Az 1990-es rendszerváltás minden pártja a társadalombiztosítás önállóságát kívánta megteremteni. Önálló alapokkal, önálló gazdálkodással. A Társadalombiztosítási Főigazgatóság (TB) szervezete 1990 előtt a szakszervezet fennhatósága alá tartozott. Egy, a szakszervezet által létrehozott önkormányzat állt az élén, amely az Antall kormány első hónapjaiban megszűnt. A kormány új főigazgatót nevezett ki a TB élére. Az új kormányzat a TB számára nagyfokú önállóságot biztosított. Óriási felelősséget jelentett ennek az Alapnak a kezelése, hiszen a magyar költségvetés volumenének mintegy felét tette ki. A Társadalombiztosítási Alap a nyugdíj- és egészségbiztosítás kiadásait volt hivatva finanszírozni. Kezelője a főigazgató volt. Az intézmény működése fölött a Népjóléti Minisztérium csupán törvényességi felügyeletet látott el. A TB-Alap felelős gazdáját, az államtitkári besorolású főigazgatót minden olyan kormányülésre meghívták, ahol a társadalombiztosítást érintő kérdések kerültek napirendre.
Az Elektronic Data System Magyarországon
A TB- Főigazgatóság minden tekintetben igen elhanyagolt apparátus volt. 20 emeletes épületét városszerte csak „pokoli toronyként” emlegették. Télen meg lehetett fagyni benne, nyáron meg a hőség volt elviselhetetlen. A megyei igazgatóságok irodáiban az elhelyezhető 4 személy helyett 7-8 ember szorongott. A munkatársak 95%-a nő volt, akiknek munkája során rengeteg számolást kellett elvégezni. Egyetlen elektromos számológép sem állt rendelkezésre az apparátusban, csak a régi, kézi tekerős típus, még a világháború előttről…
Ebben a helyzetben szükségszerű volt a modernizálás, beleértve a rendkívül alacsony bérek emelését is. (Az ott dolgozók fizetése a tanácsi dolgozók fizetésének a felét sem érte el, lényegesen nagyobb ügyszám mellett.) A kivezető utat a korszerű számítástechnikai rendszerek és eszközök jelentették volna. A járulékbevételek 1%- ában megállapított működési költségkeret ezekre a fejlesztésekre elvileg fedezetet jelentett volna, azonban ez csak forint összeg volt. Korszerű berendezést viszont csupán devizáért lehetett volna beszerezni. Az ország akkori pénzügyi helyzetében erre semmi kilátás nem volt. A gazdálkodásában önálló Főigazgatóság – egy világbanki szakértő javaslatára – az USAID -hez fordult. A parlamenti Szociális Bizottság számos tagja is támogatta a kezdeményezést. Az apparátus bemutatta egy videón az állapotokat, és pályázott egy modernizációs támogatásra. Az USAID kifejezetten az önsegélyezés előmozdítását tekinti a céljának a fejlődő, felzárkózó országokban. Így a magyar társadalombiztosítás pályázata sikeres lett. Megkapta hozzá természetesen a szükséges kormánygaranciákat is. Az USAID az amerikai EDS céget javasolta az átvilágításra, amelynek már komoly tapasztalatai voltak a társadalombiztosítási rendszerek területén. (A Medicare rendszerét is ők csinálták.)
Néhány szó a magyarországi EDS-ről:
A Ross Perot által alapított Electronic Data System Corporation (EDS) magyarországi leányvállalata, az EDS Hungary Kft. révén 1990-ben lépett a honi információs-technológiai porondra. Az EDS, amely a rendszerváltás előtti évtized közepén került a General Motors tulajdonába, hagyományosan állami és magánvállalatok, kormányhivatalok, illetve különböző országok fegyveres testületeinek informatikai fejlesztését végezte. Nagyon jó viszonyt alakított ki Magyarországon is az állami szervekkel, mind a rendőrséggel, mind pedig a Miniszterelnöki Hivatallal, és a kezdeti időszakban a társadalombiztosítóval is. Mintegy hat évvel a rendszerváltást követően úgy nyilatkozott a Kft. amerikai vezetője, hogy igen nagyra tartotta az alkalmazotti gárdában lévő magyar munkatársakat. Maximálisan elégedett volt a munkával kapcsolatos mentalitásukkal, képzettségükkel, tanulási készségükkel, szorgalmukkal. A TB 1990-ben vette fel a céggel a kapcsolatot.
