Nos, talán eljött az ideje annak, hogy végre tisztába kerüljenek a dolgok.
Lezajlott a nagy „kis-karácsony-féle” felvonulás. Nem vártuk, mégis nagy volt a várakozás. Olyannyira nem, hogy az alkotmánnyal, annak szellemiségével, a jóérzéssel, a gyermeki lét tisztaságának megóvására tett jogszerű és törvényes rendelkezésekkel, de a normalitással is szembe menve, ám mégis a jogállamiság zászlaját lobogtató, de azzal rendszeresen, azt tökéletesen megcsúfoló EU-s vezetés ukázával is megerősítve vonultak és vonulnak belvároson, hídon, gyermek játszóterek mellett és mindenütt a rendőreink biztosításával, miközben a Mi Hazánk engedélyezett rendezvény résztvevőit megakasztották a kijelölt és engedélyezett helyszínen veszteglésre kényszerítve őket.
Nincs ez így jól, mégis el kell fogadnunk, hogy talán a lehetséges legpragmatikusabb döntést hozták meg az illetékesek. Persze akadhatott volna még más, de mégis „szoft-os” lehetőség a törvény foganatosítására, ám ezzel nem éltek. De leszögezhetjük, hogy annak kimenetele ezek ellenére is utólag megjósolhatatlan, így egyszerű logikai következtetésként le kell vonnunk a tanulságot, hogy biztosra menve, ténylegesen a legjobb döntést hozták meg.
Bíztak, – s mint ez be is igazolódott joggal – a tisztességes magyar emberek és pártok, szervezetek jogkövető magatartásában, és nem adtak lehetőséget a perverz csőcselék részükről remélt atrocitásainak, és a normálisakkal való konfrontációjának.
Így mindent összevetve köszönet illeti a vezetést és a rendvédelmi szerveket, miképpen valamennyi a helyszínen, vagy annak közelében tartózkodó tisztességes, (első sorban) magyar embert, illetőleg ellen oldali pártokat, szervezeteket, csoportokat.
/Köszönöm, ha eddig elolvastad, mert erre épül a lényeg!/
Mi a baja ezzel a felvonulással az emberiség szignifikánsan nagyobbik felének? – Nem az, hogy egy minoritás, amit el akarna nyomni a többség, mint ahogyan ezt minden demokratikus rendszerben meg is fogalmazzák. Hogyan is lehetne az, hiszen nincs két azonos ember, állat, növény, levél, de még két mindenben azonos spulni cérna, vagy fogaskerék sem. Ámde az élővilág jellemzően bináris módon képes a fajfenntartásra. És ennek a kettősségnek akkor is megvan a létjogosultsága, ha látszólag itt is akadnak kivételek, mint példának okáért a csigák. De a kettősséget itt is önmagukban hordják. Akkor mi gondunk a hermafroditizmussal? A kettős, vagy többes énnel, stb. stb.? – Elárulom; ezek olyan egyéni sajátosságok, amelyeknek a széles társadalmi rendszerben nincs létjogosultságuk. – Nem, ne kiáltson ki senki többségi sovinisztának, nem azt írtam, hogy az ilyen jellemzőkkel élő embereknek nincs helyük a többségi társadalomban! Csupán annyit, hogy ők némileg más elvárásokkal lehetnek a többség iránti elvártakhoz képest, így például lehetnek külön saját klubjaik, bárjaik, ahol ismerkedhetnek hasonlóan, az átlagtól eltérő igényű társaikkal, és ott, valamint az otthonaikban, vagy arra kijelölt helyeiken kiélhetik extrém igényeiket a megfelelő ember-jogi korlátok között az általuk igényelt kiterjesztett, szélsőséges(ebb) szabadossággal, de ez nem jogosítja fel őket a devianciájuk kihangsúlyozására, vagy az ezzel való visszaélésre, magamutogatásra a többségi társadalom körében, és a mindenki által látogatott helyeken.
A testileg, szellemileg, nemi-, (s mint azt újabban – bármi meglepő is ez számunkra – egyeseknél még faji- /ló, kutya, növény stb./) hovatartozásaikat tekintve is épp emberek nem szerveznek „A testi-, szellemi-, és egyéb mentális éppségre büszkeség napja” címszóval felvonulásokat a világ egyetlen helyén sem. Pedig nekik valóban van mire büszkének lenni, hiszen ők a normális jövő első számú letéteményesei. A nem deviánsok nem várják el a deviánsoktól, hogy magukat pellengérre állítsák. Sőt, kifejezetten az az elvárás, hogy tartsák maguk között a pellengért és a közterületeken legyenek konszolidáltak úgy, ahogyan a többség is tartózkodik attól, hogy gúny-, vagy polgárpukkasztás céltáblájává tegyék őket, ha szándékaik ellenére is kiütközne a másságuk. Azelőtt is, és bizonnyal ma is vannak olyanok, akik másként éreznek-, vagy élnek a magánéletük falai között, mint azt a többség teszi, de erről nem szándékoznak tanúbizonyságot tenni a széles publikum, és különösen a gyermekek előtt.
Őket annak idején is megillette, és ma is megilleti a kijáró tisztelet és megbecsülés. Sokuk kiemelkedőt teremtett azokon a posztokon, amelyeken tevékenykedett, vagy tevékenykedik. A cifra (gusztustalan) gúnya, jelmez, festés, viselkedés, megnyilvánulás, meztelenség nem érdem, de jól mutatja az illető, és a vele egy követ fújók lelki-, morális-, és esztétikai toprongyát, szellemi deficitjét és tehetségtelenségét.
És hosszasan lehetne még taglalni a különbségeket, okokat és következményeket, de mivel így is kicsit hosszabbra sikeredett ez az írás a szándékoltnál, folytatásként az elgondolkodásra, legyen elég egy hivatkozás, mivel nehéz volna nem párhuzamot találni Wass Albert ikonikus karcolatának szőrös szereplőivel a …ok lázadásában.
Views: 44
