A HVG-ben olvastam:  „A Pride volt az Orbán rendszer temetési menete”. Mindenki tudja, a lap a jelenlegi kormány esküdt ellensége, de nem kell őket komolyan venni. A Budapest Pride felvonuláson vagy parádén tényleg sokan voltak, az ellenzék, külső segítséggel ügyesen egy kormányellenes tűntetéssé változtatta. A Pride valójában másról szól, erre majd visszatérek, most maradjunk a „beígért“ rendszercseréről, amiről annyit beszélnek. Anélkül, hogy részletezzem, mindenki tudja, a kilencvenes évek rendszerváltása (rendszerváltoztatása) nem volt sikeres. Sem az Antall-kormány, de a későbbi kormányok sem hoztak a magyar társadalomban pozitív változást. Ha valami mégis megmozdult, ezt a 2010- es, második Orbán-kormány színrelépése után lehetett észlelni. Az eltelt 25 év rengeteg újat hozott a világ- és az európai politikában, sajnos sok rosszat is. Magyarország helyzete ebben a zavaros környezetben nagyon nehéz volt, de fejlődtünk, és megmaradtunk szuverén magyar államnak, ez nem kevés. Jövőnkben, legalább ez, meg kell maradjon!

Tudnivaló, hogy a magyar nemzeti, konzervatív politika ellenzi Brüsszel központosított, liberális, globalizáció párti, migrációt támogató, háborús politikáját. Mondhatni, ma Magyarország a brüsszeli politika egyedüli komoly ellenzéke. A mai világrendben nincs hibátlan nemzeti kormányzás, ez lehetetlen, mert az irányított világpolitika ellenzi a nemzeti szuverenitást. A jelenlegi magyar kormánynak is vannak hibái, de ha nem tudja biztosítani sikerét a következő négy évre, az komoly krízishelyzetet teremtene, előre nem látott veszélyes következményekkel. Orbán Viktor a 2022-es siker után, kissé elbizakodva, elhanyagolta a belpolitikát, a világpolitika végtelen mély vizeire evezett, és a sikerek ellenére ez hiba volt, most haza kell térnie, mert baj van. Visszatérve a Pride-ra, Brüsszel jól kihasználta a lehetőséget, és a kormány tiltakozásával és tiltó rendelkezéseivel szembe menve, hatalmas erőbedobással támogatta annak megtartását, így a felvonulás európai politikai üggyé nőtt. Ez nem hiányzott, de ha komolyan belegondolunk, jelentősége nem a parádénak van, hanem annak, ami mögötte húzódik. 

A Pride régi dolog, talán arra az eseményre vezethető vissza, mikor1969 júniusában New-York város egy Stonewal Inn nevű meleg bárjában egy razzia alkalmából botrány tört ki. Mondhatni, egy utcai harccal akkor kezdődött, és máig nem ért végett, az LMBTQ-emberek, -közösségek küzdelme állítólagos jogaikért. Zárójelben egy kis adat: a Stonevall-lázadás előtt az Államokban egy pár tucat homoszexuális szervezet létezett, ma számuk sok százra emelkedett, Európában a helyzet hasonló. A sok kényes kérdés mellett, ez is! megosztja a nyugati (keresztény) kultúra társadalmát. A Horthy-rendszer polgári társadalma, nagy általánosságban, betegségként kezelte a homoszexualitást, nem sokat beszéltek róla, mondhatni tabu volt. Bár jogilag büntetendő volt, a rendőrség elsősorban csak bűncselekményekkel kapcsolatban foglakozott a témával, pl. zsarolás, vagy prostitúció esetén. A politika nem foglalkozott a kérdéssel, magánügynek tartotta. (Az is.) Különben a német befolyás nagy volt a kérdésben, hiszen Németországban már régen virágzott az egyneműek közötti szexuális kapcsolat, amelyre később a nácik tettek elég radikálisan és könyörtelenül pontot. 