Az első lépés a meglévő társadalombiztosítási rendszer átvilágítása volt, a második a modernizálási javaslat. A harmadik a technikai eszközök beszerzése lett volna. Az USAID támogatása az első két lépés költségeit fedezte. Külön informatikai csoport felállítása vált szükségessé a Főigazgatóságon. Össze kellett toborozni az országban fellelhető, nagy informatikai rendszerekkel foglalkozó szakértőket, Posta, MÁV, természetesen megfelelő fizetési feltételekkel. Át kellett hidalni a nyelvi nehézségeket is, amelyet egy kiváló fordítócsoport biztosított. (Idegen nyelvet a TB egész apparátusában szinte senki nem beszélt (kivéve az új főigazgatót. El is rendelte a munkaidőn belüli idegen nyelvi képzés megindítását a TB szervezetében.)
Az ideérkező amerikai szakértők nagyon jó munkakapcsolatot alakítottak ki a magyar szakemberekkel. A csoport vezetője rendszeresen beszámolt a Főigazgatónak a munka haladásáról. Ennek során a napi szakmai témákon túl szóba került az EDS addigi tevékenysége, s a céggel kapcsolatos izgalmas történeti események is. Hiszen a világ eme szegletében is nagy, mondhatni forradalmi változások mentek végbe! A váltakozó összetételű szakértői stáb tagjai ugyancsak megjelentek időnként vezetőjükkel együtt a Főigazgatóságon. Az amerikai delegáció-vezető elmesélte az egyikükről, hogy résztvevője volt annak az izgalmas akciónak, amelynek során az iráni forradalom kitörésekor a cég elnöke, Ross Perot, egy csapat emberrel, vakmerő akcióval kiszabadította az EDS két letartóztatott munkatársát a szigorúan őrzött iráni börtönből. Épségben hazajuttatta őket az USA-ba, iráni segítőikkel együtt. E segítők egyike volt éppen a magyar EDS –tárgyaló csapat tagja. A magyar Főigazgató tehát személyesen találkozott ezzel a perzsa-amerikai fiatalemberrel…
Magáról az elképesztő akcióról az írás második részében olvashatunk bővebben. De előbb vegyük számba a magyarországi eseményeket!
Mi volt a célja a TB-nek az EDS- céggel való együttműködéssel? Az, hogy egy korszerű alapokra helyezett, modernizált apparátus jöjjön létre, amely nemzetbiztonsági szempontból is megfelelő, európai szintű szolgáltatást képes nyújtani, egy modern, gazdaságosan működő informatikai hálózat létrehozásával. A rendszer már akkor megvalósítani tervezte az egyéni számla-vezetést, s arról a biztosítottak naprakész informálását. Biztosította volna továbbá viszonylag gyorsan mindenki számára a nyugdíj megállapítását. (Mind a mai napig hónapokba telik, amíg valakinek a nyugdíjba meneteli szándéka bejelentése után, megállapítják a tényleges nyugdíját.)
Természetesen, a cégnek is érdeke fűződött az üzlethez. Elsősorban azért, hogy a magyar modellt, mint referenciát használhassa a térség piacán. (Az EDS szerte a világon rendelkezik leányvállalatokkal. Napjainkban is mintegy hatvan országban van jelen…) Az USAID meg, mondván, hogy a rendszerváltást támogatja, -a politikai célt a gazdaságival ötvözve- a pénzt valójában a saját amerikai vállalkozásának adta… Az EDS 1990-ben korszerű számítógépeket és programot (SPS) hozott magával, amellyel a magyar munkatársak hatékonyan dolgozhattak. Így is hosszú időbe telt az átvilágítás. Interjúkkal, és az akkori nyomtatványok felhasználásával, feltérképezték a munkameneteket. Így derült pl. fény arra, hogy a táppénz megállapítás folyamata mintegy 150 munkaműveletet igényelt, amit a tizedére lehetett volna csökkenteni. Az is kiderült, hogy az egészségügyben – finanszírozási oldalról látva – sok volt a hiány, de a pazarlás is. A rendelkezésre álló összegből sokkal hatékonyabb működést lehetett volna elérni… Emiatt elsősorban a szolgáltatókat képviselő minisztérium, és a pénzügyi szempontokat képviselő Főigazgatóság között óhatatlanul érdekütközés alakult ki.
