Csak néhány napja, hogy dübörögtek a tankok a Vörös Téren, a Győzelem Napján.
Szörnyű győzelem volt 1945-ben…
Szörnyűség, amelyet megelőzött a sztálini terror, a katonai vezetőség lefejezése, Tuhacsevszkij marsall kivégzése 1937-ben, a németekkel kötött „barátsági” szerződés, a Molotov-Ribbentrop paktum 1939-ben; a német támadás 1941-ben… Egy háború, amelyet jelentős részben saját magának köszönhetett a Szovjetunió; hiszen készületlenül találta. Katonai vezérkara javát Sztálin előtte eszelősen elpusztította, s álságos szerződéssel altatta el éberségét. A háború mérhetetlen szenvedést okozott népeinek, de végső soron az egész világnak is. És akár tetszik, akár nem, amerikai segítség nélkül nem lehetett sikerrel megnyerni. Erődemonstráció zajlott le május 9.-én Moszkvában, de ukrán drónok támadása fenyegette az eseményt. A Tribünön Európa gyakorlatilag nem képviseltette magát; külön ünnepséget tartottak az egyes országokban a II. világháború befejezésére emlékezve, május 8.-án.
Hazánk se volt jelen Moszkvában. Nekünk a háború vége – bár a német megszállás megszűnését is elhozta, – de végső soron súlyos vereséget, az ország megbélyegzését, területi veszteségeinek újbóli megerősítését jelentette. Európa talán legnagyobb kisebbségbe kényszerített nemzetisége lett a magyar, a környező országokban; úgy, mint Trianon után, 1945-ben is. Nagy létszámú, kulturálisan aktív és történelmileg összefüggő közösségek éltek tovább kisebbségi sorban más országokban. Nehéz ezért nekünk „Győzelem napját” ünnepelni; mi ilyenkor leginkább az áldozatokra emlékezünk. Annál fontosabb, hogy 1985 óta minden évben, május 9.-e az – Európa nap – is. Más néven: Schumann nap, amely a Montánuniót létrehozó német-francia megállapodásra utal. A béke alapja a vas és acélgyártáshoz szükséges elemek fölötti közös rendelkezés megteremtése volt… (Nagy tanulság ez mai világunk számára, lásd a ritkafémek, fosszilis energiahordozók fölötti rendelkezés parázs vitáját.)
Igen, a béke megteremtése és megtartása nekünk, magyaroknak valóban elemi fontosságú. Hiszen évezrede már, hogy a Nyugat számára biztosítottuk a keletről jövő harci cselekmények felfogását- saját testünkkel… „Megszenvedte már e nép a múltat, jövendőt…” Sajnos, hogy Európa már nem az a keresztény világ, amelyben a három keresztény vezető megálmodta az Európai Gazdasági Közösséget. A húsvét hétfőn elhunyt pápa utódjának találgatásakor sem az foglalkoztatta a sajtót, hogy milyen vallási értékeket fog majd képviselni, hanem, hogy az új pápa folytatja-e Ferenc pápa „Ez a gazdaság öl” szegénypárti politikájának támogatását. Liberális lesz-e, vagy konzervatív…
Megfigyelték, hogy Leó pápa szerény karórát viselt áldás-osztó, üdvözlésre kitárt karjain. Közben hány és hány bulvár hírt olvasunk – akár vezető magyar- közéleti emberek, gazdag vállalkozók luxus karóráiról is! Az interneten meg arról olvashattunk, hogy 1945-ben a Reichstagon a szovjet lobogót kitűző orosz katona híres képét retusálni kellett, mert a (megrendezett) jelenetben a katona karján látszottak az összezabrált órák… A liberális sajtó szinte megütközik a pápa személyes puritánságán. Felidézi ugyanakkor a sok magyar embernek keserű emlékét, „felszabadítóink” garázda viselkedéséről.
Szegény hazánk! Az újra kettészakadt világ határ-vonalán elhelyezkedve, belső politikai feszültségektől megviselve, milyen iránytűt kövessen? Hiszen évezrede Európa része. Amelynek vezetése napjainkban a liberális főáram keresztényellenes, hedonista vonalát képviseli. Árpádházi királyaink viszont István halála után a Lengyelországba menekült magyar ősöktől származtak; s keleti szláv testvéreinkkel ezeréves kapcsolat fűz össze.
Hogyan kormányozza hát a politika gazdaságunk, társadalmunk, kis országunk törékeny sajkáját, napjaink viharos vizein? Úgy, hogy ha nem is a jólét Kánaánját, de a többség számára tisztes megélhetést lehessen biztosítani, kis hazánkban? Hogy ne a felbolydult Nyugat eszement politikai ideológiáit engedjük érvényesülni hagyományos keresztény értékeink helyett?
A szerző: közgazdász professzor, egyetemi tanár
Forrás: Magyar Nemzet
Views: 37
