36. nap- Exodus 90 – Áldozat az oltáron
„Az oltáron ezt kell majd feláldoznod: két egyesztendős bárányt mindennap, megszakítás nélkül. Az egyik bárányt reggel áldozd fel, a másikat estefelé: hozzá egy tized lisztlángot, amely össze van keverve egy negyed hin zúzott bogyóból nyert olajjal, továbbá egy bárányhoz egy negyed hin bort italáldozatul. A másik bárányt estefelé áldozd fel: az ételáldozat és italáldozat olyan legyen, mint reggel: ez a megbékélés illata, az Úr tiszteletére elköltött eledel. Mint állandó égőáldozatot kell ezt nemzedékről nemzedékre bemutatni az Úrnak a bizonyság sátorának bejáratánál, ahol veled találkozom, hogy szóljak hozzád. Izrael fiaival ezen a helyen találkozom, amelyet megszentel dicsőségem. Megszentelem a találkozás sátorát és az oltárt. Megszentelem Áront és fiait is, hogy mint papok szolgáljanak nekem.
Izrael fiai között fogok lakni és Istenük leszek. Nekik meg kell tudniuk, hogy én, Jahve, az ő Istenük vagyok, aki kivezette őket Egyiptomból, hogy közöttük lakjam: Én, Jahve, az ő Istenük…..Csinálj egy oltárt, hogy azon illatozzék a tömjén. Akácfából készítsd el. Borítsd be az egészet arannyal: a lapját, körül az oldalait és a szarvait. Állítsd a bizonyság ládája előtt levő függöny elé, szembe az engesztelés táblájával, amely a bizonyságot takarja, ahonnan majd szólok hozzád. Áron égessen rajta jó illatú fűszereket. Reggelenként égesse el, amikor a mécseseket rendbe teszi, s amikor Áron este meggyújtja a mécseseket, újra égesse el. Legyen ez állandó illatáldozatotok nemzedékről nemzedékre. Áronnak évenként egyszer a szarvain el kell végeznie az engesztelés szertartását. A bűn engesztelésére felajánlott áldozat vérével kell évenként egyszer elvégeznie az engesztelés szertartását nemzedékről nemzedékre. Ez az oltár nagyon szent, az Úr számára van fölszentelve.”
Kiv 29,38
Csaba testvér elmélkedése:
A Szentírás Isten és az ember szeretetteljes kapcsolatának a forgatókönyve. A mai szentírási részt is ennek a tudatában kell olvasni. Ha valóban szeretek valakit, akkor örömmel hozok őérette áldozatot. Az ajándékod amit adsz, az áldozat amellyel azt készíted, igazából a másik iránti szereteted fokmérője. Ha valakit nagyon szeretsz, akkor érte lehozod az égről a csillagot, de ha nem szereted, akkor legfentebb csak pénzért teszel bármit is érte.
Önző, mohó, individuális világunkban fontos, hogy az ajándékról, az áldozathozatalról, magáról az áldozatról, annak értelméről elmélkedjünk. Jézus Krisztustól – aki nagypénteken életét adta értünk – tudjuk: ” Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért. Jn 15, 12 Emlékszem, hogy mint fiatal pap, egyszer egy búcsún hatalmas lendülettel prédikáltam e gyönyörű jézusi tanításokról. A mise után, az ebéd közben a kedves Hugolin atya, akinek a kolostorban a szobája az enyém mellett volt, finoman megjegyezte: „azt nem várom el, hogy meghalj értem, de reggelente mikor elviharzól, jól esne ha az ajtót szépen csendben csuknád be, mert a falak bár vastagok, de az a hang engem mindig a börtönben hallott reggeli kivégzések sortüzére emlékeztet.”
Az áldozathozatal fogalma nagyon megkopott a világunkban, pedig együttélésünk, társadalmunk fennmaradása a kölcsönös áldozathozatal nélkül elképzelhetetlen. Ha mindenki mindent átszámít pénzre, és ha csak anyagi juttatásért vállalunk bármilyen feladatot, akkor ez a kölcsönös kapzsiság, a falakat malterként összetartó szeretetet lassan kioltja, és a társadalmunk összedől.
Sokszor lehet hallani, hogy a szerzetesi, a papi nőtlenségnek nincs értelme. Többen kérdezték, hogy a pápa miért nem törli el? A szeretetből, önként vállalt áldozathozatalt nem lehet, nem szabad lekicsinyelni. A pap bár Krisztus nagypénteki örök áldozatát mutatja be Isten színe előtt a liturgiában, mégis ő maga is, a megzabolázott férfiúi vágyaival áldozatot hoz, lemond a családalapítás jógáról, és mindezt szeretettel helyezi az oltárra. De te is mind világi hívő ha felkelsz, ünneplőbe öltözve eljössz a templomba, életedből egy – két órát feláldozol Isten oltáránál, egészen biztos, hogy az kedves Isten előtt. Igen, egy önként vállalt jócselekedet, az alamizsna amit nagylelkűen egy szegénynek adsz, vagy maga az ima, egy tized rózsafüzér áldozat, kedves Isten előtt!
Tudatosan hozzunk mi is áldozatot a mi Urunk, Jézus Krisztus szerelméért!
Szeretettel, Csaba t.
Views: 48
