Sokan kérdezik mostanában, hogy van-e még Nyugaton olyan elemző, akinek a véleményét érdemes komolyan venni az orosz–ukrán háborúval kapcsolatban – vagy tényleg mindenki beállt a militarista kórusba? A válasz az, hogy nagyon kevesen vannak, de igen, léteznek ilyen hangok. És közülük kétségtelenül John Mearsheimer a legtekintélyesebb.
A Chicago Egyetem professzora, a nemzetközi kapcsolatok realista iskolájának ikonikus képviselője, nemrég Budapesten járt, ahol a Magyar Külügyi Intézet által szervezett Budapest Global Dialogue keretében tartott előadást. Mearsheimer nem kertelt: szerinte az Egyesült Államok és szövetségesei provokálták ki az orosz inváziót azzal, hogy a NATO folyamatos keleti bővítésével Oroszország számára elfogadhatatlan biztonsági helyzetet teremtettek.
„Putyin inkább elpusztítja Ukrajnát, minthogy az a NATO tagjává váljon” – fogalmazott Mearsheimer Budapesten, hozzátéve: „Nem hiszem, hogy meg akarná és meg tudná hódítani egész Ukrajnát.” A professzor szerint a háború a Nyugat stratégiai vakságának következménye: 2008 óta folyamatosan figyelmen kívül hagyták az orosz biztonsági aggályokat, miközben Ukrajnát de facto a NATO részévé tették, amerikai kiképzők és fegyverszállítmányok révén. Ez a folyamat 2022-re átlépett egy orosz „vörös vonalat”, ami a háborúhoz vezetett. John Mearsheimer már a háború kitörése előtt figyelmeztetett arra, hogy Ukrajna NATO-tagságának erőltetése „egzisztenciális fenyegetést jelent Oroszország számára”, és valószínűleg megelőző katonai reakciót fog kiváltani. Egy 2024-ben publikált elemzésében pedig hét pontban cáfolta meg azt a nézetet, hogy Putyin imperialista tervekkel támadta volna meg Ukrajnát.
A főbb érvei a következők:
Nincs bizonyíték arra, hogy Putyin célja Ukrajna meghódítása lett volna. Sem szándékot, sem képességet nem mutatott erre.
Az orosz invázió létszáma (100–190 ezer fő) aligha elegendő egy ország teljes elfoglalásához.
Putyin többször is jelezte, hogy a fő cél a NATO-bővítés megakadályozása, nem pedig Ukrajna bekebelezése.
A háború előtt diplomáciai megoldást keresett, és a háború első heteiben érdemi tárgyalásokat folytatott.
Más kelet-európai országokat soha nem fenyegetett katonai eszközökkel, és nem tett előkészületeket egyéb inváziókra.
A nyugati mainstream narratíva csak 2014 után kezdte el „imperialistának” nevezni Putyint, miközben korábban még NATO-csúcstalálkozóra is meghívták.
Mearsheimer szerint a Nyugat háromirányú stratégiát követett:
NATO-bővítés,
Ukrajna EU-integrációja, és színes forradalmak támogatása, hogy Ukrajna nyugati típusú liberális demokráciává váljon.
Ez a három együtt túl sok volt Oroszország számára, és Putyin nem hagyhatta figyelmen kívül. A professzor a kubai rakétaválsághoz hasonlítja a helyzetet, mondván: ahogy az Egyesült Államok 1962-ben nem tűrt meg szovjet rakétákat a szomszédban, úgy Oroszország sem fogja elfogadni a NATO-t a határainál.
Szerinte a béketárgyalások esélye minimális, mivel az orosz követelések (semleges Ukrajna, a megszállt területek elismerése, demilitarizálás) elfogadhatatlanok Kijev és Európa számára. A Trump-adminisztráció ugyan próbálkozik egy kompromisszummal, de Mearsheimer szerint „Trump nem az egyetlen játékos”, és Európa támogatása nélkül nem lehet érdemi megállapodást kötni. Ami viszont valószínű, az a fokozatos amerikai kivonulás Európából, a NATO gyengülése, és újabb háborúk lehetősége a kontinensen, ha az európai országok nem tanulnak meg önállóan gondolkodni a biztonságpolitikáról. És önálló gondolkodás alatt nem azt érti, amit az uniós elit most művel.
Forrás: bekezdesek.hu
Views: 58
