„Az idő egységétől függ a világ egysége” 1
Az idő és a tér az anyag sajátos létformája, az idő a tér három dimenziójához, mint negyedik dimenzió kapcsolódik, s bár a mindkettő folytonosságot (kontinuumot) alkot, a folytonosság sajátosságai azonban eltérnek az idő esetében. A tér az egymásmelletti folytonosságot jelöli, ahol elvileg minden egyes résznek azonos a természete. Az idő kontinuum egyes részeinek már nem egyforma a jelentése, mert az idő egymásutániságban áll előttünk, magában foglalja a múltat, a jelent és a jövőt. Az időt a jelenben, a reális létezésben érzékeljük és értelmezzük, amikor múlt már nincs, ugyanakkor jövő még nincs. Mondhatjuk, hogy a jelen a jövő múltja a múlt jövője.
Az idő tehát visszafordíthatatlan, csak egy irányban haladó, végezhető irreverzibilis folyamat és mindig a múltból kiindulva a jelenen át halad a jövő felé. Ami megtörtént, még egyszer nem történhet meg. A tér és az idő a vállalkozások életében ellentmondásokhoz vezethet. Az épületek, a gépek, a nyersanyagok, a munkaerő stb. térben léteznek, nagyságuk adott, viszont a gazdasági – társadalmi-műszaki folyamatok időbeli hullámzása (a szezonális hullámzástól a különböző periódusú ciklusokig, illetve évszázados trendek változásokig) konfliktusba kerülhet és sokszor kerül a térbeli szerkezettel. A közgazdászok és a politikusok általában rövidebb időszakokkal (2-5 év) foglalkoznak. Ezt befolyásolja az is, hogy a demokratikus országokban általában 4-5 évenként vannak választások, ami eldöntheti, hogy milyen párt(ok) alakíthatnak kormányt. Ennek veszélyeire hívta fel a figyelmet Nicolai Hartmann német filozófus, aki többek között ezt írta:
„Mi hát az idő? Ha lényegét tekintjük a legkézenfekvőbb mozzanat alighanem az, hogy a világ soha nincs együtt, hogy széthúzódik a folyamat stádiumaiba. Ami pedig érvényes a világra, éppúgy érvényes mindenre, ami a világban van, a dolgokra, az élőlényekre, az emberre; minden alárendelődik annak a törvénynek, hogy ami volt, nincs többé és ami most van, holnapra már nem lesz” [] „A világot szakítjuk szét, ha az idő lényegét az egyidejűleg lezajló folyamatok sokaságára hasítjuk. Az idő éppen az, ami minden reálist összeköt, minden reálisban közös. Az idő egységétől függ a világ egysége. És nem kevésbé tőle függ minden múlékony szituáció, minden élethelyzet és tényállás egysége a pillanatban. Mert látható és a láthatatlan, a térbeli és a tér nélküli, a dologi és az emberi – bensőséges mindig összekapcsolódik benne, és sajátos függőségeken keresztül illeszkedik egymásba.” 2
Empirikus bizonyítékokon alapuló megfigyelés az, amit a pszichológusok az újdonság torzításának neveznek. Mi emberek emlékszünk a legújabb eseményekre és következményeikre, és azok nagyon befolyásolnak minket. A részvénypiaci krach például valószínűleg 90%-ban pszichológiai és 10%-ban reális, mivel az emberek pánikba esnek és hajlandók erősen csökkentett áron eladni részvényeiket, mivel attól félnek, hogy az árak örökké csökkenni fognak. Ugyanez igaz a recesszió folyamán, amikor a beruházások jelentősen csökkennek, mivel az üzletembereket jelentősen befolyásolják az akkori rossz üzleti feltételek, és nem ismerik fel, hogy a recesszió ideiglenes esemény. Hasonlóan a kutatási eredmények megmutatták, hogy a legtöbb árvíz elleni biztosítást éppen az árvíz után kötik, és a legkevesebbet a következő árvíz idején. Más szóval, az embereket befolyásolja az a tény, hogy árvíz volt, és biztosítást kötnek, de ahogy az idő telik és nincs árvíz,
azt hiszik, hogy elpazarolják a pénzüket, ezért felmondják biztosítási kötvényeiket. A következő komoly árvíz érkezésének idejére (gyakran sok évvel vagy évtizedekkel később) kevés embernek marad biztosítása.3
“Az időtartamok közül a rövidebb idő a legszeszélyesebb, a leginkább csalóka” írta Fernand Braudel4 és azt is hangsúlyozta, hogy „létezik a nagyobb lélegzetű történelem is, ami immár évszázados léptékű: a hosszú, sőt igen hosszú időtartam története.”
