Néhány napja, miután Trump amerikai elnök tahó viselkedése miatt hazazavarta Zelenszkij ukrán elnököt az Ovális szobából, Viktoria Petrovszka ukrán asszonyság kőbányai kényelmét felrúgva rögvest tüntetést hirdetett, szervezett X. kerületi nyugalmából, mint a kerület maroknyi ukrán lakosának önkormányzati elnöke.
Össze is jöttek a hívó szóra vagy 200-300-an, akik aztán fejük fölött kifeszített ukrán, meg magyar zászló alatt, a Széll Kálmán tértől elstartolva meg sem álltak az Istenhegyi úti ukrán nagykövetségig, ahol már párás szemekkel várta és üdvözölte őket Sandor Fegyir, a friss nagykövet. Odáig csendben trappoltak, talán szégyellték, hogy csak ennyien verődtek össze, de a tisztesség kedvéért néhányan olykor mégis elkiáltották magukat: „Slava Ukraini – heroiam slava!” Dicsőség Ukrajnának, dicsőség a hősöknek.
Hát ennyi történt. Nem is érdemelne többet egy színes (újságíró kifejezéssel mínuszos) hírecskénél, ha az akció szellemi anyja, Viktoria asszony Kőbányáról, aki feltüzelő szavakat intézett a törpe minoritáshoz, annak nagy tetszésére, nem sorolta volna fel pontokba szedve, miért is mentek oda. Azért megyünk oda – kezdik szájbarágósan, hogy mi az együttérzésre alkalmatlanok is értsük –, mert létezik egy gyűlölködés nélküli, európai Magyarország.
A kőbányai agitpropos amazon tehát azt állítja, hogy ők, mind a háromszázan az európai Magyarország, mi meg a maradék, csaknem 10 millió, akik nem mentünk oda, alkotjuk a gyűlölködő Magyarországot. Köszönjük szépen! Korholó szavai annál figyelemreméltóbbak, hogy amint egy rádiós beszélgetés során fogalmazott (Ultrahang Plusz, tavaly március), ő kiköpött ukrán lány a Kárpátaljáról még akkor is, ha az egyik nagymamája és annak családja kizárólag magyarul beszélt, mert az anyukájával együtt ők már soha. Nem is készült hozzánk, csak több, mint 20 esztendeje az egyik nyáron közösen az anyuval átkerekeztek Magyarországra, kis idénymunkával sok forintot keresni. Aztán, hogy annyira megtetszett nekik itt, vagy a biciklijük dobta le a láncot, mikor vissza akartak indulni rajta a dicső Ukrajnába, már nem tudni, csak azt, hogy maradtak. Olyannyira tetszettek maradni, hogy igaz, nem a nagymamától, de megtanult magyarul, sőt még a szintén ukrán férjével is itt, „magyarba” tetszett végérvényesen összefutni. (Lehet az ő biciklije is ledobta a láncot?)
Akárhogy is történt, Isten éltesse Önöket a két gyermekükkel együtt! Következő pontja vonulásuknak így hangzott: Azért megyünk oda, mert szolidárisak vagyunk Ukrajnával, a független és szabad köztársasággal. Mondjuk Kőbánya kényelméből és nyugalmából nem nagy kunszt, de ami ezen túlmutat, az az, hogy ezek szerint mi, akik nem vonultunk, nem vagyunk szolidárisak. Úgy is érthetjük, hogy mi vagyunk azok, akik utálattal fogadjuk, utaztatjuk, etetjük, altatjuk és segélyezzük már 3 esztendeje azt a napi 4-6 ezer ukrán menekültet, köztük magyar testvéreinket, akik a független és szabad köztársaságból, ahol Sztálin-orgonák süvítenek, fejvesztve futkosnak ide, meg a világ négy sarkába.
