Dr. tech. Héjjas István: Klímavédelem vagy környezetvédelem melyik fontosabb?

Sok ország kiemelten fontos szakpolitikai célja a „klímavédelem”, az éghajlat melegedésének megállítása, bármi áron, kerül amibe kerül. Ennek rendelik alá az energia politikájukat, az ipar politikájukat, és a mezőgazdasági politikájukat, vállalva a gazdasági verseny hátrányt olyan országokkal szemben, amelyek ezt a célt nem követik, vagy látszat intézkedésekkel helyettesítik.
Fel kell tenni a kérdést, megvalósítható-e egyáltalán ilyen célkitűzés. És még azt a kérdést is fel kell tenni, hogy a klímavédelmi intézkedések mennyibe kerülnek az adófizetőknek, és azt is, hogy ezek az intézkedések milyen mértékben károsítják a környezetet.

A környezet és a természet védelme
A környezet és a természet védelmének alapelveit a Római Klub fogalmazta meg több mint fél évszázaddal ezelőtt. Eszerint meg kell állítani azt a folyamatot, ahogyan a termelés, a fogyasztás, és a GDP folyamatos növelésének bűvöletében élő, növekvő létszámú emberiség kifosztja a természet erőforrásait, miközben mérgező anyagokkal árasztja el a környezetet, szennyezve a levegőt, a talajt, az élővizeket, ezeken keresztül az élelmiszereket és a takarmányokat is. A káros tendenciát fokozza a gazdag országok gyakorlata, ahogyan az emberek egyre gyakrabban cserélik le modernebbre, divatosabbra a „tartós” fogyasztásra szánt autójukat, háztartási gépeiket, elektronikus eszközeiket, és használati tárgyaikat, növelve az ipari termelést. Egyre terjed a tervezett elavulás gyakorlata is, ahogyan szándékosan lerövidítik a műszaki termékek élettartamát, és olyan konstrukciókat alkalmaznak, amelyek lehetetlenné teszik a házilagos javítást.

A klímavédelem
Az éghajlat „védelme” azt jelenti, hogy meg kell akadályozni az éghajlat megváltozását, vagyis maradjon az éghajlat örökre ugyanolyan, mint most, kerül, amibe kerül. A gyakorlati megoldás pedig azt jelenti, hogy meg kell akadályozni a levegő széndioxid tartalmának a növekedését, mivel állítólag ez okozza az éghajlat olyan mértékű melegedését, amely „klímakatasztrófával” fenyegeti az emberiséget. A széndioxid koncentráció szinten tartásának módszere a „nettó zérus emisszió”, ami azt jelenti, hogy az emberi tevékenység csak annyi széndioxidot bocsáthat ki, amennyit a levegőből kivon. A gyakorlati megvalósítás eszközeit és módszereit főleg az jelenti, hogy a villamos energia
igényt, vagy legalább annak legnagyobb részét szél és nap erőművekkel kell megtermelni, a közlekedést pedig át kell állítani bio üzemanyag, hidrogén, vagy villamos hajtásra, és minél több erdőt kell telepíteni, amelyek azután majd kivonják a levegőből a széndioxidot.

Klímavédelem és környezetvédelem
Évtizeden át folytatott propagandával elhitették az emberek nagy részével, hogy a klímavédelem és a környezetvédelem ugyanazt jelenti, ezért ha védjük az éghajlatot, akkor a környezetet is védjük, és viszont. A klímaváltozás miatt aggódó sok jó szándékú ember ezt nagyon komolyan vette. Egyre többen próbálnak tenni valamit a klímakatasztrófa elkerülésére, ezért fákat ültetnek, összeszedik a szemetet az erdőben, összegyűjtik a használt műanyag kupakokat, nem használnak műanyag csomagolást, őstermelőktől vásárolnak, nem járnak autóval, vegán ételeket esznek, és még sorolhatnánk. Nem vitatható, hogy ezek hasznosak a környezetvédelem szempontjából, azonban az éghajlat évmilliók óta tartó szakadatlan változását ilyen a módszerekkel megállítani nem lehet, mert a változások mögött olyan hatalmas természeti erők állnak, amelyek nem mérhetők össze az emberiség lehetőségeivel.

