A tavasz a legszebb évszak. Kirobbanó energiáira a szunnyadó természet színes festő-ecsetet ragad és varázslatos színeivel megélénkíti a tájat. A zöld megnyugtatóan hiteti el velünk az élet fontosságát, a virágba borult fák a gyümölcs ígéretével táplálnak, a tarka erdei és mezei virágok üde szőnyege hívogat a szabadba. Zsong a természet. Megújulunk! Évről-évre.
Nincs még egy olyan virág, melynek látványa olyan elbűvölő lenne, mint a pipacsnak. Természetes lelőhelyén, csoportban növő, a mákfélék családjába tartozó mutatós növény. A mezei virágok sokaságából bájosan kandikál ki, üde piros színével. Mezőn, árokparton, búzatáblák szélén a legszebb. Számomra egyértelműen Nő-virág! Csábító, törékeny, érzéki. Tündöklő piros szirmai olyanok, mint egy lenge, fodros szoknya. Látványuk megigézték a festőket, fotósokat, – hálás témát biztosítva számukra. Szóra bírták a költőket és írókat, gyönyörködött bennük a természetjáró ember, s a következő történet szerint megnyitotta a gyermeki fantáziát is.
Kedves, gyermekkori élményeim közé tartoznak Nagyszüleimnél, vidéken eltöltött nyári vakációk. Ezek a nyarak felejthetetlenek voltak számomra! A vézna, sápadt városi gyerekből nyár végére kikerekedett arcú, napbarnított, egészséges lurkókká váltunk, szüleink nagy gyönyörűségére! Nemcsak a környezetváltozás és a szabad levegő tette meg hatását, hanem a vidéki életmód újszerűsége is. A vidéken élő gyerekek nem voltak elhalmozva üzletben vett játékokkal, de környezetükben fellelhető egyszerű, természetes anyagok felhasználásával, élénk fantáziával és kis kézügyességgel, maguknak tudtak játékokat készíteni. Ez számomra maga a csoda volt! Fiúknak a bot, a parittya, a papírsárkány, a különböző anyagokból készült labdák, mind-mind saját kézügyességük terméke volt.
A lányok fakanálból, lemorzsolt kukoricacsőből színes ceruza, fonál, ragasztó segítségével és maradék anyagokból, rongyokból babát tudtak készíteni. Bogáncsból készültek a baba-bútorok, gesztenyéből és hurkapálcikákból az állatok! De mégiscsak legjobb volt a szabadban játszani és pipacs babát készíteni. Semmi más nem kellett hozzá, csak egy szép hosszú szárral letépett pipacs és egy fűszál. A pipacs fekete porzói adták a kócos hajkoronát, a piros szirmokat óvatosan kifordítva, lefelé a szárhoz hajtogattuk, középen fűszállal karcsú derekat „szabtunk” a fodros szoknyácskának majd a szárvég letört darabját, keresztbe átfúrva, vállmagasságban kezet készítettünk neki. Ezután már csak nevet kellett adni a sebtében elkészült törékeny babáknak!
Próbáld ki Te is, vagy mutasd meg kisgyerekeknek, unokáknak!
A szerző: újságíró
Views: 48