Nyugateurópában és az Egyesült államokban a termékek, fogyasztási cikkek ára hosszú távon csökken, a jövedelmek pedig nőnek. Néhány példa:
Az Egyesült Királyságban adatgyűjtés eredményeképpen rendelkezésre álltak a búzaárak adatainak alakulása konstans 1996-os fontban 1264 és 1996 között, tehát 733 év adatai alapján.3 A reál búzaáraknál 1264 óta egyértelműen látszik az árak jelentős csökkenése, különösen 1800 óta, amikor az ipari forradalom hatni kezdett a mezőgazdaságra. A búza árak exponenciálisan csökkentek reálértékben, mivel a kínálat a kereslet fölé emelkedett (jóllehet a világ népessége több mint hatszorosára növekedett 1800 és 2004 között, jelentősen növelve a keresletet), így kényszerítve a reál árakat csökkenésre. Az induló ár 1234-ben 385 font/tonna, a legmagasabb ár 1710-ben 1006 font/tonna, 1800-ban 919,68 font/tonna, 1802-ben csak 687,41 font/tonna, 1993-ban volt a legalacsonyabb búzaár 113 font/tonna.
A legjobban illeszkedő trend a másodfokú parabolikus trend volt:
y = -0,0017*t2 + 1,3486*t + 296,57
Miután a t2 együtthatója negatív, a t-é pedig pozitív, a trend és annak extrapolációja ezért csökkenő.
A reál napi bérek (font/nap) alakulása Egyesült Királyságban. 735 év adata (1260-1994) állt rendelkezésre. A reálbérek Angliában 1264 óta exponenciálisan növekedtek, először körülbelül 1625-től (3.06 font/nap) 1725-ig (6,19 font/nap) a mezőgazdasági forradalom hatásának következtében, és másodszor körülbelül 1800-tól (4,76 font/nap) 1900-ig (18,17 font/nap) az ipari forradalom hatásának következtében. Mivel a reálbér növekszik, így a reál GDP és a vagyon is, amely exponenciálisan növekszik, legalábbis 1800 óta. 1260-ban 4.41 font/napról 45 font/napra nőtt 1994-re a reálbér, tehát 735 év alatt több mint tízszeres a növekedés, ez évi átlagos 0.2 %-os növekedést jelentett. A növekedés trendje másodfokú parabolikus trend alapján:
y = 0,0001t2 – 0,0599*t + 9,8958
Miután a t2 együtthatója pozitív, a t-é pedig negatív, a trend és annak extrapolációja ezért növekvő.
Reál GDP/fő (2000-es $-on, $/fő) alakulása az USA-ban 1790-2006 között.
A reál GDP/fő ($/fő) 1790-ben 916, 1800-ban 1237, 1900-ban 4943, 2006-ban 37807 volt. 1930-ban 6424, majd 1933-ban 5061 ($/fő) mutatja az 1929-1933-as világválság hatását. Az 1973-1979-es olajválság hatása jelentéktelen volt. Ezt mutatják az alábbi adatok 1973 és 1984 között:
|
Év |
$/fő |
|
1973 |
20541 |
|
1974 |
20247 |
|
1975 |
20009 |
|
1976 |
20870 |
|
1977 |
21617 |
|
1978 |
22580 |
|
1979 |
23037 |
|
1980 |
22716 |
|
1981 |
23061 |
|
1982 |
22400 |
|
1983 |
23199 |
|
1984 |
24652 |
Az exponenciális trend:
y = 758,9*1,01725t
Az évenkénti átlagos növekedési ütem: 1,725 %.