Melegedés és széndioxid a Föld történetében
Ha választ keresünk arra a kérdésre, hogy okozhat-e melegedést a széndioxid, érdemes tanulmányozni az elmúlt évszázadok, évezredek, sőt évmilliók éghajlat változásait. Nagy szerencse, hogy ehhez rendelkezésünkre állnak olyan modern vizsgálatok, amelyek segítségével adatokat
tudhatunk meg a régmúlt idők időjárási és hőmérsékleti viszonyairól, valamint az atmoszféra összetételéről.
A Föld 4600 millió évvel ezelőtt keletkezett. A magasabb fejlettségű, sok sejtű növények és állatok csak kb. 600 millió évvel ezelőtt jelentek meg, ezért elegendő ezzel az időszakkal foglalkozni. Azonban a 600 millió év is olyan hosszú idő, hogyha ezt – földtörténeti léptékben – 24 órának tekintjük, és most van éjfél, akkor az emberi civilizáció az éjfél előtti utolsó másodpercben jelent meg. Mégis érdemes tanulmányozni ezt a 24 órát, hiszen a fizika törvényei az ősrobbanás óta változatlanul érvényesek, olyankor is, amikor a Földön extrém körülmények uralkodnak. A 600 millió év túlnyomó részében sokkal melegebb volt, mint most. Az átlagos felszíni hőmérséklet gyakran volt évmilliókon keresztül 22-23 fok körül, szemben a mostani kb. 15 fokkal. A nagy meleg miatt a Földön nem voltak el nem olvadó hó és jég takarók, gleccserek sem voltak, és az északi sarkon is nyáron minden jég elolvadt, majd télen a tenger ismét befagyott. Ezt az időszakot kihalásokkal járó néhány millió éves jégkorszakok szakították meg, amikor a sarkokhoz közeli területeken megjelent a tartós eljegesedés, megjelentek az el nem olvadó hó és jég mezők, a magas hegyekben a gleccserek.

Jelentős mértékben ingadozott a levegő széndioxid tartalma is, nagyjából 250 és 7000 ppm, azaz 0,025% és 0,7% között. Nem mutatható ki azonban a hőmérséklet és a széndioxid tartalom között egyértelmű korreláció. 450 millió évvel ezelőtt például 10-szer több széndioxid volt a levegőben, mint most, miközben jégkorszak volt, máskor pedig, például 320 millió évvel ezelőtt, a maihoz hasonló alacsony széndioxid koncentráció mellett volt 5 fokkal melegebb, mint most. Ami pedig a jelenlegi átlagos 15 fokos hőmérsékletet és a 0,04% (400 ppm) széndioxid szintet illeti, ezek az értékek a földtörténeti minimum közelében vannak. Mintegy 65 millió évvel ezelőtt történt valamilyen kozmikus eredetű globális katasztrófa, feltehetően kisbolygó becsapódás, amelynek hatására megváltoztak az éghajlati körülmények. Ekkor haltak ki dinoszauruszok, és kezdtek elszaporodni a melegvérű emlős állatok.
Mintegy 2 millió évvel ezelőtt bekövetkezett egy nagyon jelentős, gyors, 10-12 fokos hőmérséklet zuhanás, és megkezdődött egy újabb jégkorszak, amely most is tart. Igen, bármennyire meglepő, jelenleg jégkorszakban élünk, habár annak enyhébb időszakában. A jelenlegi jégkorszak nagy részében ugyanis olyan mértékű volt az eljegesedés, hogy Európa jelentős részét, főleg a Kárpátoktól északra több száz méter vastag hó és jég borítja.

A jelentős eljegesedést 100-120 ezer évenként pár ezer éves „interglaciális” korszakok szakítják meg, amikor a jégtakaró pár ezer évre visszahúzódik a sarkok felé. A legutóbbi interglaciális korszak kb. 120-125 ezer évvel volt. Akkor kb. 5 fokkal volt melegebb, mint most, azonban „mindössze” kb. 5-6 ezer évig tartott, szemben a jelenlegi interglaciális korszakkal, amely több mint 10 ezer év óta tart.
Hogy mikor lesz vége, az megjósolhatatlan, de nagyon valószínű, hogy előbb-utóbb befejeződik. Az emberiség számára pedig alighanem ez lesz majd az igazi kockázat, és nem a melegedés. Ami az interglaciális korszakok ciklikus visszatérését illeti, annak legvalószínűbb magyarázata a Milankovics-Bacsák elmélet, amely szerint ennek egyik oka az, hogy ciklikusan változik a Föld keringési pályája, és a forgási tengelyének dőlési szöge. További befolyásoló tényező a Nap sugárzási intenzitásának ciklikus változása, valamint egyéb külső kozmikus hatások.