Olyannyira, hogy 1990 decemberében a minisztérium már szerette volna a főigazgatót eltávolítani. („Hogy jön ahhoz, hogy egészségpolitikát akarjon csinálni”.) Pedig az Alap kezelője csupán az ésszerű gazdálkodást, a biztosításpolitika szempontjait képviselte. Hiszen a politikai erők az egészségügyi ellátást a korábbi állampolgári jog alapról biztosítási alapra kívánták emelni! Ez a szemlélet pedig a pénzügyi feltételek fontosságát, így az Alap hatékony gazdálkodásának a jelentőségét is erősen felértékelte. A Miniszterelnök ezt átlátva, a főigazgató eltávolításhoz nem járult hozzá. A TB átvilágítás 1993 elejére elkészült. Ebben az időben megszületett a jogi döntés a társadalombiztosítási igazolvány (kártya) bevezetéséről is. Két lehetséges változat volt: a papíralapú kártya, (amit ma is használunk), a másik, egy intelligens kártya, amely, chippel lett volna ellátva, és a személy egészségügyi adatait is tartalmazta volna. (Ne feledjük el: akkor a TB egységes volt, mind a nyugdíj-ágazatot, mind az egészségbiztosítást magában foglalta.) E lépés 30 évvel előrehozta volna azt a technikai forradalmat, amit ma a felhőben továbbított adatáramlás jelent… A kártyahasználathoz természetesen szükség lett volna megfelelő számítástechnikai infrastruktúrára is az egészségügyben. Erre a nemzetgazdaságban akkor még nem volt elég pénz. (Hasonló technikát az elkövetkező években csak a banki szféra volt képes megvalósítani, jelentős beruházásokkal. De ott létre is jött a kártya rendszer.)
A TB- szervezet ilyen jellegű fejlesztésére végül is a 90-es évek elején nem került sor. Megvalósult ugyanakkor a Társadalombiztosítás két alapra bontása, megtörténtek a szakszervezeti választásokkal egyidejűleg az önkormányzati választások. Az alapvetően a szakszervezet által javasolt önkormányzati képviselőkből álló önkormányzatok felmondták az EDS-szel a szerződést. Az összeszervezett kiváló informatikus szakértő csapatnak felmondtak, és a Tb-önkormányzatok megalakulásának napján(!) első döntésükként azonnali hatállyal megszüntették a főigazgató munkaviszonyát is. Másnap már be se mehetett a munkahelyére. (Egyidejűleg, saját maguknak miniszteri fizetést állapítottak meg. Kétszer húsz személy részére… A kormányban nem volt feleennyi tag sem!) Az elbocsátott informatikus „légiót” az EDS átvette munkatársainak… (A cég a mai napig sikeresen működik hazánkban, EDS Kft néven. S mint említettük, a világ számos országában jelen van.) Az önkormányzatokat 1999-ben a Fidesz kormány- sok tekintetben kifogásolható tevékenykedésük miatt – megszüntette. Ennyit a magyar társadalombiztosításnak a rendszerváltáskori történelméről. Nézzük meg azonban a további részben azt a hallatlanul érdekes eseménysorozatot, amelyet a Társadalombiztosítási Főigazgató a magyarországi EDS csapat vezetőjétől hallott említeni, s amelynek főszereplője az EDS elnöke, (a későbbiekben független jelöltként az USA elnöki posztjára pályázó) cégtulajdonos, Ross Perot volt!
