Hollai Hehs Ottó: Többpólusú világ, de hogyan?

Az összeesküvés-elméletek az egész világon elterjedtek. Sokan paranoiaként kezelik, mások hisznek benne, és vannak semlegesek, talán én is. A tények beszélnek és olyan személyek véleménye, akik közel álltak, állnak a politikai döntésekhez, a beavatottakhoz, és látják a legapróbb részleteket. Ezért idéztem legutóbb Caroll Quigley professzor véleményét. De lépjünk tovább. Minden összeesküvés-elmélet, a háttérhatalmi tevékenykedések kezdetét, már a nagyon régi, kb. háromezer év előtti időkre teszik, és összefüggésbe hozzák a szabadkőművesség, illuminátusok, templomos lovagok és egyéb „titkos társaságok” működésével. De maradjunk csak a közelmúltban.

A XIX. század végén az Oxfordi Egyetemen tanított filozófiát Jon Ruskin angol festő, filozófus, író, szociálkritikus, aki megszállott híve volt Platon filozófiájának, és annak Állam című művéből kiindulva vallotta, hogy a társadalmat egy központi vezetésnek, egy uralkodó osztálynak kell felülről lefelé megszerveznie. Ezt az „elvet” különben a szabadkőművesek és a marxisták is követtek, de most ez nem téma. A rövid életű Cecil Rhodes (1853–1902) gyémántkirály a mai titkos társaságok egyik atyjának tekinthető. Nyolc éven át Dél-Afrikában bányászott aranyat és gyémántot közben Oxfordban folytatta tanulmányait, a fent említett Ruskin professzornál. Az eredmény végül az lett, hogy Rhodes átvette tanárjától a társadalom álalakítását célzó elveket, és alapítója, szervezője lesz a Kerekasztal nevű titkos társaságnak, melynek első csoportja Dél-Afrikában alakult meg a brit Rothschild család pénzügyi támogatásával. A Kerekasztal célja, Rhodes szerint elsősorban a Brit Birodalom támogatása volt, uralmának az egész civilizálatlan világra való kiterjesztése, az Egyesült Államok visszaszerzése, mellyel az egész angolszász világuralmat erősítheti. Rhodes története rövid, de nagyon érdekes, tanulságos, hatása felmérhetetlen, bár nagyon korán,1902-ben alig 49 évesen meghalt, de a dél-afrikai gyémánt-, és aranybányák jövedelméből a Rotschildok mellett a világ egyik leggazdagabb embere lett. Rhodes halála után 11 évvel, 1913-ban Wilson elnök engedélyezi a Federal Reserve bankrendszer (Fed) megalapítását, mellyel az Államok, de vele együtt az egész világ pénzrendszere magántulajdonú bankkorporációk kezébe kerül. Ennek hatását érezzük több mint száz éve.

Mondhatni, hogy a szovjet birodalom megszűnése óta a nyugati globális elit ennek a titkos társaságnak az elméletéből táplálkozik. Miért érdekes ez, ha egy többpólusú világról beszélünk? Ha elfogadjuk egy titkos pénzhatalom létezését és azt az elképzelést, hogy egyszer mégis átveszik az egész világ irányítását, akkor lehetséges egyáltalán többpolúsú világot remélni? Talán igen, mert nem biztos, hogy a több ezer éves múltú, szakrális, ősi civilizációk, mint Kína, India, vagy Irán elfogadják a nyugati pénzoligarchia uralkodását, hiszen ez a rendszer a közelmúltban kifosztotta, megalázta őket. Vagy ennek a láthatatlan pénzhatalomnak az ügynökei már kézben tartják a Keletet is? Kérdés az is, hogy az egyelőre nyomorban élő indiaiakkal, és a kínai kommunistákkal lehetséges-e egyáltalán szuperhatalmi ambíciókról beszélni? 

