros fejtegetéseiben erőszakot, bűncselekmények elkövetését (zsarolás), fenyegetést jelent be, mondván a „demokrácia” érdekében, akár erőszaknak is van helye. Természetesen mindezt feltételes módban, amellyel akkor élnek ha ….. és itt következik be a hiány a tények között, amikor is ők, (úgy ítélik meg, úgy érzik) hogy erre szükség van. Mint annak idején az anarchisták, akiknek a leánykori nevük kommunisták. Visszatérve a választásokhoz, minden jogi aktusnál így a választásoknál is – csak az egyszerűség kedvéért, vagyis a közérthetőségért, – három szereplő van, vagyis van a vádló, a védő és a bíró! A fenti esetben a bíró, vagyis az alkotmánybírók, azzal vannak prejudikálva mivel, hogy őket a FIDESZ nevezte ki, ezért részrehajlók!
Bizonyíték nincs!! De döntés már igen.
Mindenki magából indul ki, tartja a magyar közmondás! Fleck úr valószínűleg abból indult ki, hogy már egyszer a magyar közjogban volt egy anomália, amit Fleck úr elvbarátai, vagyis a liberális baloldali kör robbantott ki az MDF idejében és úgy hívták az illetőt, hogy Göncz Árpád! Emlékszünk még talán a média háború elhíresült ügyeire.
De hát a jelenlegi hatalomnak vajmi kevés köze van az akkori eseményekhez. Persze jól jött volna Fleck úr számára a nemrég volt Pride-on egy olyan nem is kis balhé, mint amit 2006-ban műveltek – a szintén elvbarátai –, név szerint Gyurcsány Ferenc és köre. Akkor rögtön hivatkozási alap lehetett volna, hogy lám-lám a hatalom megbízhatatlan üti veri a NÉP-et. De sajnálattal a 2006-os eseményekben sem a FIDESZ volt a ludas, hanem az elszenvedő fél!
Miközben a katedra környékéről politikai igét hirdet, aközben valamikor régebben Morvai Krisztina kirúgását követelte az ELTE-ről. Miközben Morvait szélsőjobboldalinak titulálta, magát a demokrácia fennkölt harcosaként aposztrofálja. Nem nevetséges ez?
Bárhogy nézem Fleck úr álláspontját nekem mindig a Tanácsköztársaságot juttatja eszembe, amikor is egy harcos kisebbség vette át a hatalmat a többség nevében és érdekeiért. A végkifejletet azóta mindenki pontosan ismeri, mert 1948-ban ez ugyan úgy megismétlődött, természetesen ott már külföldi segédlettel, valahogy úgy mint manapság, csak nem fegyverrel, hanem pénzzel! A személyek, akik így gondolkodnak viszont változatlanok, vagy legalábbis a leszármazottaik, akik abban hisznek még ma is, az 1990 előtti rendszerben hisznek, hogy az egy demokrácia volt, sőt emberarcú volt és nem utolsósorban még ölni is lehetett a cél érdekében, mint azt Sztálin is mondta, vagyis a „cél szentesíti az eszközt”!
Szomorú, hogy egy jogot oktató ember így gondolkodhat a világról!
A szerző: újságíró
Views: 56
Van a jogrendünknek egy ökölszabálya, vagy jogi alapelve, amelynek foganatosítása talán bizonyos esetekben nem is minden ok nélkül esetleg vitatható. Ez így szól: „Ignorantia iuris non excusat”, az az, hogy a törvény nem ismerete nem mentesít a felelősség alól, vagyis, hogy mindenki köteles betartani a törvényeket még akkor is, ha nem ismeri a jogszabályokat, mert ha megsérti azokat, ez nem biztosít jogalapot a büntetés aloli mentességére. Ámde mi a helyes jogállás, ha olyan valaki szegi meg a törvényt, aki az hivatásszerűen oktatja és annak tudását követelményként állítja a diákjai elé? Milyen lehet az a vizsgakövetelmény, amely a törvény megszegésére oktatja legmagasabb szinten az annak őréül szegülni szándékozókat? Mert gyanús hogy az eszköz antagonisztikus ellentétben van a céllal. Vajon mi sülhet ebből ki?!