A holocén
A wikipédia szerint a holocén (jelenkor) a legújabb meghatározások szerint 11700 évvel ezelőtt kezdődött, és máig tart, és azonos a kainozoikumi eljegesedés utolsó interglaciális periódusával. A holocén korszak gyors 10-12 fokos melegedéssel kezdődött, ez tette lehetővé a tervszerű mezőgazdasági termelést, és az emberi civilizáció kialakulását.
A holocén eddigi történetében három meleg időszak volt, közöttük erős lehűléssel. Ezek tapasztalatai azt mutatják, hogy az emberiség akkor élt gazdagságban és jólétben, amikor sokkal melegebb volt, mint most, a mostaninál hidegebb korszakokban pedig az emberek éheztek, fáztak, és járványok tizedelték a lakosságot.

Az első meleg korszak
a bronzkor, kb. a Kr.e. 3.-2. évezredben, amikor kb. 4-5 fokkal volt melegebb, mint most. Ez volt a bőséges termés, és a terített asztalok időszaka. Ekkor történt a nagy ókori civilizációk kialakulása, pl. Mezopotámiában, Egyiptomban, az Indus völgyben, és a Mexikói
Öbölben. Ekkor épültek sumér földön a piramisok elődei, a zikkuratok, majd Egyiptomban a piramisok. A korszak jellemzője a hatalmas a kulturális fejlődés, az írásbeliség, a matematika, a csillagászat, és a tengeri hajózás megjelenése. Az ógörög emlékezetben ez lehetett a valaha volt legendás „ARANYKOR”. Ezután következett egy gyors lehűléssel a civilizációk összeomlása.
A második meleg korszak a Római Birodalom virágkora, kb. a Kr.e. III. és Kr.u. IV. évszázadok között. A gleccserek elolvadtak, az Alpok hágói egész évben átjárhatók. Hannibál lombos fák és zöld mezők között kelhetett át az Alpokon. A kialakuló kereskedelmi és hadi útvonalak tették lehetővé a Római Birodalom terjeszkedését. Mediterrán jellegű szőlő és bor termelés folyt a mai Németország és Anglia területén. Az ezt követő gyors lehűlés során éhínség Európa Északi részein, befagy a Rajna határfolyó, az északi germán törzsek elérik Rómát, és a Birodalom összeomlik.

A harmadik meleg korszak
a fejlett középkori meleg periódus, X-XIII. szd. Kb. 3 fokos melegedés, meleg száraz nyarak, enyhe telek. Ez volt magyar honfoglalás és államalapítás korszaka. A gleccserek visszahúzódtak, egyesek eltűntek, a hegyeken a hágók átjárhatók, az Alpokban az erdőhatár 2000 méter felett. Ezt követte 4-5 fokos lehűléssel a kis jégkorszak leghidegebb időszaka. 

Kis jégkorszak (XIV. – XVIII. szd.), az elmúlt 10 ezer év
Ez volt az elmúlt 10 ezer év leghidegebb időszaka. Jellemzője, a hatalmas gyermek halandóság, és a túlélők rövid, 30 év körüli életkora. Minél nyomorúságosabb volt a helyzet, annál gyakoribbak voltak a boszorkány égetések, mert állítólag ők okozták a hideg, nyirkos éghajlatot, a kibírhatatlan időjárást, az árvizeket, a jégveréseket, a pusztító viharokat, a tönkrement gabona terméseket, a tehenek tejének elapadását, a pusztító pestis, és fekete himlő járványokat. A lakásokat nem lehetett kifűteni, mert alig termett az erdőben fa. Az emberek otthon is meleg ruhákat és meleg sapkát, vagy gyapjúval bélelt meleg parókákat viseltek. Az iparosodás az 1600-as években kezdődött. Ebben az évszázadban kb. 2 fokkal volt hidegebb a 10 ezer éves átlagnál. És ehhez képest van most nem egészen 1,5 fokos melegedés.

Mit jelent az átlagos hőmérséklet emelkedése
A közhiedelem szerint azt jelenti, hogy ha pl. az átlag 2 fokkal magasabb lesz, akkor mindenütt 2 fokkal lesz melegebb. De mi a valóság? A valóság az, hogy a forró égövekben, vagyis az Egyenlítő környékén a hőmérséklet alig változik, de a sarkok felé haladva a változás egyre jelentősebb. A sarkkörökön túl pedig akár 20 fokos hőmérséklet emelkedés is bekövetkezhet, ezért a korábban megszokott mínusz 40 fok helyett pl. „csak” mínusz 20 fokos lesz a hideg. És ezekből jöhet ki a „katasztrofális” átlagos 2 fokos melegedés.

