Magyar hagyományok
Egy nagyon szép és régi hagyományt újított fel 1996-ban az Egri Lokálpatrióta Egylet.
E többévszázados hagyomány gyökerei XVII. század végéig nyúlnak vissza. A török hódoltság megszüntével, a zűrzavaros idők után a városnak kevés tisztviselője maradt. Egerben egyedülállóan alakult ki a fertálymesteri intézmény. Az egri püspökség vonzereje miatt német iparosok, kereskedők árasztották el a várost és a fellendülő iparosság miatt is Eger város,- melynek területe akkoriban a városfalakon belüli részekre értendő,- közigazgatását német szóval viertelekre /negyedekre/, fertályokra osztották.
Breznay Imre helytörténész, az egri Érseki Tanítóképző tanára 1939-ben írt az Egri Fertálymesterségről. Ebből a könyvből idézünk fel néhány érdekes adalékot. / Az egri városi Könyvtárban, bárki kezébe veheti a könyvet!/ A részben fizetéses, részben tiszteletbeli hivatal között ott találjuk a fertálymestereket is, kezdetben a város 6 kerületében, ma 14 van, akik erkölcsi feddhetetlenségükkel, tekintélyükkel évente választott meg a leköszönő testület 1 éves időtartamra titkosan a „suttogón”, amit az egyházi év adventi kezdetén, december 8.-án Boldogasszony fogantatásának ünnepén végeztek.
Az új fertálymesterek beiktatása februárban történik Szent Apollónia ünnepén, ünnepélyes ceremónia kíséretében a Bazilikában. A díszes iniciáléval kezdődő oklevél szerint: „ Tudatom mindenkivel, de legfőképpen Eger város közönségével, hogy Szent Apollónia napja előtt ősi szokás szerént megtartott suttogón a kiérdemült negyedmesternek jóváhagyásával az idei esztendőre …….…… Barátom Uramat a választmány, hites fertálymesternek a város in III. serie, sic dictum,/ város III. negyed/ elválasztotta. Miután a Bazilikában megtartott ünnepi szertartáson a jelenlevő szent esküvéssel fogadta, hogy a becsület és tisztesség, fertályának szolgája, támasza, világító fáklyája lészen, a százráncú köpönyeg és a szalagos bot átadásával fent nevezettet fertálymesterré avattam. Come stabuli- /a végén aláírások/ „
Az avatás lakomával /trakta/, társpoharazással, víg koccintással és nótázással zárult. Hogy az esemény miért is kötődött Szent Apollónia napjához, csak feltevéseink vannak, talán mert ez dologtiltó nap volt a farsangi időszak derekán, alkalmat adva ilyen és hasonló események lebonyolítására.
A külsőségekben is látványos megjelenés kellékei a szalagos bot, a lelépők átadják az újaknak /szalagot kötnek, évszámot vagy jelmondatot vésnek rá/. A bokáig érő százráncú köpönyeg, fekete posztó körgallér, melynek alja 6 méter kerületű,- fekete bársony gallérja van, elől a nyaknál ezüst csatt fogja össze, újabban zsinór paszománnyal záródik. Piros selyemmel van bélelve / a római bíborszegélyű tógákhoz hasonlóan/ tekintélyt ad viselőjének.
A Fertálymesterek vezetője a főkapitány. Megszólítás egymás között: Barátom Uram.
A korabeli feljegyzések szerint feladatuk volt pl.:
- felhívni a figyelmet az adófizetésre,
- ellenőrizték, hogy minden portán van e létra, vödör, lámpás, kapitányvíz…/a tűzvédelem okán/
- rendben vannak e a kémények,
- a szőlő és földtulajdonosok elvégzik e a kártékony hernyók szedését, vagy nem vágnak e ki oktalanul valami hasznos fát,
- vigyáztak az éjjeli csendre, nyugalomra,
- ellenőrizték, hogy a munkaadók azt a napszámbért fizetik e, amit a magisztrátus megszabott,
- nem adott e valaki szállást olyan idegennek, akit a főbírónak nem jelentettek,
- a fertály lakosa tisztességes, erkölcsös életet él e?…
Ugyancsak régi adalék a XVIII. század elejéről a fertálymesterek járandóságáról:” 6 kila búza és 3 pár csizma „volt, aztán lassacskán fizettsége 90 Ft-ra emelkedett. Ez a 3 pár csizma elgondolkodtató, igencsak sokat kellett koptatni a talpát, hogy feladatát becsületesen elvégezhesse. Csak ritkán kaptak külön díjazást vagy kedvezményt, pl.1809-ben a fertálymestereket 2 évre mentesítették a katonatartás terheitől, tekintettel arra, hogy ebben az évben hónapokon át őrizték Egerben a Szent Koronát és ugyanakkor itt tartózkodott a királyi család is a napoleoni háborúk kedvezőtlen állása következtében.
A török történetíró Evlia Cselebi is említést tesz róluk, följegyzése szerint:”Tizenkét ezüstbotos hitetlen bíró intézte a ráják ügyeit.”
A hatóságok munkájának megkönnyítésére, a közösségi élet okos szabályozására komoly segítséget adtak, és adnak ma is. Az 1949 óta szünetelő jellegzetesen egri, szép hagyomány felelevenítése a hagyománytisztelet nagyon szép példája! Biztos vagyok benne, nemcsak Eger városa lett gazdagabb általa, hanem azokat is erősíti elszántságukban, akik országunk más tájain is szívükön viselik a régi magyar szokások megmentését.
A szerző: újságíró
Views: 48
