Nagy költőnk, Petőfi Sándor sorát bizonyára sokan felismerik, 1947-ben írt, A nép nevében című versének harmadik szakasza kezdődik így. Nemzeti forradalmunk kitörése előtt a költő már hangosan kérdezi, miért vannak a kiváltságosok, és érezteti, hogy valami készül, a nép márnem kér, de vesz, ragad. A kérdés sok ezer év előtt már jogos volt, hiszen a rabszolgák és uraik összehasonlíthatatlan körülmények között éltek. Azóta sem változott sok, kiváltságosok mindig voltak, lesznek, és bár a nép néha felkel, és ragad, de nem eleget, mert a kiváltságosok mindinkább szaporodnak, és mind telhetetlenebbek.
Miért létezhet a XXI. század posztmodern, haladószellemű, demokratikusan irányított világrendszerében ennyire égbekiáltóan igazságtalan elosztása a földi javaknak, miért jut a kiváltságosoknak százszor több mint a szegénynek? Az ember, már a kezdetektől s talán alkatánál fogva igyekezett a közelében élő embertársa fölé kerekedni, rajta uralkodni. A másik szellemi és fizikai gyengeségét saját érdekében kihasználta, ahelyett, hogy gyengébb embertársát gyámolítsa. Nem szándékom általánosítani, hiszen a kétezer éves kereszténység hozott valamelyes változást a nyugat civilizáció emberének gondolkodásában, de ez nem volt elég erős, hogy egyetemessé váljon. Az emberi gondolkodás abnormalitását bizonyítja, hogy hosszú történelmünk valójában a háborúk, tehát az ember, ember általi elpusztításának a története. Ide fűzném a gondolatot, hogy tanítási rendszerünk is hibás, mert a háborúkat, mint valami hazafias, dicsőséges eseményeket tanítják a történelemórákon, ahelyett, hogy bemutassák részletesen annak borzalmait, és negatív következményeit.
Világtörténelmünk legszörnyűbb háborújára, a XX. század közepén, generációm néhány életben maradt átélője még élénken emlékezhet, mert ezt nem lehet elfelejteni. A szomorú adatok közül az emberveszteség mindig a legtragikusabb, ezt nem lehet pótolni, az anyagi kár sok pénzzel rendezhető. Az adatok a második világháború kapcsán még 80 évvel a befejezése után sem pontosak, de legalább 60, egyes becslések szerint közel 100 millió ember pusztult el. ÉS MIÉRT? Mert a szembenálló felek a legdurvább eszközt, a fegyveres erőszakot alkalmazták. A diplomácia ilyenkor eltűnik, a józan észnek nincs helye, a sok értelmes, okos szó, amit lángeszű elődeink vagy a még jelen lévők leírtak, leírnak, elmondanak, csak levegőbe beszélés. Nem tanulunk még a rossz tapasztalatokból sem.
Semmi nem változik, a kiváltságosok azt teszik a világgal és velünk, a nagy többséggel, amit akarnak. Birkák lettünk, vezetnek minket, nem tiltakozunk, nem emeljük fel a fejünket, akkor sem, ha fiataljainkat a vágóhidra cipelik csak azért, hogy a fegyvergyártók profitja tovább növekedjen. Ez történik ma is, itt a szomszédban, a felvilágosult, szupermodern, jóléti Európában, de hasonló folyik a világ más részein is, 1945 óta is, szünet nélkül. Panaszkodom, bírálok, de eszembe jut valami megoldás? Még kér a nép, most adjatok neki! – írja Petőfi, de mi már kaptunk eleget, túl sokat. A nyugati civilizáció modern embere mindent megkapott, ami jólétét biztosítja, elkényeztettek minket, de cserében eladtuk a lelkünket, eszünket, lelkiismeretünket, és elfelejtettük világunk másik felét, ám csodálkozunk a terrorizmus miatt. Ideje felébredni!
Ha valakik a pénz erejével uralkodnak felettünk, akkor ezt könnyű megváltoztatni, ha ráébredünk végre, hogy ez ÍGY nem mehet tovább. A világ javait igazságosan kell elosztani, nekünk kevesebb is elég kell legyen. Legalább négymilliárd ember él nagyon rossz körülmények között, ugyanakkor bolygónk kb. 3 ezer milliárdosának összesített vagyona jelenleg 15 billió dollár. Iszonyú összeg, ebből sok millió éhezőnek jutna legalább kenyér és víz. Tény, a globalizáció erősen megnövelte az egyenlőtlenségeket, a túl erős és gyors technikai fejlődés felgyorsította a piaci versenyt, és elrontotta kapcsolatunkat a természettel. A fogyasztói, és már digitális társadalom a transznacionális vállalatok kezében van, becsukott szemmel élünk, a pénz dirigálja az egész világot.
Gandhi megszabadította népét az angoloktól, nagyon egyszerűen: erőszakmentességet, és polgári engedetlenséget hirdetett, ami erős fegyvernek bizonyult. India felszabadítása után számos gyarmati ország fogadta el sikerrel a Gandhi elvet. Ezt a példát mi is követhetnénk. A vadkapitalizmust csak a Nemnövekedés gondolatának politikai alkalmazása döntheti meg. Ha fékezzük a fogyasztást, az nem teszi tönkre a gazdaságot, sőt, gazdagabbak leszünk, mert több időnk lesz élni. A lényeg, hogy a túlzott termelést és párhuzamosan a felesleges túlfogyasztást fékezzük, mert egy véges világban nem lehet végtelenül növekedni, de gazdasági és politikai vezetőink ezt erőltetik.
Kapkodó gondolataim gyűjteménye ez, de remélem valami megmarad a fejekben. Legsürgősebb feladat, hogy békét teremtsünk környezetünkben,de ez csak akkor megy, ha a fegyvergyártók politikai befolyását csökkentjük. Ha a jelszó továbbra is, a NATO-országok fegyverkezésének növelése, akkor soha nem lesz a világon béke. Erre mérget lehet venni. Mára csak ennyit, gondolatmenetemet folytatom.
2025. január 21.
Views: 48