A bolygó termikus egyensúlya
A termikus egyensúly azt jelenti, hogy a bolygó átlagosan annyi energiát sugároz ki a világűr felé, amennyit a napsugárzásból elnyel. A bolygó infravörös kisugárzásának mérésével a világűrből megmérhető a Föld globális emissziós hőmérséklete, de ki is számítható. Ha nem lenne atmoszféra, ez lenne a felszín átlagos hőmérséklete (–18 C°). Az átlagos felszíni hőmérséklet azonban ennél kb. 33 fokkal magasabb (+15 C°), aminek oka az üvegházhatás. Ez úgy működik, hogy az atmoszférában a klíma gázok elnyelik, majd visszasugározzák a felszíni hősugárzás egy részét. A két legfontosabb klímagáz a vízgőz és a széndioxid. A hivatalos klímaelmélet szerint a domináns klímagáz a széndioxid, amely miatt felerősödhet az üvegházhatás, és a bolygó veszélyesen túlmelegedhet.

Üvegházhatás Földön és Marson
A Földön a levegő széndioxid tartalma kb. 0,04%, a Marson pedig kb. 95,6%, vagyis a Mars légköre csaknem teljesen széndioxidból áll. A Marson azonban sokkal ritkább a levegő, és alacsonyabb a légnyomás.
Ha össze akarjuk hasonlítani a két bolygón kialakult üvegházhatást, abszolút értékben ki kell számítani a felszín feletti széndioxid mennyiségét. A számítások szerint egy négyzetméter felszín feletti légoszlopban a Földön kb. 6,3 kg széndioxid található, a Marson ugyanez kb. 194 kg. Ez azt jelenti, hogy a felszínről kiinduló hősugárzás a Marson kb. 30-szor több széndioxidon halad keresztül, mint a Földön. Ennek ellenére azonban a Földön az üvegházhatás mértéke kb. 33 fok, míg a Marson mindössze kb. 3 fok.
Jogos a kérdés, hogyan okozhat 30-szor több széndioxid mindössze tized akkora üvegházhatást? A válasz az, hogy a Földön van még egy másik klímagáz is, amelynek a hatása „übereli” a széndioxidot, ez pedig a vízgőz. A Földön ugyanis egy négyzetméter felszín fölött a levegőben kb. 26,1 kg vízgőz van, vagyis sokkal több, mint széndioxid. Ráadásul a vízgőz sokkal hatékonyabb klímagáz, mint a széndioxid.
A józan ész által diktált kézenfekvő következtetés az lehet, hogy a Földön nem a széndioxid a domináns klímagáz, hanem a vízgőz.
Ráadásul a vízgőznek van még egy páratlan tulajdonsága, az, hogy képes kondenzálódni, vagyis képes a levegőben lebegve megváltoztatni a halmazállapotát, és felhőket képezni. Egyetlen más klímagáz (széndioxid, metán, ózon, dinitrogénoxid, stb.) sem képes erre.

Korreláció a széndioxid és a hőmérséklet között. 
Valóban kimutatható, hogy amikor magasabb az átlagos felszíni hőmérséklet, olyankor általában (de nem mindig) magasabb a levegő széndioxid tartalma. Kérdés azonban, hogy van-e a kettő között tényleges oksági kapcsolat, és ha igen, melyik az ok és melyik a következmény. A kérdés azért jogos, mert vannak olyan időszakok, amikor a széndioxid szint növekedése és csökkenése követi, és nem megelőzi a hőmérséklet emelkedését és csökkenését. Földtörténeti adatokból például tudjuk, hogy 237 ezer évvel ezelőtt az átlag hőmérséklet először jelentősen emelkedett, majd jelentősen csökkent, és ezt a növekedést és csökkenést a széndioxid szint kb. 800 év késéssel követte.
A jelenség leginkább az óceánok hatásával magyarázható. A Föld felszínének több mint 70%-át víz borítja, és ebben a hatalmas víztömegben kb. 50-szer több széndioxid van elnyelődve, mint amennyi a levegőben van. Ha a tengervíz melegszik, a széndioxid oldhatósága a vízben csökken, és széndioxid szabadul ki a levegőbe.

