Mielőtt hozzáfognánk egy nemzet biztonságának az elemzéséhez, azelőtt nem teljeskörűen, de tisztázzuk, hogy egy államnak milyen szintű és típusú biztonsági igényei vannak és miért? Az elmúlt hetek információiban sokszor szerepelt a szír elnök, vagy ha úgy tetszik diktátor Budapestre érkezésének híre.
A közíró és nem utolsósorban az olvasó már rég hozzászokott azokhoz a hírlapi „kacsákhoz”, amelyek nap, mint nap ellepik az újságok oldalait, nem beszélve az internetről, ahol óránként legalább tízszer annyi „fake news” lát napvilágot, mint a papíros sajtóban! Persze a mai felgyorsult világunkban tulajdonképpen legyinthetnénk is az egész dologra, hiszen a kattintásvadász világunkban ez nem egy nagy újdonság, sőt szinte már hozzászoktunk, hogy mindenféle badarságot meg akarnak etetni velünk. Ezek senkit sem zavarnak, ártalmatlan butaságok, habár a gazdaságban már nem biztos, hogy ez az „ártalmatlan” jelző helytálló!
Azonban van egy olyan típusú hír, amelyik minden országban – amely valamit ad magára – egész biztos, hogy felkapják a fejüket és igyekeznek átlátni, hogy mi volt a valódi szándék és miért? Ilyen hír volt ez a szíriai elnökkel kapcsolatos információ is, amely szerint Magyarországra érkezett és titokban itt tartózkodik minálunk. Az igazi problémát nem is a hír maga okozta volna, hanem az, hogy nem lehet pontosan tudni, hogy milyen erők, milyen politikai szándékkal keltették azt szárnyra. A kockázat viszont az, hogy az újonnan megalakított új politikai tömörülésben {kormány(!)} Szíriában milyen reakciót vált ki. Amennyiben egy kemény dzsihadista csapat lépne színre, és az információt komolyan vennék, akkor könnyen elképzelhető, hogy elszámoltatás végett akár valamilyen terrorista behatolást is megpróbálnak tenni az adott országban, jelesül Magyarországon!
(Miközben ezeket a sorokat írom jött a hír, hogy Párizsban robbantással fenyegették meg a Magyar Nagykövetséget!)
Egy további kérdés a „Cui prodest” (kinek az érdeke?), ki húz hasznot című mondat! Itt viszont el kell időznünk egy kicsit, hiszen számba kell vennünk minden olyan alanyt, vagy országot, amely számba jöhet. Első alanyként már hallom is a füleimmel Soros György nevét, de sajnálattal ki kell zárnunk, mivel ő egy pénzügyi aktor, így nem valószínű, hogy ilyen jellegű politikai szintre lépne. Ő a saját bosszúját vélhetőleg a „pénzen” keresztül próbálná meg elintézni és még talán jól is járna vele anyagilag.
Az országok közül elvben, aki leginkább haragszik ránk, talán Ukrajna ugrik képbe, azonban van egy kis bibi, hiszen hiába haragszik ránk, az oroszokra még jobban haragszik, így tehát nem lehet őrájuk testálni a felelősséget. Jó szokásunkhoz híven végig nézve a térképen mindjárt a kis-Antanton akad meg a szemünk, azonban a szlovákokkal mostanra lett kiváló a kapcsolatunk, a románok most a választások időszakában kellően el vannak foglalva a saját dolgaikkal, így itt is kijelenthető, hogy érdektelenek a témakörben! Maradnak a szerbek, de velük olyan jó és tehermentes a kapcsolatunk, hogy a két vezető (Orbán és Vucsics) havonta járnak át ölelkezni egyet. Nos, nincs más hátra mint tágítani a kört.
Európában ha az ellenfeleinket, vagy ha így írom ellenségeinket nézzük, akkor már az EU-ban cifra dolgok alakulhattak ki. Mondhatni, hogy az EP kétharmada nemhogy ellenségesen néz ránk, hanem ha lehetne, akkor egy pohár vízben meg is fojtanának minket (!!), de ez így leírva nem igaz, mert nem az országot, hanem csak és kizárólag a magyar kormányt és személy szerint mondjuk Orbán Viktort. Az ide vezető okok mindenki előtt ismertek! Itt azonban mérlegelnünk kell, hiszen nem országokról beszélünk, hanem frakciókról, amelyben két nagy frakció szövetségre lépett a Patrióták ellen csak azért, hogy minél távolabbra tolják a hatalom képviseletétől. Két olyan hatalom van amelynek módja és lehetősége lenne egy ilyen információs támadást végrehajtani Magyarország ellen, azonban oka csak az egyiknek van. Franciaországnak meglenne az ereje és lehetősége, de semmi érdeke sincs a Trianon óta kényszeredett mosolygós diplomácia eddigi eredményeik lerombolására. A másik ilyen hatalom Németország, amelynek politikai aktorjai kellően súlytalanok, a gazdaságuk erőteljesen megrendült és most, amikor „ég a ház” akkor bizony elképzelhető bizonyos meggondolatlanság, kiváltképpen akkor, ha egy olyan külügyminiszterük van mint Annalena Baerbock, aki talán nem a legélesebb kés a fiókban, hiszen előbb beszél és csak utána gondolkodik. Vagy netán arra kéri meg Putyint, hogy jó lenne ha 360 fokos fordulatot tenne a politikájában. Még az sem jelent semmit, hogy Magyarország és Németország között igen jók a gazdasági kapcsolatok, hiszen a gazdasági és a pénzügyi szféra az teljesen más mint a politikai.
De nézzük az okokat! Az okok között szerepelhet Magyarország kormánya és a EP, EB vezetése közötti igencsak elmérgesedett viszony, amely odáig süllyedt, hogy megbüntették az országot, mint egy rossz nebulót. Ezt tetézhette az a tény is, hogy EP-ben programot adó Orbán Viktort úgy támadták meg, mint a veszett farkasok. Ennek hatására természetesen Orbán Viktor sem maradt adós és rámutatott olyan kétszínű anomáliákra, amelyben Magyarországot elmarasztalják, míg más tagállamokról nem esik szó egy ugyanolyan kérdésben. Ide tartozik még Ursula von Layen, valamint Manfred Weber személyét ért jogos támadások, amelyek mind elősegíthették Magyarország lejáratásának szándékát. A sértett önérzet, vagy ego mindig nagy tettekre sarkalhatja az érintetteket főleg akkor, amikor sikerrel törik a borsot az orruk alá. Azután már csak szólni kell az illetékes „ágensnek” és már sínen is van a dolog!
A szerző: újságíró, közíró
Views: 29