A reál árak hosszú távú csökkenésének következménye, hogy a vállalatoknak folyamatosan növelniük kell termelékenységüket technológiai és/vagy szervezeti innovációk révén, azért, hogy képesek legyenek költségeik és reál áraik folyamatos csökkentésére; ez igaz legalább a termékeket vagy szolgáltatásokat előállító vállalatokra. Továbbá kevéssé kétséges, hogy ez a csökkenés folytatódik a jövőben. Sőt felgyorsulhat az információs forradalom hatása révén. Az információs forradalom kezdete óta a reáljövedelem növekszik, jóllehet növekedését ciklikus hullámzás jellemzi.
A hosszú távú prognosztizálásnak el kell fogadnia a hosszú távú trendek nagy konzisztenciáját, és a nagymértékű bizonytalanságot (mivel nem tudjuk a fordulópontjait statisztikailag prognosztizálni), az ezzel járó jelentős hullámzást (ciklusokat) ezen trendek körül. Ha ezek a trendek folytatódnak, kizárva az előreláthatatlan katasztrófákat, a teljes anyagi jólét korszakába készülhetünk belépni, először a nyugati országok, később a fejlődők, melyben az áruk és szol-gáltatások vásárlása, jövedelmünk nagyon kis százalékát veszi igénybe. Egyértelmű következmény, hogy az emberek könnyen birtokolnak mindent, amire szükségük van, és új termékeket és főként további szolgáltatásokat keresnek, melyekre elköltik növekvő reáljövedelmüket. Ilyen környezetben a legnagyobb kihívás azonosítani és gyorsan piacra vinni az új termékeket, és külön szolgáltatásokat nyújtani, hogy kielégítsük olyan vevők szükségleteit, akik gyakorlatilag már minden elérhetőt birtokolnak, amit akarnak. Továbbá ennek a kihívásnak várhatóan csökkenő árak mellett kell megfelelni, ami megköveteli a termelékenység folyamatos javítását úgy, hogy a vállalat képes legyen a túlélésre. A sikernek és a magas profitnak a technológiai és egyéb innovációból kell származnia, és ezeknek az innovációknak a felhasználásából új piacok nyitására, és új vásárlói szükségletek kielégítésére, mivel közel
minden meglevő szükségletet már kielégítettek. A siker ezért megköveteli a prognosztizálást a felmerülő új technológiák és/vagy szükségletek és/vagy piacok azonosítására, nem pedig a régi sikerekből, vagy annak utánzásából származik, amit a többiek a múltban jól csináltak. Végezetül ki kell emelni a lehetőségeket (magas vásárlóerő, nagy keresletnövekedés a fejlődő országokban), a gondokat (a termelékenység folyamatos növelésének, az innovációnak és kreativitásnak a szükségessége), és a problémákat (szennyezés, melegház hatás, lehetséges társadalmi konfliktusok a gazdagok és szegények között, idősödő népesség a fejlett országokban, illegális és nem illegális migráció, helyi konfliktusok, jelenleg a 3 éves háború Oroszország és Ukrajna között stb.), melyek az üzleti lehetőségeket ronthatják. Az üzletembereknek gondosan tanulmányozniuk kell ezeket, és a hasonló trendeket, és alternatív forgatókönyveket kell megvitatniuk arról, hogyan befolyásolják konkrét országukat, iparágukat és vállalataikat. Ez ilyen vitákon dolgozható ki, melyek összegyűjtik a szervezeti előrelátást; ez a prognosztizálás és a prognóziskészítők döntő szerepét sugallja.