Ez azonban mégsem lehet az egyedüli és kizárólagos magyarázat. Vannak más befolyásoló tényezők, például geofizikai hatások is. Az óceánok mélyén, a földkéreg törésvonalai mentén működő több száz vulkánból ugyanis szakadatlanul áramlik a széndioxid a tengervízbe. Azt sem tudjuk, hány ilyen vulkán van, és mennyire aktívak.
Az minden esetre kétségtelen, hogy Arrhenius 1896-ban publikált széndioxidos klímaelméletét a „main-stream” klímatudomány a mai napig érvényesnek tekinti. Ez pedig egy igazi dzsoli-dzsóker elmélet, amivel bármit és bárminek az ellenkezőjét is be lehet bizonyítani. Ugyanerre az elméletre hivatkozva például az 1970-es években a klímatudósok még közeledő jég korszakkal ijesztgették az embereket, amire a tehetősebbek föld alatti túlélő bunkereket kezdtek építeni. Az is nagyon paradox tény, hogy Arrhenius a széndioxid üvegház hatását áldásnak és nem veszélynek tartotta, hiszen a Föld, mint valami hatalmas űrhajó, 50-szeres hangsebességgel száguld a mínusz 270 fokos fagyos világűrben, azonban a széndioxidnak köszönhetően mégis kellemesen meleg az éghajlatunk. 

Klímavédelem és dekarbonizáció
Mint említettük, a „klímavédelem” célja a CO2 emisszió csökkentése, ezt nevezik dekarbonizációnak. Mivel a legnagyobb kibocsátó a villanyáram termelés és a közlekedés, ezért az intézkedések főleg ezekre irányulnak. Az emisszió csökkentés módszerei a közlekedésben a bio üzemanyagok, a hidrogén hajtás, és a villamos hajtás, a villanyáram termelésben pedig főleg szél és nap erőművek alkalmazása. További
módszer a háztartásokban és az iparban használt műszaki eszközök cseréje energia takarékosra. Kétséges az ilyen elképzelések megvalósíthatósága, de ha mégis sikerülne, alig lehetne hatása az éghajlatra, viszont tovább fokozódna a természeti erőforrások pazarlása és a hagyományos értelemben vett káros anyagok kibocsátása a talajba, a vízbe, és a levegőbe.

Klímavédelem a közlekedésben
Kiszámítható, hogy ha a közúti közlekedésben kizárólag bio üzemanyagokat használunk, az EU-ban a mezőgazdasági termőterület kb. 85 %-án kell energia növényeket termelni. Globális szinten az arány kb. 23 %. Hidrogén hajtás esetén a szükséges hidrogént főleg földgázból állítják elő, de gyártható víz bontással is. Kiszámítható, hogy ha földgázból gyártják, a gyártás során éppen annyi széndioxid keletkezik,
mintha a földgázt elégetnénk, az így termelt hidrogénnel pedig kb. ugyanannyit lehetne autózni, mintha az autót földgázzal hajtanánk.
Vízbontás esetén pedig a felhasznált villanyárammal egy villanyautóban kb. 2-szer annyit lehetne autózni, mint a megtermelt hidrogénnel egy üzemanyag cellás autóban. Ha pedig a közlekedés villanyautókkal történik, a villanyáram fogyasztás kb. megduplázódik, amit szél és naperőművekkel kellene megtermelni. Ráadásul a hatalmas mennyiségű akkumulátorokhoz szükséges lítium nagy részét „fejlődő” országokban bányásszák, embertelen körülmények között, főleg gyermek és női munkaerővel.