A sasok szárnyán
Az EDS, mint 1962-ben alapított cég, szűk húsz év alatt nemzetközi vállalkozássá nőtte ki magát. Iránban, ahol Reza Pahvali sah modernizálási kísérlete folyt, jelentős állami megrendeléseket szerzett meg. Az iráni társadalombiztosítás rendszerét például ők csinálták meg. Az olajban gazdag országban azonban a társadalmi feszültségek igen jelentősek voltak, úgyhogy érlelődött a sahhal szemben a felkelés. Az EDS, figyelve a jeleket, no meg azért is, mert a megrendelő állami szerv 5 millió dollárral fizetési késedelemben volt, leállította a tevékenységét, s emberei nagy részét hazarendelte. Csakhogy két munkatársa ellen megvesztegetés (hamis) vádját hozták fel, s letartóztatták. Azt akarták, hogy hosszabbítsa meg a cég a szerződést a politikai változások utáni időkre, és ezért mintegy túszként tartották ott a két vezető munkatársat. Ross Perot, az EDS elnöke, a tettek embere volt.
Ross Perotot csak felületesen ismeri a magyar közvélemény. A figyelem legtöbbször politikai ambícióira irányult – kétszer is elnökjelöltségre pályázott az USA-ban, kiemelkedően jó eredményt érve el függetlenként. Azonban egyéb jellemzői tették örökérvényű példaképpé szakmája, hazája és az emberiség egésze számára. 2019-ben bekövetkezett halálakor a megemlékezések mint szerény, de mélyen hívő keresztényt, családszerető embert, önzetlen és személyes bátorságával kitűnő hazafit, kiváló katonát, remek szervezőt, és nem utolsó sorban a kiemelkedő üzletembert mutatták be. Nos, ez az ember elhatározta, hogy kiszabadítja az iráni foglyokat. Ebben szerepe volt halálán lévő rákbeteg édesanyjának, aki jól ismerte a foglyok egyikét. Ő a fiát megerősítette és támogatta az elhatározásában… Természetesen, Perot előbb minden követ megmozgatott az amerikai külügyminisztériumban, de gyakorlatilag nem kaptak segítséget. Vállalkozásukhoz a bankoktól se kaptak támogatást. Mire egy bank nagy nehezen ráállt, az események Iránban lehetetlenültek el. Szinte közel volt már a forradalom… Perot azonban a diplomáciai kísérletekkel párhuzamosan megkeresett egy híres nyugalmazott tábornokot, Arthur David Simonst, aki már a II világháború idején részt vett sikeres fogolykimentésben. A vietnami háború idején pedig egy rendkívüli akciót hajtott végre az észak-vietnamiak hadifogolytábora ellen. Emberveszteség nélkül, amiért magas amerikai kitüntetést kapott… Ő lett a Perotcsapat katonai vezetője.
Az akció valamennyi résztvevője önkéntes volt. Simons nyugalmazott tábornok sem fogadott el anyagi kompenzációt … A helyzet alakulását, a börtön szigorú védelmét látva kiderült, hogy nem lesz lehetőség a vietnamihoz hasonló katonai jellegű akcióra. A sah január 16.-án elmenekült. A két EDS alkalmazottat meg 18.-án egy erősen őrzött börtönbe szállították át. Nem volt hát más remény, mint a forradalmi erőszak felszítása, és a börtön megostromlása… De ezt megelőzően a foglyokkal tudatni kellett a tennivalójukat. Történelmi idők voltak. A Washington Post cikke úgy fogalmazott, hogy e napokban Khomeini ajatollah már csomagolta Párizsban a bőröndjeit, hogy február elsején visszatérjen.. Perot úgy döntött, hogy elmegy Iránba, felkeresi munkatársait a börtönben, és megmondja, hogy mit tegyenek, ha a formálódó események bekövetkeznek.
