Legutoljára keresztény kultúránk elleni támadásokról írtam, melyek már régen elkezdődtek, és ha nem térünk idejében magunkhoz, sorsunk megpecsételődött. Sajnos mi, ún. keresztények, egocentrikusan gondolkozva, a keresztet előttünk magasba tartva, igaznak vélt „bölcsességünket” évszázadokon keresztül mindenkire rá akartuk kényszeríteni. Ez nem is lett volna baj, de a kereszt fokozatosan, mára majdnem teljesen elveszítette jelentőségét, és hajdani bölcsességünkből csak a vizet prédikálunk, de bort iszunk valósága maradt meg. Ennek a szomorú megállapításnak azért van most különös jelentősége, mert nem vettük észre, vagy egyszerűen nem akarjuk tudomásul venni, hogy a mi időnk lejárt. Ez még nem jelentheti civilizációnk és kultúránk végleges eltűnését, de azt biztosan, hogy a hat évszázad óta létező nyugati hegemóniának vége, ez visszafordíthatatlan. Kelet megunta a Nyugat politikai dominanciáját, főleg az Egyesült Államok gazdasági és katonai hegemóniáját. A BRICS pl. egy olyan szervezkedés, amely a globális Kelet és Dél államait gyűjti össze, és ezek legtöbbje egy többpólusú világrendet képzel el.
El kell dönteni, hogy mi, a Nyugat, mit akarunk. Közös elképzeléseink a jövőt illetően nincsenek, és egyelőre óriási harc folyik a konzervatív, valamelyest még a keresztény gondolkodást magukénak való politikai tömörülés és a „liberális demokrácia” élharcosai között. Ez utóbbi, a „politikai korrektség” jelszavával egyelőre uralja a terepet, ő a „mainstream”, a fősodrás. A nagy kérdés viszont az, hogy a világ egyik legnagyobb (ma még több mint kétmilliárd) népességű, és mondhatni legeredményesebb civilizációja eltűnhet-e nyomtalanul, és pusztulásával veszélyeztetné-e emberi civilizációnk létezését? A fenti kérdés talán túlzás, mert Kelet, és Dél jól megmaradna nélkülünk, de nézzük csak mit vesztene a világ, ha „mi” mégis eltűnnénk.
Ha a zsidó, görög, római és keresztény kultúrát egy zsinórba összekötjük, ez kb. ötezer év. Ebből 2500 év szigorúan európai. Szókratésztől Kantig, Szophoklésztől Shakespeare-ig, a filozófia és a dráma csodálatos vonulata, vagy Püthagorasztól Einsteinig a tudományok összessége a mi civilizációnk eredménye, és ehhez sokáig lehetne sorolni a zene, a képzőművészet, építészet és minden más kulturális teljesítményt, melyek elvesztése az emberiség jelenlétének értelmetlenségét bizonyítaná, pedig ennek ellenkezőjét szeretnénk állandóan bizonyítani. Öreg Európánk legfiatalabb, még kamaszkorú „rakoncátlan gyermeke”, a 250 éves Egyesült Államok rövid idő alatt csodát műveltek, felépítettek egy birodalmat, amely világunk vezető szuperhatalma lett. Igaz, ami gyorsan nő, az gyorsabban elpusztul. Reméljük velük ez másképp lesz.
Komoly szakértők beszéltek, beszélnek ma is az emberi civilizáció végéről. A XVII. századi Isaac Newton számításai szerint a világvége 2060-ban lesz. Már készülhetünk. Stephen Hawking, jelenünk nagy koponyája szerint legkésőbb 2600 körül el kell költözzünk a földről – na, addig még van időnk. A híres brit csillagász, Sir Martin Rees mondta, hogy „annak esélye, hogy az emberiség megéri a XXI. század végét, nem nagyobb 50%-nál”. Lehetne sokáig sorolni a jóslatokat, de nem leszünk okosabbak. Biztos, hogy sok mindent nagyon rosszul csinálunk, naponta olyan politikai döntések születnek, amelyek paranoid gondolkodásra utalnak. Jellemzői: bizalmatlanság, üldözési mánia, gyanakvás a másik irányába, állandó védekezési állapot, ami már támadásnak tűnik, és így tovább. Valószínű, hogy ezt a lelki, szellemi állapotot mesterségesen kreálták, mert így indokolhatják az állandó fegyverkezést, háborúzást, ami a kapitalizmus leghasznosabb üzletága.
Térjünk vissza keresztény civilizációnk megvédéséhez.
Négy pontban a veszélyekről:
1. Demográfiai katasztrófa. Ez szinte visszafordíthatatlan, de talán még tehetünk valamit. Gyermekek nélkül nincs jövőnk, ezt meg kell érteni! Ha az Unió ezzel a kérdéssel nem kezd azonnal foglalkozni, Brüsszel már holnap bezárhat, nincs jövője.
2 Migráció. Idegen kultúrájú tömegekkel nem lehet munkaerő hiányt pótolni, a keveredés eredménye, hogy a Nyugat fehér, keresztény embere rövid időn belül eltűnik.
3. Belső ellenség. Sajátjaink, akik a sikeres baloldali, liberális átnevelés után, beálltak a keresztény ellenesek csapatába.
4. Legutoljára említem a legfontosabbat: háborúk. Ha nem szokunk le, legrégibb és legrosszabb szokásúnkról, az örökös, szinte szünet nélküli háborúzásról, akkor ezt az ún. keresztény civilizációt, kultúrát végérvényesen halálra ítéltük.
Az óra kegyetlenül ketyeg, az idő nem nekünk dolgozik. Jövőnkkel nem lehet játszadozni, a problémákat komolyan kell venni, és ezeket csak együttesen lehet megoldani. Ha a keresztény, szakrális gondolkodás már nem elég erős, és a többség számára nem elfogadható, keressünk egy közös irányvonalat (narratívát) amit mindenki elfogadhat, és ez lehet: közös kultúránk, hagyományaink és szellemi termékeink megmentése, átmentése az utánunk jövő generációnak
A szerző: közíró
Views: 40