Klímavédelem a villanyáram termelésben
Ennek módszere az, hogy a dekarbonizáció érdekében a villanyáram nagy részét, sőt lehetőleg az egészet, szél a nap erőművekkel kellene megtermelni. Az ilyen erőműveknek azonban hatalmas a beruházási anyag igényük, hatalmas területet igényelnek a mezőgazdaság és/vagy a természet rovására, túl alacsony (15-20%) a kapacitás kihasználásuk, és rövid (15-20 év) az üzemképes élettartamuk. További hátrányuk, hogy mivel a fontos műszaki részeik szabad térben helyezkednek el, ezek közvetlenül ki vannak téve időjárási és egyéb hatásoknak (szélvihar, villámcsapás, ónos eső, porviharok, madárürülék, stb.), ezért gyakoribb a meghibásodás. Ugyancsak probléma az élettartamuk lejárta után hátramaradó hatalmas mennyiségű hulladék kezelése. Ha például Magyarország teljes villanyáram szükségletét napelemekkel akarnánk
megtermelni, ehhez kb. 60 ezer hektár területet kellene napelemekkel beborítani, és ezek leselejtezése után legalább 2 millió tonna fokozottan veszélyes elektronikus hulladék szakadna a nyakunkba. A legnagyobb hátrányuk az ilyen erőműveknek, hogy az időjárás változásától függően
megjósolhatatlan kiszámíthatatlansággal ingadozik a teljesítményük. Ezért az időnként túltermelt áramot valahogyan tárolni kellene. A tárolás azonban nem megoldott, a szükséges akkumulátor kapacitás kiépítése műszakilag lehetetlen, hiszen a világ összes jelenleg működő akkumulátorában kb. annyi áram lenne tárolható, amennyit az EU-ban másfél óra alatt fogyasztunk el. Jelentősen enyhíthető lenne a tárolási probléma vízerőművekkel vagy szivattyús tárolókkal, de a zöldek ezek ellen is tiltakoznak. Más megoldás nem lévén, a hálózati instabilitások kiszabályozása általában gázturbinás erőművekkel történik, de ezek ilyen célú ki-be kapcsolgatása többe kerül, mint maga a megtermelt zöld áram. Mindezek hatására a „zöld” áram nagyon sokba kerül az adófizetőknek. Hogy milyen sokba, arra érdemes idézni az amerikai ártámogatásokat 2010 és 2019 között. Eszerint egy megawattóra (MWh) áramtermelés állami támogatása naperőművek esetén 82,46 USD, szélerőműveknél 18,86 USD, atomerőműveknél 1,93 USD, vízerőműveknél 0,53 USD, gázturbinás erőműveknél 0,39 USD volt.
Ráadásul a kötelező áramátvétel miatt akkor is kifizetik a támogatást, ha az áramot a hálózat befogadni nem tudja, és az áramot gyakorlatilag át sem vették. Mivel az USA kilép a klímaegyezményből, megszűnik a zöld energia irreális mértékű állami támogatása, és ezzel a „zöld” erőmű beruházások bekerülnek a szabad piaci versenybe. Az eredmény borítékolható. Nem véletlen, hogy a zöld bizniszből profitáló, kedvezményes kamatozású zöld hitelekkel üzletelő Net-Zero Banking Alliance (NZBA) bankszövetségből egymás után lépnek ki a hatalmas pénzintézetek.

Tervezett elavulás a klímavédelemben
A tervezett elavulás azt jelenti, hogy a gyártók lerövidítik a műszaki termékek élettartamát, és olyan konstrukciókat alkalmaznak, amelyek lehetetlenné teszik a házilagos javítást. Hasonló a gyakorlat a klímavédelemben. A műszaki eszközöket idő előtt leselejtezik, hogy be lehessen szerezni még energia takarékosabb, még klíma barátabb eszközöket. A tervezett elavulás tetten érhető a „zöld” villanyáram termelésben is, ahol a rövid élettartamú, időjárás függő „megújuló” erőművelet preferálják, és tiltakoznak a hosszú élettartamú, megbízhatóan működő atomerőművek és vízerőművek ellen, annak ellenére, hogy ezek automatikusan kielégítik a „net zero” célkitűzést. A vezető politikusok ugyanis tudják, hogy nincs szó semmiféle ember által okozott klímakatasztrófáról. Az igazi cél a termelés és a fogyasztás szakadatlan növekedése, különben jön a tömeges munkanélküliség, és a világválság.

Ahogyan annak idején George W. Bush megfogalmazta:
„A növekedés a haladás kulcsa a környezetvédelem terén, így születnek a „tiszta” technológiák.”

Széndioxid és biológia
A földi élet egyik legfontosabb hajtó ereje az oxigén és a széndioxid biológiai körforgása, amelynek során a növények széndioxidot fogyasztanak, és oxigént termelnek, míg az ember és az állatok oxigént fogyasztanak, és széndioxidot termelnek. Ha sikerülne a levegőt „dekarbonizálni”, széndioxid mentesíteni, a Földön minden élet elpusztulna!

