Polgárdy Géza: Elmélkedés a migráció felett

A migrációt illetően a legnagyobb baj az, hogy ezzel nem lehet tévedni! Azaz tévedés kizárva! Hiszen sok más esetben, ha az ember később rájön döntésének helytelen voltára: van módja ezt kijavítani! A migráció esetén azonban erre nincs lehetőség. Azok az országok (például Franciaország) amelyek helytelen döntés következtében hosszú ideje folyamatosan beengedik országukba a migránsok millióit,- ezen nem javíthatnak, nem módisíthatnak! Nincs mód a változtatásra! Azok a migránsok, akik hozzájuk egyszer betelepedtek, ott is maradnak! Méghozzá végleg! Ha tetszik ez később a franciáknak, ha nem! Consummatum est! Bevégeztetett! Éppen ezért, a jogellenesen Európába érkező migránsok nyakló nélküli beengedése leginkább az öngyilkosságra emlékeztet. Aki öngyilkosságot követett el, annak később már nincs módja ezen javítani!

Kész, vége! A migráció esetében ugyanez a helyzet.

Nézzük csak meg az említett Franciaországot, ezt a nagy és jelentős Nyugat-Európai államot, annak helyzetét. Franciaország sok éve úgy döntött, hogy tág teret enged az országba történő bevándorlásnak. Hát persze! Hogyan is lehetett volna másként?! ”Liberté, Egalité, Fraternité” vagyis Szabadság, Egyenlőség, Testvériség, – szól a francia alkotmány második pontjába foglalt nemzeti mottó, mely az 1789-es forradalom jelmondatából származik. Ej, de nagyon jól, de hihetetlenül, már-már eszményien hangzik! S nem csak a franciákra vonatkoztatják, de mindenkire! Aki akar, jöjjön csak a gloire országába, mert itt szabadság van, egyenlőség van és testvériség van! Mámorító! Nincs is az a szóvirág, nincs is az a bombasztikus semmit mondás, ami ennél tetszetősebben hangzana! S akik a szavak bűvöletében élnek, tán még arra is hajlamosak, hogy ezt komolyan, meg szó szerint vegyék! Sőt, még arra is, hogy mindenkire kiterjesszék. Franciára is és hozzájuk érkező minden idegenre is!

Ízlelgessük csak…   Szabadság, egyenlőség, testvériség!  Ó, de fennkölt!   Ó, de mákonyos, de varázslatos, mily elbájoló, milyen tündéri, mily meseszép, mily mámorító!  Mindenki szabad! Mindenki egyenlő! Mindenki testvér! Mindenki minden, a végtelenségig! Az ember szinte szárnyakra kel és már-már lebegni kezd a határtalan, a nagy kék végtelenség felett… Aztán jön (valóban jön?) a kijózanodás! Mert egy, a Franciaországba érkezett migránsok közül, egy csecsen származású fiatal férfi érdeklődni kezd Samuel Paty történelem tanár iránt. Aki egy Párizs környéki iskolában előadást tartott a sajtószabadságról megemlítve, a Charlie Hedbo című lap Mohamedet írónikusan ábrázoló karikatúráit is. Ám végtelenül megértő és toleráns emberként kijelentve, hogy a diákok közül az (azok) akit (akiket) ez zavar, bátran hagyják el a termet. Szóval a csecsen származású muszlim e történelem tanár után érdeklődik. Megmutatják neki. Ő pedig az utcán utána ered, megkéseli, majd levágja a fejét.

Szomorú, de igaz történés. A franciák pedig mécseseket és virágokat visznek a szörnyű tett színhelyére! Mert erre futja nekik! Gyászolni, virágot hozni tudnak! A véres tett ellen lázadni, tenni is valamit, hogy többé ilyen ne fordulhasson elő, azt már nem! Mert az, már nem megy. Mert szabadság, egyenlőség, testvériség! Ez mind, mind kijár a militáns migráns muszlimoknak is! Vagyis gyilkosoknak is! A lemészárolt francia áldozatoknak nem, ők majd mécseseket és virágcsokrokat kapnak, leölésük, fejeik levágásának színhelyén! Mert mindenki azt kapja, ami neki jár… 

…Aztán egy tunéziai muzulmán, sok-sok társával egyetemben, minden papír, minden irat s persze indok nélkül, csupán a dologtalan, de minőségileg jobb európai élet után vágyva partra száll az itáliai Lampedusa szigetén. Nem menekült, áh, dehogy! Ugyan mi elől menekülne, hazájában, Tunéziában nincs háború! Lampedusán papírt is kap, hogy nem tartózkodhat itt, mert nincs rá jogcíme. Mehet Isten hírével, ahová csak akar. S ő felkerekedik, országot vált, irány Franciaország. Nizzában köt ki. Bemegy Nizza katolikus templomába és megkésel három ott tartózkodót. Megkéseli a sekrestyést, aki ebbe belehal, meg két nőt is. Az egyik nőnek levágja a fejét, a másik megkéselt még ki tud tántorogni a templomból, s csak utána esik össze, holtan. Macron francia elnök mindezen történések után, már legalább a szavak szintjén eljut oda, hogy hangot adjon rosszallásának! Hogy már legalább szavakban elítélje a migráns terrorizmust! Tenni persze nem tesz semmit. Beszélni könnyű, cselekedni nehéz! De hát mit is tehetne?

Franciaországban sok-sok millió muzulmán bevándorló él, nem csupán első, de másod, meg harmad generációs, már itt, Franciaországban született muszlimok is! Nagyon, nagyon sokan francia állampolgárok! Liberté, egalité, fraternité!  Ha már kitenni senkit sem lehet Franciaországból, akkor mit lehet tenni?Mit?  Beengedni ez egyre újabb és újabb, ide törekvő muszlimokat és mindenki mást is! Aki akar, jöjjön! Liberté, agalité, fraternité! …Most pedig vissza, írásunk legelejére! Mert a migráció olyan, hogy ezt illetően csakis egyszer, egyetlen egyszer lehet hibázni, tévedni! Igen, lehet úgy dönteni, hogy jöjjenek, jöjjenek csak a migránsok! De visszaút nincs! De nem lehet javítani, nem lehat módosítani! Akik egyszer bejöttek, azok itt is maradnak. S hogy akadnak köztük békések is? Hát hogyne!  Amint akadnak terroristák is, késelők, fejlevágók is! Hogy kiben mi lakozik, az csak később derül ki! Amikor már késő!

Views: 44

Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Barna Beatrix mondta:

    Igen, „Mindenki minden, a végtelenségig.” Mindenki szabad, egyenlő, testvér”.
    Csakhogy az akadály nélküli,illegális beengedés nem ugyanaz, mint a nehezen irreverzibilis kitoloncolás lehetősége!
    Hamarosan meglátjuk Amerikának, fog e sikerülni?

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük