Hosszú évekkel ezelőtt, a kilencvenes évek végén, egy kis aradi cukrászdában beszélgettem régi barátommal, az akkor még miniszter Tokay Györggyel, és sokat nevetve felelevenítettük a múltat, a „tincsiben” (ifjúsági cukrászdában) eltöltött órákat, ahol „komoly” dolgokról, akkor csak suttogva lehetett beszélgetni. Aztán visszaléptünk a jelenbe és én parlamenti munkájáról kérdeztem. Gyuri sokat mesélt, dolgokat, melyek számomra, a „hazatérő” emigráns számára nagyon fontosak voltak. Egy mondata azóta is gyakran felötlik bennem: „Tudod, bírálóink nem tudják elképzelni, milyen egy parlamentben felszólalni, ahol, mikor felállsz, úgy érzed száz, és száz szem gyanakodva, és talán gyűlölettel néz rád. Borzasztó rossz érzés. Hidd el, ez még sokáig nehezen tűnik el, pedig el kellene tűnjön, másképpen kellene együtt éjünk.”
Évtizedek múltak el, a helyzet ténylegesen nem sokat változott, gyanakvás mindkét oldalon, együtt élünk századok óta, de a bizalom, egyetértés hiánycikk. Ma szombat, május 17. Holnap sorsdöntő napja lesz Románia népének, és persze az ott élő magyar kisebbségnek. Az eseményeket mindenki ismeri, nem részletezem. A kulcskérdés, hogy az új, holnap megválasztandó román elnök, akinek hatalma nem lebecsülhető, milyen irányba tereli a román politikát. Érdemes kiemelni, hogy az Európában többségben levő parlamenti rendszerek mellett Románia rendszere, bár nem tisztán prezidenciális, elnöki rendszer, mint pl. az Egyesült Államok, de erősen dualisztikus, tehát félig parlamenti, félig elnöki rendszer. A végrehajtó hatalom is ennek alapján kettős, az elnök és kormány kompetenciái (hatásköre) egyensúlyban vannak. Ez persze a románoknál nem mindig zökkenőmentes, mert ha az államelnök, és miniszterelnök két különböző politikai irányzatot képvisel, már beáll a zűrzavar.
A jelenlegi elnökválasztásnak teljesen szokatlan előzménye volt az első nekifutás. Akkor, a favorit Cálin Goeorgescutól megijedt szinte egész Európa, és egyszerűen elseperték. Ez a helyes kifejezés. Sokan tapsoltak, sokan csodálkoztak. Ha nálunk, pl. régebben egy Csurka Istvánt, ma egy Toroczkói Lászlót választanának elnöknek, hasonló tiltakozás indulna Brüsszelből. Itt megállok egy ténymegállapításra, ami szomorú ugyan, de nem lehet nem tekintetbe venni. A mai Románia kb. 20 millió lakosából, valamivel több, mint egy millió a magyar nemzetiségű állampolgár. Ez az arány – a húszas évek elején – hasonló volt, de a magyarok száma, akkor még, kb 1,3 millió volt, a 23 millió román mellett. Az arány tehát változatlanul 6/7 % között mozog. A kor szerinti összetétel viszont az mutatja, hogy felnőtt egy fiatal román nemzedék, az erdélyi magyarság pedig öregszik. Van ennek politikai jelentősége? Igen, mert a fiatal román nem ismeri a múltat, semmi köze Erdély történelméhez, őket a jövő érdekli, és mind erősebben lesznek nacionalisták. Az idősebb erdélyi magyar viszont még Trianonra emlékszik. Következtetés; a kis számú magyar szavazó nem tudja kellően befolyásolni a mai román politika alakulását, marad a diplomáciai stratégia, az egyezkedésre való szándék előtérbe helyezése. Mint ellenzék, nem lépünk egy centit se előre.
Az új nacionalista elnökjelölt, hasonlóan egyes nyugat-európai szomszéd államokhoz, -mint magyarok, csehek, osztrákok,- a patrióták nacionalista, Brüsszeltől eltérő politikáját képzeli el a románoknál is, mert ebben látja a sikeresebb jövőt. Nem véletlen, hogy Simion, a magyar Orbán Viktorhoz igyekezett közeledni és így még azt is remélhette, hogy a romániai magyarok jóindulatát is elnyeri. Tévedett, az úzvölgyi temető szomorú, gyalázatos eseményeit a magyarság nem felejtette el. A helyzet elég bonyolult, sokat és hosszasan lehetne a dolgot analizálni, tárgyalni. Holnap este többet tudunk, megvárom az eredményt és folytatom. Éjfél után már tudtam, az új román elnök Bukarest polgármestere Dan Nicusor liberális politikus lett. Az erdélyi magyarság, elsősorban az RMDSZ fellélegzett, így ez jó, bár nem lesz könnyű a kormányalakítás, de valószínűleg a magyar párt ott lehet a parlamentben.
Orbán Viktor, aki tihanyi beszédében Simiont támogatta, és remélte, hogy a románok is részt vehetnek a patrioták küzdelmében, egy keresztény Európáért és a nemzeti függetlenségért, most erősen csalódik, a magyar külpolitikának ez a román fordulat nem úgy alakult, ahogy a miniszterelnök képzelte. Az események mennek tovább, de látni, vannak történelmi dolgok, amelyek ismétlődnek. A magyar történelemben, már többször is volt, hogy Erdély, és az anyaország szemben álltak egymással, pl. a „labancok” a Habsburgokat támogatták, Erdély „kurucai” a töröktől vártak segítséget. Most is így lesz, nem tudom.
Reméljük a legjobbakat, elsősorban egy stabil eredményes román politikát.
A szerző: közíró
Views: 100
Kós Károly: „Erdélyben a románság a XVIII. század végére került többségbe. Erdély a magyar anyák veszítették el!” Miről szólt Trianon, illetve az annak helyébe lépő 1947. II. 10-i párizsi békeszerződés? Arról, hogy a de facto állapotra ráütötték a de jure pecsétet! A többi csak blabla!
Lacikám! Azért ez így nem teljesen igaz! Ha az arisztokrácia nem olyan kapzsi és nem az olcsó román munkaerőt alkalmazza, akkor me nem lenne sok román a Partiumban és székelyföldön. De ez sem igazolja a területek elcsatolását, hiszen akkor egész Európában mást sem hallanál mint az országok össze-vissza csatolgatását. A franciákat legalább öt részre lehetne szedni, de pont ök hozták ezt az erkölcstelen ítéletet.