A kommunista diktatúra az ötvenes években kegyetlenül bánt velük, sok volt a személyes tragédia, testi és lelki tortúrák, sokan az államvédelemnek kényszerültek dolgozni, így megmenekültek az üldöztetés elől. Érdekes fordulat áll be, kb. a hetvenes évektől, amikor a román egészségügy, egy új modern (francia?) kezelési módszert kísérletezett a homoszexualitás gyógyítására. Miért foglalkozunk most ilyen részletesen valamivel, ami mióta az emberiség létezik jelen van, de ma társadalmi és politikai kulcskérdéssé emelkedett? Modern, liberális világunkban senki nem bántja embertársát szexuális magatartása miatt. Ez már a múlté, mégis felszínre hozzák, de miért? A választ máshol kereshetjük. A Nyugat hanyatlása, bukása, eltűnése sok filozófus szerint elkerülhetetlen. Talán nyugodjunk bele, életünk úgyis mulandó… Európai őseink és saját nemzeti kultúránk teljesítményei tehát hiába valók voltak, eltűnnek, jön  helyettük  valami ismeretlen, beolvadunk egy idegen kultúrába? Ennek a fantasztikus kétezer éves gazdag kultúrának nincs folytatólagossága! Életünk tehát teljesen értelmetlen volt?

Ezt nem akarhatjuk és nem is nézhetjük csukott szemmel, hogy ellenségeink, pusztító erők a keresztény kultúrát, az egész nyugati civilizációt elpusztítsák. Az összeesküvés keresztény társadalmunk megbuktatására már régen megszületett, de kik azok, akik a konzervatív, keresztény létezés alapjait megtagadják, megtámadják, és véglegesen el akarják pusztítani? Hitünk, létünk alapja Isten, haza és család – ezt akarják véglegesen megsemmisíteni. A XIX. századi marxista elmélet bukása, és az új liberális eszmék felemelkedése után a kettő összefonódott, egy furcsa veszélyes ideológiát alkotva. Ők tartják ma kézben a Nyugat politikai irányítását. Nehéz lesz velük megbirkózni. Eddig a keresztény társadalmunk elleni támadásokról írtam, és úgy gondolom, hogy a Pride, a „gender“ és az LMBTQ jelenségek ennek a támadásnak az eszközei, de más tényezőket is szemügyre kell venni.

Tény, hogy a kereszténység már megszületése idejében problémát jelentett a „hatalomnak“, mert nem volt hatalomtisztelő. Ezt a magatartást a mindenkori „hatalmasok“ soha nem tűrték el. Lehetetlen kizárólag Istennek szentelni életedet egy olyan világban, ahol a Te istenedet semmibe veszik. Ugyanakkor Jézus tanította: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré”, ez pedig ellentmondást jelentett. Az üldöztetés a császárok részéről tehát logikus volt, de a mi részünkről igazságtalan, hiszen a keresztények mást nem akartak, csak Isten akarata szerint élni. A kereszténység végül győzedelmeskedett, 313-ben Nagy Konstantin római császár véget vetett a keresztények üldözésének, és 380-ban államvallássá emelték. Ettől kezdve viszont elindult a pogányok üldözése, és a következő századokban pogányok ezreit gyilkolták meg. A fordulat érthetetlen, mert a legszentebb keresztény elv: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!” meg lett csúfolva, a szent parancsot azóta sem, soha nem tartottuk be.