Mindeközben azt is nagyvonalúan elnézzük, hogy sok csempész, bűnöző meg maffiózó márkás, de üres terepjárókkal dönget hozzánk üzletelni, majd ingyen kolbásszal, konzervvel, ruhával, műszaki cikkel, meg mi mindennel felpakolva távozik, amit aztán otthon jó pénzért elpasszol. Megindító volt az is, ahogyan a már említett rádiós beszélgetésben is megfogalmazta, hogy ő meg a 9 éve ugyancsak Ungvárról átköltözött Deák Inga nevű helyettese is mennyire szívükön viselik ukrán testvéreik sorsát Kőbányán, aminek hatékony anyagi támogatásából több baloldali önkormányzat, Karácsony Gergellyel az élen, és jó néhány külföldi segélyszervezet is derekasan (szolidárisan) kiveszi a részét. Különben lehet, még hatalmas ukrán zászlóra meg tüntető transzparensekre sem telne, de azt is hozzátette, hogy a magyar állam az semmivel nem segít. Tavaly az együttérzésre alkalmatlan magyar állam és nép ukrán általános iskolát nyitott Budapesten. Jó szívvel venném, ha csak egyet is föl tudna említeni a környéken.
Harmadik pontja a vonulásuknak: Azért megyünk oda, mert békét akarunk, elutasítunk minden agressziót és áldozathibáztatást. Aki háborúval akar békét, annak bizony el kell menni, Kossuth után szabadon. Ráadásul Zeleszkij elnökük nem még egyszer, hanem már 101-szer azt üzente, elfogyott a regimentje, mégis ukránok százezrei hanyatt-homlok menekülnek előle. Akkor önök most melyikük pártján állnak? És mi keresnivalónk lenne nekünk, magyaroknak abban a kocsmában verekedni, ahol a miénktől idegen rokonság két családja veri agyba-főbe egymást. Ehelyütt én is megkérdezem, önök, kedves Viktoria, miért nem vonultak egyszer sem ukrán és magyar zászlóval az ukrán nagykövetség elé, amikor például ukrán testvéreik leverték a magyar turult Munkács várának ormáról, amikor betiltották a magyar nyelv használatát, amikor daliás ukrán nacionalisták gyújtották meg a kárpátaljai magyarok hivatali irodájának ablakait, miközben éjszakánként soviniszta rigmusokkal fenyegették valamennyit városszerte. Említhetem a legfrissebb, dicső ukrán tettet is, a Török Áramlat gázvezeték elleni támadást, ami, ha ne adj Isten sikerülne, azt az önök kőbányai kényelme is megsínylené és vajmi enyhet adna az ukrán zászló melege. Önöket segítőikre uszítják idegen zsoldosok. Különben nem Budapesten tetszenének vitézkedni.
Negyedik pontja vonulásuknak: Azért megyünk oda, mert féltjük a gyerekeink jövőjét az erőszaktól. Bizony félthetnék, ha az önök gyermekei nem Magyarországon élnének, hanem Ukrajnában harcolnának, vagy bujdosnának. Az Istenhegyi úton félteni a jövőjüket, közösen Sandor Fegyirrel, lássuk be, inkább operett mutatvány, semmint valódi dráma. Vagy erőszak lenne a lakhatás, az iskola, az ingyen étel, meg telefontöltés, nem pedig az utcai embervadászat, a határmenti lövöldözés, a munkahelyi begyűjtés vagy a kényszersorozás. Zajos államiság, noha története egy rövid sms-ben összefoglalható.
Végül az ötödik pontja vonulásuknak így szólt: Azért megyünk oda, mert emberek vagyunk és tiszteljük a másik embert. Kedves kőbányai ukrán amazon! Ha eddig valami oknál fogva elfedték volna a szeme elől, mi, magyarok emberek vagyunk, akik minden embert tisztelünk, mindkét oldalon. Ugyanakkor tőlük is szigorúan elvárjuk…
A szerző újságíró, köíró
Forrás: demokrata.hu
Views: 53
