Mindenki nyugodjon meg! Nem azok számítanak, akik Brüsszelből kistafírungozott helyzetüket meg az eddig összehazudozott politikai pozíciójukat kihasználva csak egy hatásos médiaszereplés részeként tekintenek a pápa temetésére. Mindenki ott lehet, mindenki részt vehet, sőt még az arra igazán méltók mellé oda is furakodhat (pofátlankodhat) egy-két kegyeletvámszedő, hiszen a végtisztesség aktusát nem előzi meg lelki hazugságvizsgáló, sem potyalesőket azonosító arcfelismerő kamerapászta. Nem ők számítanak!
Aki mégis elcsodálkozna és joggal azon, hogy hová süllyedt az emberi (politikai) tisztesség és miért létezhet olyan gátlástalan feltörekvő, aki a pápa halálából is médiahasznot szeretne húzni, annak szíves figyelmébe ajánlom, hogy tett már hasonlót a hazai balliberális oldal más, ráadásul központibb figurája is. Nevezetesen Horn Gyula, aki kormányfőként koszorúzta meg Nagy Imre sírját. Tetszenek érteni? Az 1956-os pufajkás a mártír miniszterelnök lábainál haknizott a 301-es parcellában. Mindig is volt és van a képükön bőr, akár fikarcnyi önfényezés reményében is. A pápa halála miért lenne kivétel, sőt…
Persze, hogy senki, még a római kóborkutyák sem tudják majd, ki fia borja az a kétlábú jellemtöpörtyű, aki az igazán gyászoló tömeg közé keveredett, hacsak valamelyik brüsszeli fejes vagy egyenesen az azovi Zelenszkij a hóna alá nem veszi. (Nagyon is elképzelhető, hiszen Poloska nyomulása forgatókönyvét odakint, hazánk lelkes támadói írják és szervezik.) A Tisza Párt elnöke azzal, hogy még be is jelentette részvételét, mint a nemzetközi politikai élet 23., még inkább 5023. senkije a ceremónián, azzal tulajdonképpen a hazai kereszténységnek szólt oda: Helló, Vidék! Itt vagyok! Szombaton meg Rómában leszek, pápát temetek, kvázi a ti nevetekben is. Nem mondom, hogy ennek a vidéket csábító alávalóságnak nincsenek veszélyei, hiszen azokat akarja kibillenteni megtartó hitéből, akiknek a mai világban még van: nadrágszíjjal, foltos gatyában, családot árulva, platóról hazudozva, papot és hívőt hergelve, vagy éppen kopott liftben nyekeregve, esetleg palóc viseletben vizes vödröt szorongatva. Neki a pápa halála sem több. Ha nem készülhetnének itthon mutogatható helyszíni felvételek, szelfik, meg bohózatba illő elnöki zsánerek és interjúk, istenuccse ki sem menne. A kegyelet könyörtelen vámszedője.
Istenem! Mennyi hitványság és tiszteletlenség lakozik ebben a nagyravágyó, ugyanakkor nem csak termetre csenevész kis emberben! És mennyi aljasságra képes még! A nagyravágyónak ugyanis nincsen ítélőképessége, nincsenek korlátai, nincsen erkölcsi és etikai mércéje: neki csak nagyravágyása van. Ezért hivatkozik gyakran becsületre, miközben szégyellnie kellene magát.
Az ilyen hazátlan, ezzel pedig nemzetrontó brüsszeli divatmajmokat Wass Albert már évtizedekkel ezelőtt „modern hazaárulóknak” nevezte el. Belpesti, kávéházi hősöknek, akik milliókat keresnek vagy kapnak, és milliókat csapnak be, miközben faarccal, cetlikre firkált utasításokra cinizmust, revolúciót és általános faragatlanságot hirdetnek. Az önmagából kiábrándult kávéházi közönség idővel melléjük áll, a színház, a kabaré, az életunt bulvár, röviden az ajvékoló ellenzék pedig majomlovaggá üti. Így születnek a becsapott fiatalok és kisemberek ámulatára, de a keresztény világ szégyenére a „modern” család- és hazaárulók.
Mindenki nyugodjon meg! Nem azok számítanak, akik könnyed közéleti performanszként, egy újabb médiaszereplésként tekintenek Rómára és vesznek részt Ferenc pápa temetésén. A következetes, kemény és halála után is ezüstben fénylő Titán koporsóját az arra méltók százezrei állják körül, akik között fel sem tűnik majd egy oda nem való rozsdás pléhdarab.
Forrás: demokrata.hu
Views: 36