A prognosztizálás hosszú távra tehát eltérő megközelítést igényel, mivel hosszú távon sok olyan dolog változhat és változik, ami lényegesen megváltoztatja a létrehozott megállapított sémákat és/vagy létező összefüggéseket. Ez prognózisainkat pontatlanná és félrevezetővé teszi és lényeges lett a megatrendek azonosítása és extrapolálása visszamenve az időben, ameddig szükséges. A sikeres stratégia és a hatékony hosszú távú tervezés (pl.: tőkeköltségvetés készítés) szükségessé teszi a hosszú távú trendek következményeinek kiszámítását, és az ilyen trendek megkülönböztetését a hozzájuk kapcsolódó ciklusoktól. Jóllehet a hosszú távú gazdasági trendek is változhatnak, nem valószínű, hogy megteszik, mivel definíció szerint nagyon hosszú ideig tartottak ahhoz, hogy a szabad verseny gazdasági rendszerének következményei legyenek. Ezért az ilyen trendeket elfogadható mértékű biztonsággal extrapolálhatjuk, hacsak nincs okunk azt gondolni, hogy a jelenlegi gazdasági rendszer valamilyen alapvető módon változni fog a jövőben.
Fontosabb források:
Fernand Braudel. [2004]: Anyagi kultúra, gazdaság és kapitalizmus XV-XVIII. század. 1. köt. A min-dennapi élet struktúrái: a lehetséges és a lehetetlen. 2. kiadás. Budapest, Gutta Könyvkiadó. 602.
Fernand Braudel. [1972] A történelem és a társadalomtudományok. A hosszú időtartam. Századok. 4-5. sz. 988-1012.
Gazdag László A hosszú távú gazdasági ciklusok. In.: Közgazdaságtan. Társadalom-gazdaságtan, makroökonómiai alapok. Szerkesztette: Dr. habil. Csath Magdolna (DSc) Nemzeti Közszolgálati Egyetem Budapest, 2014. 8. Fejezet.
Kondratyev, N. D. [1980]: A gazdasági fejlődés hosszú hullámai. Történelmi Szemle. 22. évf. 2. sz. 241–269.
Kondratyev, N. D. – Oparin, D. I. [1989]: A konjunktúra nagy ciklusai. Politikai gazdaságtan füze-tek. 66. Szerkesztette: Mihalik István. Fordította és a bevezető tanulmányt írta: Simanovszky Zol-tán. Kiadja: az MKKE Politikai Gazdaságtan Oktatók Továbbképzési és Információs Központja. Budapest. 291.
S. Makridakis-S. C. Wheelwright-R. J. Hyndman. [1998]: Forecasting. John Wiley and Sons, Inc. New York.
Akit érdekel a témakör és szeretne számításokat is elvégezni, az alábbi két a MEK-ben megjelent könyvemet ajánlom:
Kehl Dániel – Sipos Béla. Excel parancsfájlok felhasználása a statisztikai elemzésekben.
https://mek.oszk.hu/22800/22804/
Sipos Béla A Konjunktúra-ciklusok elemzése és prognosztizálása.
https://mek.oszk.hu/24600/24627/
1 Nicolai Hartmann. [1972]: Lételméleti vizsgálódások. Gondolat Kiadó, Budapest. 356.
2 Nicolai Hartmann. [1972]: Lételméleti vizsgálódások. Id. mű. 346-347.
3 Ld.: S. Makridakis-S. C. Wheelwright-R. J. Hyndman. [1998]: Forecasting. John Wiley and Sons, Inc. New York.
4 Fernand Braudel. [1972] A történelem és a társadalomtudományok. A hosszú időtartam. Századok. 4-5. sz. 990.
5 S. Makridakis-S. C. Wheelwright-R. J. Hyndman. [1998]: Forecasting. John Wiley and Sons, Inc. New York.
A szerző az MTA doktora, professor emeritus a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karán.
Views: 53
