2024.08.15. –20: A Semmelweis utcai Turul Házban a Magyarok XI. Világkongresszusának egyik szekciójában egy talpig fekete szövetbe öltözött, fehéringes. rég nyírt fehér szakállú úr a Szentkoronáról tartott egy történetileg, és főleg ékszerészetileg nagyon szakszerű felolvasást.
Kétszer harmincpercben, egy közbeiktatott előadóval, így is ügyesen megkerülve a 30 percre határolt előadási hosszat.
Nem készültem rá, de a mondottak hozzászólásra ingereltek. (A jelek szerint másokat is.) „Nem értek a Szentkoronához. Hiszek a Szentkoronában. A hit, az én értékrendemben, felülírja a bizonyított tudást. Bizonyíték: tessék nekem mondani egy világvallást, amely
tudáson és nem hiten alapszik! (Élénk taps.) A magyar Szentkorona addig létezik, amíg a nemzet hisz benne. A magyar nemzet pedig addig létezik, amíg a magyar Szentkorona…. pont!” (Kitörő taps.)
Pár nappal később a médiában többször hallottam, hogy valaki átvette tőlem ezt a „pontos” megoldást, egy alkalommal Orbán Viktortól is hallottam. Egy másik koronában is hiszek. Tessék beütni a keresőbe: „hun királyi korona”, ha a királyi kimarad, egy Krím félszigeti agyonhallgatási kísérlet jön fel. De angolul így is működik: „Hun Crown”, több linkkel, mint magyarul. Vagyis nem Kárpát-medencei, nagyvárosi legenda, ahogy az ellendrukkerek szeretnék a tényeket agyonhallgatni. látható a Hoangho folyó közeli Hohot, v. Huhehot Város Hun Hagyatéki Múzeumában, Ordos-ban, ejtsd /ordosz/.
„Idézetek” Sima Qian /ejtsd szima csien/ Kr. e. 104- Kr. e. 90 (?): A Shi Ji /si zsi, „A hunok legkorábbi története” / a 130 kötetes „Történelmi feljegyzések” /Kr. e. 2550. -től/ 110. kötetének Előszavából, legutóbbit írta: Du Yaxiong = Du Bátor, és neje, Horváth Izabella, (?)
1997. Peking. /A többi 20 kötet nem Sima műve, egyébként ők is előre írják a családnevet, mint mi/: „…Ma is nagyon sok xiongnu emlék található Kínában, és Külső–Mongóliában /ma Mongolia/, de talán a legfontosabb köztük a színarany xiongnu shanyu /=hun fejedelmi/
korona, melynek csúcsát egy türkiz fejű aranysólyom díszíti. 1972-ben került elő Ordosból az ott végzet ásatások során. A korona keletkezését a Kr. e. V. -III. századra datálták. A kötet borítóján is ez az szép ötvösmunka látható. /Sajnos nem, de ezt sikerült pótolnom a HAJSZÁLGYÖKEREK – Retúrjeggyel a Kárpát-medencébe c. tanulmánykötetem 2018. fedőlapján, tudomásom szerint először Európában. / Az Észak-Kínában élő népek ma is büszkén vallják magukat az ázsiai hunok leszármazottjainak, emléküket tisztelet és elismerés veszi körül. A Shi Ji 130 kötete Kínában a történelem oktatás alapját képezi /vagyis, aki ezt nem tudja, megbukik/, számos más krónikával együtt, amelyek közül több is bőven merített belőle. /Mi mikor fogunk itt tartani, legalább a hiteles magyar őstörténelem oktatásban? /
Nehezen hihető, hogy ez a kötet – a Shi Ji 110, azaz „A hunok legelső története” c. fejezet – a legelső magyarnyelvű fordítása, és csak a francia (1895-1905), japán 1957-58, 1958-59,) és az angol (1961) fordítások megjelenése után, valamint több, mint 100 évvel a francia fordítást
követően – 2000-ben – lát napvilágot. Így ez a kötet a legfrissebb idegennyelvű fordítása a világhírű, de a magyarok számára majdnem teljesen ismeretlen munkának. Munkánk szolgáljon arra, hogy a magyar olvasók tüzetesen és részletesebben megismerjék a hunok
történelmét a legelső, több mint 2000 évvel ezelőtt készült korabeli, hiteles, történelmi feljegyzés alapján.” /Az őskínai szöveget a Külügyi Intézetben megmutattam, egymástól függetlenül, három kínai tudósnak, akik egyöntetűen azt válaszolták, hogy ezt csak azok tudják elolvasni, akik az egyetemen ezt tanulták. Az ősfordító Wang Yahai, ebből fordította magyarra Du Yaxiong = Du Bátor, és neje, Horváth Izabella. Néhány hete egy kínai kajálda tulajdonosnőjétől véletlenül megtudtam, hogy ő a szöveg kb. felét érti, mert tajvani, és ott jobban ragaszkodnak mindenhez, ami ősi. /
Sima halála, Kr. e. 90 (?) … „után a nyugati és a keleti Han dinasztia (Kr. e. 206- Kr. u 24. és 25-220) feljegyezték, hogy 48-ban a Hunok két részre oszlottak, az északi és a déli csoportra. Később a déli csoport egy része behódolt és beolvadt a nagy faltól délre eső kínai keleti Han-dinasztia birodalmába, s a kínaiak, ujgurok és más kisebbségek is őket tartják őseiknek.
Az északi hunok viszont 91-ben nyugat felé tartottak és a kínai kutatók az V. században feltűnő hunok (Attila népe) őseinek tekintik őket (Lin-Gan 1986- ). Ma sok kínai, akárcsak Kínában élő kisebbség – ujgur, jugur, mongol – akik a nagy fal környékén élnek, úgy tudják, hogy a déli hunok leszármazottjai, a magyarokról pedig azt tartják, hogy ők Attila király hunjainak ivadékai, azaz az északi hunok leszármazottjai. Ezért /is/ fontos, hogy a magyarok megismerjék a „Történelmi feljegyzések” 110. kötetének tartalmát, ezt a nagyon korai, ázsiai hunokról szóló történeti feljegyzést.”
A /jelben/ lévő részek e cikk szerzőjének adalékai. Hibajavítási kísérlet: A fedőlapon a Shi Ji jelenése: „A hunok legkorábbi története”, a pl. a 8. oldalon pedig: „Történelmi feljegyzések”, Restelem, de nem tudtam kibogozni.
Views: 32