Feltételezhető, hogy az Egyesült Államok és szövetségesei továbbra is egy liberális demokratikus nemzetközi rend támogatói, és ennek a hegemóniának a megtartását remélik. Ezzel szemben áll az igyekezet, hogy sem egypólusú, de még kétpólusú világ sem lehetséges, a hatalmi igények sokkal szélesebbek. Jelenleg három szuperhatalom vezeti a listát, az Egyesült Államok, Kína és Oroszország, de hatalmi ambíciói vannak a már említett Indiának, Iránnak, a dél-amerikai Brazíliának és nem utolsósorban az iszlámnak, mint a világ második legerősebb vallási közösségének, utóbbi magába foglalja egész Indonéziát és az arab világot.

Amennyiben tehát mindenki szóhoz juthat, és eltávolodunk a világ központi irányításának elvétől, akkor többpólusú, ún. multipoláris világrend alakulhat ki, ehhez viszont nagyon sok megértéshez, egymás megbecsüléséhez és egymás iránti bizalomra volna szükség. Itt kénytelen vagyok egy rövidke, elég lesújtó tényt kiemelni. A nyugati civilizáció, másképpen, görög–római vagy zsidó–keresztény kultúrkör nemzetei, hatalmi struktúrája évszázadokig gyarmatosította, elnyomta, kihasználta a világ másik részét. Ezek a népek ma szabadok, sokat tanultak tőlünk, amit jól felhasználtak, és ma már legalább egyenrangúnak, sőt, erkölcsileg magasabb értékűnek tekintik magukat. Sajnos szélsőséges szervezetek, elsősorban az iszlám dzsihádja, gyűlöli a keresztényeket, és mind gyakoribbak a terrortámadások ellenünk.

Egy multipoláris, békésen egymás mellet élő világ kialakításánál ezeket az ellentéteket is tekintetbe kell venni, de józan ésszel semmi nem lehetetlen. Nem könnyű feladat, mert az emberiség története, ezt többször megállapítottuk, tulajdonképpen a háborúzások történelme, állandóan irtottuk egymást, csoda, hogy még fennmaradt az emberi faj. Elméletek születtek az ember eredeti gonoszságáról, de olyan állítás is létezik, hogy az ember eredetileg jó, csak a rossz körülmények teszik rosszá. A legegyszerűbb magyarázat, hogy mivel a természet állandó mozgásai, a biológiai élet változásai, sok rosszat, de jót is eredményeznek, az emberi természet is ilyen változásoknak van kitéve. A nagy különbség, hogy az ember az univerzum egyetlen tudatos, gondolkodó lénye, ténykedését minden esetben ellenőrizheti. Hát tegye azt!

Vissza a multipoláris világhoz. Négy alapfeltételt látok szükségesnek: 

1. Az embernek saját érdekei a legfontosabbak, de a politikában nem lehet állandóan egocentrikus magatartást tanúsítani. Nem lehetünk saját világunk alfája és omegája, mert legtöbbször ez vezet az államok közötti konfliktusokhoz. Egységes geopolitikára van szükségünk, melyben nem az egyes hatalmak érdekei, hanem az egész emberiség érdekei számítanak. 

2. A háttérhatalom fegyvere a pénz, ennek ravasz és eredményes forgatása.  Eszközei: az áruforgalom, a fogyasztás növelése, „nagylelkű” kölcsönök, kamatszedés, eladósítás. A világon ma még a leggazdagabb országok is óriási, visszafizethetetlen adósságokkal várják a csodát, ami nem következik be, mert a pénzoligarcha bankjai segítségével gondoskodik, hogy a helyzet állandósuljon. Egy többpólusú világrendben ez talán megszűnhet.

3. Világszemlélet (paradigma) változásra van szükség, melynek alapja az államok, főleg a nagyhatalmak együttműködési szándéka, mert a jövőben a különböző civilizációk összecsapása egy olyan globális világháborút eredményezne, amelyben minden eddig felépített és megalkotott civilizációs és kulturális érték elveszne, nem beszélve emberek milliárdjainak az elpusztulásáról. Ki akarhatja ezt?

