De tényleg, az a Tisza-mozgalmár nevén Nagy Ervinné (színészként Borbély Alexandra) tisztára olyan, szinte kiköpött mása, mint Mata Hari. (Esetleg a szemét kellene kissé szilvásabbra sminkelni.) Na most, ez a talpig bátor szlovák, de magyar nemzetiségű asszonyság bizonyára véletlenül, de felfedte magát az igazmondó, már-már a retinánkra is veszélyes fényességű Rónai Egon mikrofonja előtt. Sok egyéb között egyszer csak azt találta mondani, belakmározott öndicsérettől eltelten, hogy miután a Tisza habzását segítő szalmaszálnak álltak az emberrel, az Ervinnel, azóta, mostanában meg mindenképpen, az otthonukban hallgatják le őket.
Az ATV Spirit című, mindentől és mindenkitől is független műsorában törte fel „azorbánnak” címzett diktatúrát kiáltó üzenet veres viaszpecsétjét, és tette közhírré a fényességes Egonnak: a Nagy családot, az övét, mint közönséges kémeket (spionokat) megfigyelik, méghozzá telefonon keresztül. Tehát azt állította, meg szerinte ki is derült, hogy őket igenis lehallgatják, majd így nyomatékosított: „Nyilván ez azt vonja maga után, hogy eldugjuk a telefont, amikor olyan dolgokról beszélünk.” És hogyan derült ki? Hát úgy, hogy valaki szólt nekünk erről – adta meg a csöppet sem fantáziadús, de annál kézenfekvőbb választ. Fő az éberség!
Alkalmazkodva a Tisza sodrása okozta méltatlan helyzethez Éber (Borbély) Alexandriáék, mióta az a valaki a szomszédból, esetleg a másik lépcsőházból vagy színpadi takarásból, de szólt nekik, azóta dugják, amúgy pestiesen a „telót” cihába, kutyaólba, szlovák (?) tulipános sifonérba, esetleg csizmaszárba, de csak „ha olyan dolgokról beszélnek”. Milyen dolgokról? Hát olyanokról, amiket, ha megtudnak „azorbánék”, még kiküldik a fekete, lefüggönyözött autót, mint például milyen színű volt reggel a gyerek széklete, vagy milyen estélyit húzzon magára Szandika, esetleg miként lehetne Ficóra is ráfogni, hogy lehallgatja őket az egykor magyar királyi városból, Pozsonyból. Mert ezek egy követ fújnak!
Tényleg, mit tudhatnak Nagyék, amit a nemzetbiztonságiak nem? Ezt még akkor is közigény lenne kideríteni, ha egyébként minden okostelefon lehallgatható, mert gyárilag „kémesítik” valamennyit. Nem kell hozzájuk magasan képzett elhárító tiszt, egy műszaki érdeklődéssel megáldott gimnazista is bármikor képes rá, ha kéznél van a készülék, akár Nagyéké is. Felesleges hát dugdosni, javaslom inkább megnézni a csillárt, a virágvázát, a kilincset vagy Ervin kabátgombját, de még az is lehet, hogy a poloska, a lehallgató a golyóstollban van. Abban, amelyikkel fel tetszenek írni bézs színű cetlire, melyik napon, hány órakor és hol kell a Peti mellé állni a teherautóplatóra vagy Nagyvárad felé félúton. Használat után nem árt gyorsan sztaniolpapírba csavarni a tollat, mindennel együtt, ami gyanús. Állítólag ez olyan hasznos, mint másnap a szódabikarbóna.
Kissé irigykedve bár, de belátom, hogy Nagyné úrhölgy új szint is hozott ezzel a Mata Haris, igazából Lolka és Bolka-mesékre hajazó históriával, igaz, talentumát tekintve olyan „egyszerűcske”, mint mondjuk Perintfalvi, Pottyondy, Mérő, Pankotai, Vadai vagy Szabó Timike a hazai közéletben. Ami mégis számomra szenvtelenebbé teszi anderseni hazudozását, elsőként az, hogy szlovák állampolgárként otthonról (Nyitrai járás, jelenleg Szlovákia) ingázik haza Budapestre ajvékolni. Létezik egy és történelmileg csöppet sem alaptalan régi mondás, miszerint amelyik szlovák nem magyar, az cseh. Nem gondolom, hogy Nagyné magyarul beszélő cseh lenne, még ha olykor csehül is viselkedik, akkor sem. Persze, ha Magyarország Nagymagyarország lenne, mint a közönséges rabló Benešék előtt volt, akkor Szlovákia meg nem lenne, mert minden négyzetcentimétere magyar, következésképpen Nagyné nem tudna otthonról hazajárni szenvtelenkedni.
A történelmi igazságtalanság teljes és soha el nem múló tudatában, gondolom én, hálátlan és tiszteletlen színészkedésnek mindazt, amit Nagyné, mint magyar nemzetiségű nő, édesanya és csepűrágó idehaza az okostelefonjára mutogatva művel. „Azorbán” képébe akar vágni, miközben a nemzet arcába köp. Ez a kint is vagyok, bent is vagyok mutatvány olyan, mint Poloska Péter a nyugdíjas kör közepén vagy kivont konyhakéssel a nappaliban, netán lopott telefonnal, foltos gatyában a Duna-parton. Melyik az igazi?
Egyébként pedig Nagyné szíves figyelmébe ajánlom, hogy melyik is az a párt, ahol mindenki lehallgat mindenkit? Családot, asszonyt, szeretőt! Hát az, amelyik előtt közösen az Ervinnel hasznos szalmaszálként tetszenek hajladozni és ahol a le- meg kihallgatás, a besúgás már születésük óta nem újdonság. Ha még tovább szűkítjük a kört, akkor spicliügyben tessék teljes bizalommal Poloska Péterhez fordulni, úgyis közel áll hozzá. A név kötelez. Persze javaslom, csak óvatosan, mert lehet, hogy most is éppen lehallgat valakit gyaloglás közben a Skoda hátsó ülésén. Az igazat megvallva az ön helyében, tisztelt Nagyné, esetleg Borbélyová nekem már az uram, az Ervin is gyanús lenne.
A szerző: újságíró, közíró
Forrás: demokrata.hu
Views: 55
