Hát igen, a régi Fényes Szabolcs-operettből énekelte Rátonyi Róbert, a napokban újra meghallgattam, felvételről. A „csodás Budapestet” nagyon régen ismerem, gyermekkorom városa volt, amikor születtem éppen hatvanéves lett, szép kor, persze régi európai városokhoz, de még néhány régi magyar városhoz képest is ez csecsemőkor. Az biztos, hogy 1873-tól a harmincas évekig a magyar főváros egy hihetetlen fejlődésen ment keresztül. Gyönyörű paloták, monumentális emlékművek, hidak épültek, a millennium évében elindult a földalatti, és még lehetne sorolni a „csodákat”.
Budapest, ma már 152 éves története nagyon érdekes, kalandos történet lehetne, forradalmak, háborúk pusztítása utáni újjászületés, rendszerváltozások és politikai szemléletváltás a főváros újrarendezésében. Adatok, statisztikák leírások, visszaemlékezések tucatja jelent meg, ezekből megismerhető a főváros másfél évszázados krónikája. Engem most csak két gondolat foglalkoztat, az egyik, hogy jelenleg a város haladásban, minőségben hova sorolható, a másik, hogy milyen a viszonya az itt élő emberekhez.
Az elsőre a válasz, nagyon röviden, hogy ma a magyar főváros inkább a hanyatlás lejtőjére került. Nehéz sorolni az okokat, mert a vélemények nagyon megosztottak, mindenki a saját igazát védi, és ragaszkodik elképzeléseihez. Ezzel már megfogalmaztam az igazi okot, ahogy a politikai oldalak sem a bel, sem a külpolitikában nem találnak egyetlen közös elképzelést, úgy a főváros igazgatásában, rendezésben sem jutnak egy centivel sem előre. Mint ismeretes, már elég hosszú ideje Budapest vezetése a konzervatív, nemzeti kormány ellenzékének, a balliberális pártcsoportnak a kezében van. Ebbe a helyzetbe a kormány nem tud belenyugodni, a másik oldal pedig nevet a markában, az elképzelések egymástól kilométernyi távolságra, az eredmény: züllés, a fővárosiak szenvednek.
A sok probléma közül egyet kiemelnék: a jelenlegi főpolgármester elképzeléseiben egy „zöld Budapest” áll az első helyen, ami dicsérendő elképzelés, csak egyszerűen nem megvalósítható. Az utóbbi idők átalakítási próbálkozásai közlekedési káoszokat okoznak, az autósok dühöngenek, senki nem ér idejébe céljához, az átállás a kerékpárokra, és ún. rollekre fokozza az ellentéteket a közlekedő polgárok között, és erősen balesetveszélyes. Sok mindent másképp kellene megoldani, pl. az is téves, hogy a külvárosi utcák és épületek rendbehozatala helyett milliárdos befektetések történtek csupán az országimázs érdekében, szerintem ennél fontosabb a lakosság életminősége. Ha már itt tartunk, kérdezhetjük, kié ma igazából ez a város, kinek az érdekeit szolgálja elsősorban, a város lakóinak a jólétét, vagy inkább a turisták becsalogatása a főcél?
Magyarország két legfontosabb turistaközpontja a főváros és a Balaton, ide várják a nagy pénzeket, nyáron inkább a „magyar tenger”, a tavaszi, őszi szezonban inkább Budapest vezet. A befektetések elsősorban ebben az irányban mozognak, ahol a turista megfordul, minden pedáns, prima kell legyen. Ezért a belváros ragyog, a külváros szenved. A befektetések után nagy hasznot várnak, a szolgáltatási árak az utóbbi években az egekig nőttek. Nem lehet itt mindent felsorolni, de tény, hogy egy fővárosi, minőségi vendéglőben egy átlag keresetű magyar már nem tud étkezni. Két személy közepes ebédjéért húszezer forint körül kell leperkálni, és ott van az utóbbi idők meglepetése, a 15%-os kiszolgálási díj, amin mindenki csodálkozik, és mérgelődik. A borravalót régen annak a pincérnek adtuk, aki kedves, előzékeny volt, ma ez nincs. A híres magyar fürdők belépési díjai egy külön téma, a magyar gyógyvíz, ha így megy tovább, már nem melegítheti a magyar ízületeket, csak a turistákét.
Sokan most csóválják a fejüket, ennyi rosszat mondani, a csodás Budapestről, nem tisztességes. Nos,az igazságot nem lehet eltitkolni, a nehézségeket nem lehet nem észrevenni. Minden évben itt vagyok többször is, vásárolok, járkálok, és ami a legfontosabb, szóba állok az emberekkel, a kiszolgálókkal, a pénztárossal, a főnökkel, a járókelőkkel, és a hontalanokkal, akik még bőven vannak, és nagyon szerencsétlen körülmények között élnek. Budapest külseje csodás marad, a kő marad, de az életminőség romlik, és ezt elsősorban az itt élők, a magyar polgár érzi meg,
Van megoldás, jöhet egy szebb jövő a városra, az országra? Igen van, erről már írtam, most megismétlem: haza kell végre jönni, felejtsük el Brüsszelt, az ukránokat, a világ nehézségeit, törődjünk elsősorban népünkkel, mert igazságtalan, hogy a híres magyar búza, a legjobb kenyér hazájában, egy kilóért 4,5 eurót kelljen fizetni. Befejezésül: tegnap délután az Új Színház stúdiótermében láttunk háromszemélyes darabot Zserbótangó címmel. Két, idős, dicsőséges múltú színésznő, Esztergályos Cecília és Tordai Teri alakítása felejthetetlen élményként marad meg bennem. Vannak még csodák Budapesten!
2025. május 27.
A szerző: közíró
Views: 28