Jézus nem volt tanult ember, nem tudni gondolatai honnan eredtek, de mindenki felfigyelt rá, amit mondott, mindig igaznak bizonyult, sajnos kereszthalála után, legszentebb tanításait gyorsan elfelejtettük. A hegyi beszéd bölcs gondolata: „Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyeknek országa.” Átformálnám: boldogok, akik nem ismerik a történelmet, mert azok nem csalatkoznak. Sajnos, ez igaz, mert modern történetírásunk révén, olyan ismeretek tárulnak elénk, melyek megdöbbentőek, és felszínre hozzák a kettős kérdést: mi lett az őskeresztény gyülekezetből, és van-e ma még értelme a kereszténységnek, mint szellemi alapnak? Vissza a tényekhez. A pogányüldözés mellett, ami évszázadokig tartott, sajátjainkat sem kíméltük. Átugrok a keresztes háborúkon, és kérdezem, mi szükség volt az inkvizíció szörnyűséges intézményére, amely mindent elpusztított, ami a katolikus egyház tanításával hajszálnyit is ellenkezett.  Véglegesen az inkvizíció a XIX. század húszas éveiben szűnt meg. Az évezred hétéves, harmincéves, százéves háborúk története, aztán a XX. század vérengzései, és most folytatjuk, soha nem lesz vége. (Egy statisztika: a keresztény szeretetvallás nevében, hozzávetőlegesen 800 millió embert gyilkoltak meg.)

A kereszténység ellentmondásai kezdetektől foglalkoztatták a gondolkozókat. Az alapkérdés maradt, az embertársaink iránti szeretet, amit a kereszténység történelme során erőszakos törvények és háborúk alkalmazásával többszörösen megsértett. Ehhez kapcsolódott az emberi értékek semmibevétele, lebecsülése. Isten mindenekelőtt, hangoztatták!  A XIV. században elinduló reneszánsz, és az ennek talaján megszülető humanista eszmék, az antik görög és római kultúra újraélesztésével igyekeztek új gondolkodásmódot megteremteni. A reformáció volt az első sikeres tiltakozás a katolikus dogmák ellen, a nagy földrajzi felfedezések egy új kor kezdetét jelezték, és a mind jobban kiszélesedő modern gondolkodás megteremtette a felvilágosodás eszmevilágát. A középkorban a természetfeletti, a túlvilág és Isten álltak a tisztelet és a gondolkodás középpontjában, a felvilágosodás lényege, hogy az emberközpontúságot igyekezett visszaállítani.

Itt egy beszúrás. Általánosan elfogadott álláspont szerint a felvilágosodás kora hozta meg a középkori sötétség után az értelem világosságát. Ez nem egészen így van, minthogy az sem, hogy az eszme mindent jó irányba terelt. A véres francia forradalom jakobinusai a felvilágosodás ideológiáját olyan radikálisan alkalmazták, hogy sok ezer ártatlan fej hullott kosárba. Azt sem árt tudni, hogy a marxizmus, a radikális szocializmus és a liberalizmus gyökerei a felvilágosodásból erednek. A nyugati civilizációra, kultúrára óriási veszélyt jelentő, létezésünket fenyegető, nem titkolt keresztényellenesség kezdetei a múlt század húszas éveire vezethetők vissza, amikor a Frankfurti Iskola társadalmi kutatások intézetének munkatársai a nyugati keresztény, kapitalista társadalom elpusztításának tervét dolgozták ki. A XX. század csalódott neomarxistái, és  a neoliberális gondolkodók azóta is a hagyományos, konzervatív, keresztény értékek, és az ezeket képviselő intézmények lerombolásán dolgoznak. Ennek a stratégiának része a genderelmélet, a multikulturalizmus, a szexuális és nemi kisebbségek támogatása (lásd gender, LMBTQ és Pride).

Következtetés: a Nyugat világnézeti válsága sajnos valóság, a keresztény értékek, a hit, a hitvallás és a szakrális gondolkodás régen háttérbe szorultak, sót a média és a politika területén már ellenséges a fogadtatásuk. Ami még menthető, az a Nyugat kulturális, tudományos és technológiai teljesítményeinek az átmentése. Ehhez viszont meg kell maradjon a jelenleg kihalóban lévő fehér faj. Európa demográfiai mélyzuhanása már riadót fújt. Ha Európa idegen kezekbe kerül, nincs többet kereszténység, de civilizációnk minden eddigi teljesítménye is feledésbe merül. Erről még írok. 

A szerző: közíró

Views: 39