Donald Trump, mint tudjuk, vámot vetett ki nem csak a „fél világra”, hanem az egészre. A hivatkozás az az, hogy az amerikai költségvetés soha nem látott hiánnyal küzd, ami ugyan nem csak a demokraták alatt hízott ekkorára, hanem a republikánusok alatt is. Ez a közel 36 000 milliárd dollár körüli hiány nem az egyik napról a másikra, hanem évtizedek alatt, ha mondhatjuk az utolsó több mint fél évszázadban keletkezett, mert én még emlékszem, amikor az 50-es években az USA hangosan követelte a szabadkereskedelmet itt Európában, ahol akkor éppen csak elkezdtek az európai vállalatok magukra találni a második világháború utáni totális gazdasági csőd és sokk után!
Azóta természetesen sok víz folyt le a Dunán és alaposan megváltozott a világ. Azonban az amerikai elnök most a felelősöket keresve és meg is találva azt állítja, hogy a hiány kialakulásában az egész világ a felelős merthogy nagyon keveset importálnak az USA-ból a különböző országok és kontinensek. Az állítás igaz ugyan, de nem szabad a közgazdasági tudás alapjait mellőzni ebben a kérdésben. Vagyis amíg az amerikai közgazdászok és főleg a politikusok, nem utolsósorban az elnökök „szunyókáltak(!?)”, addig a világ fejlődött, sőt túl fejlődve Amerikát bizonyos területeken.
Azonban ez még mind semmi! Amit az 50-es években gond nélkül fel tudott vállalni az amerikai költségvetés, a háború utáni katonai kiadások. Akkor szinte nem volt olyan amerikai árú, amelyre ne lett volna perceken belül vevő. Az 50-es, 60-as évek úgy vonulnak be az amerikai történelembe mint az USA aranykora. Ameddig Amerikában egy puskalövés sem dördült el, egy templom torony sem dőlt le ágyútűz miatt, addig Európa, Óceánia és Ázsia egy része a földdel lett egyenlő! Ekkor született meg az USA, mint világhatalom, részben a gazdasági erejének, másrészt az akkor egyedüliként tulajdonolt atom és hidrogén fegyvereknek köszönhetően. Ez a világhatalmi pozíció szülte meg azt a doktrínát, amelyben mint egy csendőr az egész világ feletti ellenőrzés szerepelt. Nos, ez a szerep azóta is megvan a jelenlegi doktrínában, azonban az anyagi fedezet az már erősen rogyadozik!
Ráadásul több aktor is előlépett a világban. Először csak egy, úgy hívták, hogy Szovjetunió, amellyel kellően sokszor – kerülve a nyílt összecsapást – vívtak proxy háborút. Ezek a háborúk óriási összegeket emésztettek fel mind a két térfélen. Csak a tények kedvéért: Korea, Vietnám, Izrael, Afganisztán és Ukrajna. Ezeknek a háborúknak is tulajdonítható a Szovjetunió összeomlása! A kisebb háborúkat most nem vettük számításba! A második aktor Kína, amellyel ugyan nem kerültek katonai összetűzésbe – talán Koreát kivéve – az elején még sok baj nem volt, azonban az utóbbi évtizedekben olyan mértékben fejlődött, amely pár mérőszámban akár le is hagyja az USA-t. Példának okáért a 300 km/óra sebesség feletti vasúti hálózatok 70%-a Kínában van. De a baj általában nem jár egyedül, mert a Kínaiak olyan mértékben kezdték a hadiiparukat fejleszteni, amellyel érthető okok miatt az USA rosszallását váltotta ki.
Tehát most két „ellenféllel(?)” kell az USA-nak szembenézni nem csak gazdaságilag, mert a katonai szembenállás az értelmezhetetlen, hiszen ennyi nukleáris fegyver az emberiség végezetét jelenti. Ez azonban csak egy politikai probléma. A hatalmas költségvetési hiány az az egész amerikai társadalom problémája, hiszen ha a dollár beszakad, akkor ezt nem csak az USA sínyli meg hanem vélhetőleg az egész világ gazdasága is.
De jó e ez az irány amelyet Trump elnök mostani határozata felvetít? Sajnálattal kell azt mondani, hogy nem, hiszen a világ mozgató rugóját szorítja le azzal, hogy a kereskedelemre mér egy hatalmas csapást. A lassuló világkereskedelem lassuló profitot, vagyis kevesebb profitot termel, ergo, kevesebb adó, kevesebb bér, kevesebb vásárlás, még kevesebb eladás, ami egy negatív spirálba indítja a gazdaságot. Ezt Magyarországon már kicsibe egyszer sikerült bemutatni, úgy hívták, hogy „Bokros csomag”!
De mégis akkor mit lehetne tenni? Egy pillanatra nyúljunk vissza a Római birodalomhoz, amely a modern kori példák tárháza! A Római birodalom hanyatlása, akkor kezdődött, amikor a hatalmas leigázott területek „védelmére” nagy számú légiót kellett szervezni! Idézet a történelemből: A nagyobb támadások elhárítására hatalmas hadsereget kellett fenntartani. Ennek ellátását csak az adók növelésével tudták biztosítani.
Az akkori helyzet könnyen adaptálható a modern kori állapotra! Vagyis az USA a világ valamennyi régiójában jelen van közel 500 katonai bázissal, amely ha őszinték akarunk lenni nem egy olcsó mulatság. További a közel 1,3 millió katona fenntartása sem egy olcsó dolog. Ha ezek az összegek egy részének a felszabadításával az innovációt lendítenék fel, akkor vélhetőleg komolyabb eredményt lehetne elérni, mint bármilyen vám és adó emeléssel!
Csak példának már említettük a Szovjetunió összeomlását, amely tényezői között ott szerepelt a hatalmas katonai kiadás, a hatalmas létszámú haderő, valamint jelentősen hozzájárult az afganisztáni katonai kaland, amely óriási összegeket emésztett fel az orosz költségvetésből. Nem jelentéktelen volt az a hatás sem, amely a szervezetlen gazdaságból, a „hithű” kommunista gazdaságpolitikai irányításból adódott. Külön hatalmas gazdasági negatívumot jelentett az az ötven évig tartó katonai szembenállás, amely szinte minden kommunista országban két éves katonai szolgálatot írt elő a férfiaknak!
A tanulság csak annyi, hogy az országok pénzügyi vezetésétől a nemzeti gazdaságból minden fölöslegesen elvont dollár, az a gazdaságon és a piacon ért súlyos erőszaktevés!
A szerző: újságíró, közíró
Views: 39