4. Több mint száz éve hallani a Nyugat hanyatlásáról, sőt pusztulásáról. A különböző válságelméletek legtöbbje elégé pesszimista, amit a XX. század szörnyűségei sajnos igazolnak. Világtörténelmünk leggonoszabb, legkegyetlenebb, vérengző százada volt. Két világháború, népirtás, a kommunista és náci terrorrezsimek, emberek millióinak a sanyargatása. Ha ebből a szomorú, tragikus példából nem tudunk tanulni, akkor kár minden szóért, betűért, okos szónoklatokért. A nyugati civilizáció és a keresztény kultúra nem szabad, hogy elvesszen, de  át kell alakuljon, és le kell mondjon  egyedül meghatározó vezető szerepéről. A civilizációk összecsapását csak akkor lehet elkerülni, ha a politikai vezetők elfogadják a világ sokcivilizációjú, többpólusú jellegét. A civilizációk felosztását, értelmezését nagyon sokan megtették, profi szakemberek, elég szubjektív módon, mint laikus, én csak a mai politikai, gazdasági és vallási (ideológiai) helyzetet vettem figyelembe.

1. A nyugati, keresztény kultúrájú civilizáció, még mindig a legerősebb pólus maradna, egész Európával, az Atlanti-óceántól az Uralig. Ide tartozik az egész amerikai kontinens az Egyesült Államokkal, Dél-Amerika államaival, Kanadával. A „tömbnek” része Ausztrália is. Kb. 2,5 milliárd embert számolhatunk ide.

2. Az iszlám civilizáció elsősorban egy vallási kultúra: Afrika elég nagy része, egész Indonézia ide tartozik, de jelen van Ázsia több országában, és ma már Európában. A muszlim valláshoz tartozó emberek száma ma kb. 1,7 milliárd, a második legnépesebb vallás a földön.

3. Kína, a világ egyik legősibb, folyamatosan fennálló civilizációja, ma közel 1,5 milliárd ember él országukban. Ázsia meghatározó nagyhatalma legalább négyezer éve. Jelentősége az utóbbi évtizedekben annyira megnőtt, hogy az Egyesült Államok, de általában a Nyugat legnagyobb vetélytársának tekinti. Sem történelmét, sem vallási, filozófiai tanításait, a nyugatiak nem nagyon ismerik, jó volna ezt pótolni, és nem vetélytársként, hanem partnerként kezelni a világ irányításában.

4. India, Ázsia másik hatalmas birodalma, Kínához hasonlóan, a másik nagyon régi civilizáció, amely más ókori civilizációkkal ellentétben a mai napig létezik. Jelenleg a világ legnagyobb demokratikus országa, népessége – 2024. júliusi adat – az 1,4 milliárdot is túllépte, így megelőzte Kínát. Az országban még nagyon sok a probléma, de az előrejelzések szerint a GDP-je 2050-re utoléri Amerikát. Konklúzió: Ázsia két szuperbirodalma nélkül – együtt 3 milliárd embert képviselnek – nem lehet a világ átrendezését a jövőben elképzelni. Szerintem ez a négy, eléggé homogén civilizáció egy többpólusú világ részeként saját problémáit szuverén módon tudná intézni, és közösen a világ globális kérdéseiben is véleményt nyilvánítani.

De mi lesz a többiekkel, azokkal az országokkal, amelyek nem tartoznak a fent felsorolt civilizációkhoz, de társadalmilag, kulturálisan és nem utolsó sorban gazdaságilag, jelentőségüket nem lehet elhanyagolni. Ide tartozik pl. Japán, Dél-Afrika, Izrael. Megoldás lehetne, ha a hozzájuk legközelebb álló tömbhöz csatlakoznak, így pl. Izrael kétségtelenül a Nyugat része.  Ennyit mára, a témát folytatom. 

A szerző: közíró

Views: 50