Dec. 5. – Advent ötödik napja: Isten és ember szeretet! Isten hozott, Nagy Szent Teréz, az imádkozó egyház doktora, a mi Isten kereső adventi útunk mentora! Mindenkinek jó utazást kívánok!!
Nagy Szent Teréz, Jézus tanítása szerint nagyon bölcsen különbséget tesz az Istenszeretet és az embertársaink iránti szeretet között. „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez a legfőbb: az első parancs. – mondja Jézus Krisztus – A második hasonló ehhez: szeresd felebarátodat, mint önmagadat. E két parancson függ az egész törvény és a próféták.” (Mt 22,37-40)
Sajnos az Istenhit halványulásával, a belénk oltott végtelen Isten iránti szeretet, imádat, mint a lepadolt forrás vize utat keres, felszínre tőr, s mivel e szeretet nem találja a maga végtelen, élő célját, ezért az embertársainkra zúdul. Ez a parttalan szeretet, ragaszkodás, imádat, mit csak a jó Isten érdemel meg s melyre egyedül Ő tud válaszolni, megfojtja a kapcsolatainkat, olyan terhet rak a férjünk, feleségünk, gyermekünk vállára, melyet ő nem tud hordani, s mely alatt összeroskad!
Nagy Szent Teréz, Jézus tanítása szerint nagyon bölcsen különbséget tesz az Istenszeretet és az embertársaink iránti szeretet között. „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez a legfőbb: az első parancs. – mondja Jézus Krisztus – A második hasonló ehhez: szeresd felebarátodat, mint önmagadat. E két parancson függ az egész törvény és a próféták.” (Mt 22,37-40)
Sajnos az Istenhit halványulásával, a belénk oltott végtelen Isten iránti szeretet, imádat, mint a lepadolt forrás vize utat keres, felszínre tőr, s mivel e szeretet nem találja a maga végtelen, élő célját, ezért az embertársainkra zúdul. Ez a parttalan szeretet, ragaszkodás, imádat, mit csak a jó Isten érdemel meg s melyre egyedül Ő tud válaszolni, megfojtja a kapcsolatainkat, olyan terhet rak a férjünk, feleségünk, gyermekünk vállára, melyet ő nem tud hordani, s mely alatt összeroskad!
Szent Ágoston mondta: „Nyugtalan a szívem, míg meg nem nyugszik benned Istenem”! És ez a hatalmas nyugtalanság űz, s mivel társunk nem tudja kielégíteni ezt a parttalan vágyat, ezért ellene fordulunk, bután, balgán szétzúzzuk kapcsolatainkat, mert erre a szerepre bármennyire is akarna, nem tud felnőni egy ember! A faragott, festett bálványok kora lejárt, de sajnos ma párunkból, a gyermekeinkből, a sztárokból, celebekből, politikusokból készítünk magunknak élő bálványokat! Imádjuk őket, de ők csak hamis Istenek, nem képesek a végtelen iránti szeretetünkre válaszolni! Hiába mondom földi kedvesemnek, hogy imádva szeretlek, hiába ajánljuk fel a hozzánk hasonló, vándorló testvéreinknek ezt a végtelen ragaszkodást ami keblünkben feszül, mert rájuk ez a szerep nem talál, egyszóval nagy számukra ez a kabát!
Mondhatom, hogy imádom a férjemet vagy a gyermekemet, és valóban csünghetek rajta lángoló szeretettel, de igazából ez a Végtelen iránti tiszta imádat mely minden emberben ott van, s mely felszínre tör bennem is, őt csak fojtogatni tudja, maradéktalanul se elfogadni, se viszonozni nem lesz képes soha! Úgy gondolom, hogy nagyon sok veszekedés, civódás, válás, szakítás ide vezethető vissza. A Végtelen iránti bennünk testet öltött vágy fojtogat, ezért elégedetlenségünkben, mint egy felismert hamis bálványt, kapcsolatainkat kérlelhetetlenül összetörjük! Nagy Szent Teréz, nagyon bölcsen taglalja a Tökéletességre vezető útról írt könyvének ötödik fejezetben ezt a kérdést.
Mondhatom, hogy imádom a férjemet vagy a gyermekemet, és valóban csünghetek rajta lángoló szeretettel, de igazából ez a Végtelen iránti tiszta imádat mely minden emberben ott van, s mely felszínre tör bennem is, őt csak fojtogatni tudja, maradéktalanul se elfogadni, se viszonozni nem lesz képes soha! Úgy gondolom, hogy nagyon sok veszekedés, civódás, válás, szakítás ide vezethető vissza. A Végtelen iránti bennünk testet öltött vágy fojtogat, ezért elégedetlenségünkben, mint egy felismert hamis bálványt, kapcsolatainkat kérlelhetetlenül összetörjük! Nagy Szent Teréz, nagyon bölcsen taglalja a Tökéletességre vezető útról írt könyvének ötödik fejezetben ezt a kérdést.
Társam nem Isten, ezért őt nem imádhatom, akárcsak magamat sem! Az embertársam kósza vándor, ő is úton van, velem együtt halad a semmiből a végtelen felé! Együtt vándorlunk, megfoghatom a kezét s boldog örömmel bebarangolhatjuk együtt e csodás világot, egyre mélyebbre mehetünk Isten bölcs titkainak megismerésében, egyre intenzívebben elmerülhetünk Teremtőnk drága ajándékainak felfedezésében, annak örömteli ízlelgetésében. Így együtt, mint Isten gyermekei boldogok is lehetünk, de mindig tudnom kell, hogy az Isten nem én vagyok és nem is a társam, akinek az arcán, akárcsak a vízcseppen felragyoghat az áldott nap, de meleget, életet ő soha nem adhat! Fontos ő, drága lehet számomra, s ezt az emberi tiszta szeretetet képes is maradéktalanul befogadni, viszonozni, de ha Teremtőnkről megfeledkezünk, akkor a felcserélődött szerepek súlya alatt, mind kártyavár világunk összeomlik.
Imádjuk az Istent és szeressük tiszta szívvel az Ő teremtményeit, drága ajándékait, kezének gyermekeit, a mi testvéreinket!
Imádjuk az Istent és szeressük tiszta szívvel az Ő teremtményeit, drága ajándékait, kezének gyermekeit, a mi testvéreinket!
Megjegyzés: Mivel az általunk tanulmányozott könyvnek 42 fejezete van, és karácsonyig csak 21 nap ezért nem tudjuk, most Adventben közösen Nagy Szent Teréz könyvének minden fejezetét átelmélkedni, de magán úton mindenki elolvashatja!
Szeretettel, Csaba t.
Views: 16