Széndioxid és mezőgazdaság
Az emberek és állatok táplálékai, közvetlenül vagy közvetve, növényi fotoszintézisből származnak, amelyhez a növénynek széndioxidra van szüksége. A jelenlegi 400 ppm koncentráció mellett atmoszférikus nyomáson a levegőben köbméterenként 0,787 gramm széndioxid van.
Ha felfelé megyünk egy hegyen, a levegő sűrűsége és nyomása csökken, és egy köbméterben kevesebb lesz a levegő és kevesebb lesz a széndioxid. Ha olyan magasra megyünk, ahol már köbméterenként csak 0,38 gramm a széndioxid, ott az ember számára fontos haszon növényekben gyakorlatilag megszűnik a növényi fotoszintézis és vegetáció, habár egyes mohák és zuzmók még életképesek maradhatnak. A levegő széndioxid tartalmának csökkenése esetén tehát csökkennek a terméshozamok, miközben alacsonyabbra tolódik a hegyekben az erdőhatár, és csökkennek a mezőgazdaságra alkalmas földterületek is.
Ha a „main-stream” klímaelmélet igaznak bizonyulna, és a CO2 emisszió zérusra csökkentése sikeres lenne, ami persze szerencsére lehetetlen, akkor – elvileg – visszaállhatna a 400 évvel ezelőtti alacsony széndioxid szint, valamint a kis jégkorszak nyomorúságos éghajlata, csekély terméshozamokkal, éhínséggel, és járványokkal.

A dekarbonizálás és az erdők
Gyakorta halljuk, hogy az érintetlen trópusi őserdők (esőerdők) milyen fontosak a levegő széndioxid tartalmának csökkentése érdekében.
A valóság ezzel szemben az, hogy az ilyen erdők dekarbonizációs teljesítménye nagyon csekély, mert a kiöregedő fák kidőlnek, talajszinten elkorhadnak, ezzel a bennük felhalmozódott szén nagy része széndioxid és metán formájában vissza jut a levegőbe.
Ezzel szemben az ipari célú fatermelés dekarbonizációs képessége jelentős lehet, mert ha a fából bútort, építőanyagot, papírt, cellulózt, és egyéb termékeket készítenek, a bennük felhalmozódott szén tartósan lekötődik.

Tudósok és politikusok a klímavédelemről
A hivatalos klímapropaganda szerint a tudósok 97 %-a támogatja a „main-stream” klímaelméletet és klímapolitikát, szemben a maroknyi 3 % dilettáns törpe kisebbséggel. A tények azonban mást mutatnak. Példaként említhető az a 31847 amerikai tudós, akik a kormányhoz
benyújtott petícióban javasolták, hogy az USA lépjen ki a klímaegyezményből, mert a széndioxid nem okoz klímaváltozást, nem káros anyag, és több széndioxid jót tesz a növényeknek és az élő világnak. Hasonló nyilatkozatott tett a Clintel (Klímaintelligencia) alapítvány, közel 2000 tudós, közöttük két Nobel díjas aláírásával, valamint Magyarországon a Professzorok Batthyány Köre. Ha összeszámoljuk a hasonló nyilatkozatokat, legalább 50 ezer név szerint ismert tudós szerint a hivatalos klíma elmélet tudományosan megalapozatlan. Ha ezek képezik a 3% törpe kisebbséget, akkor a támogatók létszáma legalább másfél millió. Csak azt nem lehet tudni, hogy vajon kikből állhat a szóban forgó másfél millió tudós? Tudjuk, hogy kicsodák? Van róluk adat? Van róluk névsor?

Ez persze nem nagyon zavarja a tudós klímapolitikusokat, akik gyakran fölényes kioktató hangnemben igyekeznek lejáratni, nevetségessé tenni a „klímaszkeptikusokat”, közöttük, mint említettük, elismert tudósokat, professzorokat, akadémikusokat, sőt Nobel díjasokat, olyan
megjegyzésekkel, hogy ezek azt sem tudják már kiszámítani, hogy a levegőbe kerülő többlet széndioxid mekkora „sugárzási kényszert” okoz a bolygó felszínén. A „sugárzási kényszer” azt jelenti, hogy ha több a levegőben a széndioxid, akkor több energia sugárzódik vissza a felszínre, ezért a felszín kénytelen még több sugárzást kibocsátani, ami csak úgy lehetséges, hogy a felszín tovább melegszik. Csakhogy van itt egy kis bökkenő. Az atmoszféra sok szabadságfokú kaotikus rendszer, amelyben pozitív és negatív visszacsatolások egymásba hurkolódó szövevényes hálózata működik, miközben az egész rendszer folyamatos kölcsönhatásban van a geoszférával, a hidroszférával, a bioszférával, és a világűrrel. Ha egy ilyen rendszerben megváltozik egyetlen paraméter, akkor lavinaszerűen meg fog változni a rendszerben minden. Ilyen effektusokra szokták felhozni a példát, hogy ha a brazíliai őserdőben egy pillangó meglebbenti a szárnyát, akkor esetleg egy hét múlva orkán söpörhet végig Florida partjainál. Egy ilyen rendszerben közvetlen egy irányú determinisztikus oksági kapcsolatot feltételezni a rendszer két kiragadott paramétere között, túlzott önbizalomra vall. Mindezek ellenére a hivatalos klímaelméletet az EU parlament kétharmados többséggel kötelező tudományos dogmává minősítette, sőt egy radikális zöld képviselő asszony még azt is javasolta, hogy a „klímatagadókat” bűnözőként kellene kezelni, és börtönbe kellene csukni. Szerencsére ezt a javaslatot nem szavazták meg, ezért a jelen sorok írója egyelőre még szabad lábon védekezhet.