Képtelen történetnek tűnik ez az esemény-sorozat, de így volt. Képtelen, hiszen Perot személye lett volna a szerződéshez az irániak számára a legjobb túsz! Mégis, úgy érezte, meg kell tennie. Egy TV stábot szállító repülőre szállt fel. Fogott a kezében egy kamerát, kiszállt Iránban a gépből, lepecsételték útlevelét- és aztán lelépett a stábtól. A börtönbe saját útlevelével és aláírásával jutott be,- nem akarván a szükségesnél több törvénytelenséget kockáztatni-, egy nyári ingben, és egy szütyővel. Mint aki a foglyoknak hoz valami motyót. Szerencsére a hivatalos bürokrácia és a börtönparancsnokság még nem zárt teljesen össze, nem figyeltek fel a személyére a börtönben. Nagy megdöbbenésére, ismerőst pillantott meg bent: William Ramsley Clarkot. Attól tartva, hogy felismeri őt, a legjobb taktikának azt vélte, ha egyenesen odamegy hozzá: „Ramsley, te mit keresel itt?” Ez hatásos volt, mert a börtönparancsnok azt látta, hogy ez az ember az ő „barátjuk” ismerőse, így megengedett neki a foglyokkal egy viszonylag diszkrét beszélgetést. Itt elmondta, hogy mi várható, és hol lesz a találkozási pont…
Ki is volt ez a Ramsley Clark? John F. Kennedy elnök kormányában, Robert Kennedy alatt magas rangú jogászként dolgozott, majd Johnson elnök alatt 1967-69-ig a főügyészi posztot töltötte be. Ellenezte a halálbüntetést, harcolt a civil jogokért. Hivatalból visszavonulva, sok progresszív akciót vezetett. Később is meglehetősen ellentmondásos személyek védelmét vállalta el jogi fórumokon, közöttük arabokét, mint Saddam Hussein, meg Lyndon La Rouche, vagy Milosevics perét. Feltehetően nem ok nélkül tekintettek az irániak tisztelettel, segítőjükként erre az „amerikaira”. Így úszta meg Perot a hihetetlen börtön kalandot.
Az események órák alatt peregtek. Az EDS egyik informatikus munkatársa, az iráni Rashid, aktívan közreműködött a politikai foglyoknak a sah börtönéből való kiszabadítására irányuló felkelés gerjesztésében. A tömeg megostromolta a börtönt, és a nagy kavarodásban a két amerikai is kimenekült. Eljutottak a megbeszélt szállodai találkozóhelyre. Innen a verbuvált csapat egy része még az utolsó repülők egyikével elment, a másik része, a szökött foglyokkal, katonai teherautókkal, a sivatagon keresztül átszökött Törökországba. Rashid hathatós segítsége nélkül ez nem sikerülhetett volna… Még így is izgalmas volt az ügy, hiszen a menekülteknek nem voltak papírjaik… De végül is a két csapat február 18.-án találkozott Frankfurtban. Innen Anglián keresztül valamennyien épségben visszatértek az Egyesült Államokba. Ha visszagondolunk a 11 hónap múlva bekövetkezett amerikai követségi ostromra, különösen csodálatosnak tarthatjuk a történteket. Hiszen akkor nem sikerült az egész amerikai diplomáciának, a kormánynak, a nagykövetség foglyul ejtett munkatársait kiszabadítani!
Ken Follet annak idején a Perot akcióról „A sasok szárnyán” címmel regényt is írt. A mai olvasó valószínűleg holmi kalandregényként kezeli. Pedig valós történet, hús-vér szereplőkkel! Hát ez a csapat jött el a rendszerváltó Magyarországra, a TB-hez, üzletet csinálni…Tagja volt Rashid is!
Így fonódtak egymásba a történelem szálai. Az amerikai politika, az iráni forradalom és a magyar rendszerváltozás története.
Források:
Botos József: A magyar társadalombiztosítás története Osiris – PPKE JAK, 1998
Borlói Rudolf: Gondolatok a magyar nyugdíjrendszerről. Társadalombiztosítási
Könyvtár, Gondolat Kiadó, 2016
Igazné Prónai Borbála: A kötelező társadalombiztosítás kialakulása, fejlődése
Magyarországon. PHD értekezés, Budapest, 2006
dr. Prónai Borbála: Társadalombiztosítás Magyarországon. Jatepress. 2011
Internetes források:
-Richard Shenkman: An Iran Rescue That Worked – The Washington Post
www.washingtonpost.com › 1980/06/01
– Dean Williams: Ramsey Clark . Britannica Academic – Academic Home
academic-eb-com.eres.qnl.qa › article
– Ross Perot's legacy lives on in the federal market. washingtontechnology.com ›
2019/07
-Ross Perot | Biography, 1992 Presidential Election, & Facts …
www.britannica.com › biography › Ro…
-Colonel Arthur d. ‘Bull’ Simons. arsof-history.org › icons › simons
-Obituary of Ross Perot Tribune Review on Jul. 14, 2019. www.legacy.com › obituaries ›
obituary
Views: 47