Magyar tudományos eredmény
A NASA volt légkörfizikus munkatársa, Miskolczi Ferenc szerint a bolygó hőmérsékletét elsősorban a bolygón található hatalmas mennyiségű víz halmazállapot változásai határozzák meg, amelyek hatására a Földön kialakul a fizikailag lehetséges maximális üvegházhatás, amely tovább nem növelhető, akármennyi széndioxidot bocsátunk ki. Bár az elméletet hat évtizedet átfogó sok millió mérési adat támasztja alá, Miskolczi kutatási eredményeinek közzétételét a NASA megtiltotta, mert ellenkezik a „main-stream” klíma dogmával, amire Miskolczi felmondta az állását a NASA-nál. Nagyon sajnálatos, hogy ezt a jelentős tudományos eredményt itthon sem hajlandók méltányolni, és
lejárató kampány folyik Miskolczival szemben, méghozzá az MTA hallgatólagos támogatásával. 

Megállítható-e a melegedés
Ma a klímatudomány legfeljebb abban a stádiumában lehet, ahol az elméleti fizika tartott 300 évvel ezelőtt. Azonban az eddigi mérések és tapasztalatok alapján is megállapítható, hogy a széndioxid elleni értelmetlen és hatástalan szélmalom harccal az éghajlat megváltozását megakadályozni nem lehet. Minden ilyen célra fordított euró és dollár kidobott pénz egy feneketlen hordóba, amit tanácsosabb lenne arra fordítani, hogy alkalmazkodjunk a szüntelenül változó, átalakuló éghajlathoz. Ráadásul a melegedést nincs is értelme megállítani, inkább örüljünk, hogy nagy nehezen sikerül kikászálódni a kis jégkorszakból, és egy kicsit kellemesebb az éghajlat, és a több széndioxid miatt
kevesebb műtrágya mellett is javulnak a terméshozamok.

Hivatkozott adatok fontosabb forrásai
Wolfgang Behringer: A klíma kultúrtörténete, a Corvina Kiadó, 2017.
Marcus Rosenlund: Az időjárás és a történelem, Cser Kiadó, 2021.
Jürgen Reuss, Cosima Dannoritzer: Vásárlás a szemétdombra, L’Harmattan Kiadó, 2017.
Halász Zoltán: Ur városától Trójáig, Móra Könyvkiadó, 1961.
Kertész István: A hódító Róma, Kossuth Könyvkiadó, 1983.
History of Earth’s Climate
https://www.dandebat.dk/eng-klima5.htm
Király József: Karbonciklus modellezés
https://klimarealista.hu/karbonciklus-modellezes-a-termeszetes-es-antropogen-co2
tartozkodasi-ideje-a-legkorben/
ENERCON E-82 szélerőmű
https://en.wind-turbine-models.com/turbines/550-enercon-e-82-e2-2.300
31847 amerikai tudós petíciója
http://www.petitionproject.org/
Clintel Alapítvány deklarációja
https://clintel.org/wp-content/uploads/2025/01/WCD-250123.pdf
Professzorok Batthyány Köre nyilatkozata
https://pbk.info.hu/energia-munkacsoportunk-nyilatkozata/
Petz Ernő: Az egész világot félrevezető 97%
https://klimarealista.hu/az-egesz-vilagot-felrevezeto-97/
Miskolczi Ferenc: Az éghajlat önszabályozása, Püski Kiadó, 2021.
https://klimarealista.hu/miskolczi-ferenc-az-eghajlat-onszabalyozasa-frissitve/
Zöld energiák állami támogatása Amerikában, 2010-2019 között
https://www.texaspolicy.com
Héjjas István: A klímavédelem elmélete és gyakorlata, Magyar Energetika, XXXI. évfolyam 3. szám,
2024. október
Héjjas István: Klímabarát autózás és áram termelés
https://klimarealista.hu/klimabarat-autozas-es-aramtermeles/

Views: 50