Izgalmas éve volt Romániának, és még nincs vége. Választások, választásokat követtek, és mindenki jelentős politikai változásokat jósol. Persze ez mindig is így volt, ha egy országban nem mennek rendben a dolgok, a nép elégedetlen, akkor a politika változásától remélik a jobb jövőt. Szomorú és kiábrándító, hogy globalizált világunkban, a kis országok jövője erősen függő a világ eseményeitől, jelenünkben ezt különösen érezzük, hiszen háborúk dúlnak évek óta, és a Világbéke régen nem volt ilyen veszélyben mint manapság. Visszatérve Erdélybe, a romániai magyarság helyzete is fontos kérdések megfelelésére, talán aggodalmakra is okot adhat, hiszen az ország politikai erőviszonyai jelentősen változhatnak.
Maradjunk a tényeknél. Mikor elhagytam Erdélyt és nyugatra emigráltam, a múlt század hetvenes éveinek közepén, a romániai magyarok száma kétmillió lélek körül volt, bár a hivatalos statisztika kevesebbet mondott. A valódi szám, az összlakossághoz mérten, nagyjából megközelítette a 10 %-ot. 1945-ben mint gyermek kerültem Aradra, és a város még magyar város volt. Átéltem a Gh.Dej korszakot, a politikai üldözéseket, aztán a Ceausecu éra magyar üldözései következtek, a rendszerváltást már nem vártam meg. Miért írom most ezeket a sorokat, miért a visszaemlékezés? Mert akkor többen voltunk de sokkal rosszabb volt, mint ma, mikor már csak 6 %-os magyarságról beszélünk az országban, de a helyzet nem olyan tragikus, mint annak idején. Legyünk őszinték, ma nem üldözik a magyarokat, nem gylkolnak minket, mint pl. a zsidókat hazájukban. Vannak színházaink, iskoláink, könyveket adunk ki, van egy magyar nyelvű média, (gyengült az anyaországi támogatás), szóval, ha ez megmarad, és ez tőlünk függ, akkor minden rendben lesz. Pár nap múlva, nagy részben a magyar külpolitikának köszönhetően, Románia belép a schengeni övezetbe, szabad lesz az átjárás a két ország között, ez biztosan javítja a kapcsolatokat!
Az elnök és a párhuzamos parlamenti választások előtt, szinte pánikhangulat uralkodott a magyarság körében, az RMDSz megriadva kérte választóit, hogy szavazzanak a szövetségre, mert a román szélsőségesek előretörtek, nő a magyar gyülölet stb. A pániknak meg lett az eredménye, prima, múlt vasárnap elindultak a magyarok az urnák felé, bent vagyunk a parlamentben, szóhoz jutunk majd a minket is érintő kérdésekben, talán még a kormányban is helyet kapunk. De könyörgöm, ne hisztizzünk, maradjunk nyugodtan, mert a román szélsőjobb nem fog a világon, de a mi életünkön se, sokat változtatni.
Mert miről is van szó? A jelenlegi, úgynevezett mainstream, magyarul főáramlatú politika, ami valójában a mi nyugati civiliációnkra jellemző, erősen nemzet és család ellenes, keresztény tradiciónkat teljesen figyelem nélkül hagyva, egy teljesen értelmetlen, a józan észnek mindenben ellentmondó poltikát folytat. Ez ellen a politika ellen szövekezik az Unióban az új jobboldal. Nem kell messzire menni, a mi Orbán miniszterelnökünk az egyik szellemi, és sok mindenben gyakorlati vezetője annak a Patrióták Európáért politikai szövetségnek, ami ez év (2024 ) júniusában alakult, és júliusban már az Európai parlamentben, a harmadik legnagyobb képviselőcsoprt lett.
A szövetséget úgy jelzik, mint egy naconalista, jobb, sőt szélsőjobboldali, euroszkeptikus szövetség. Természetes folyamatnak tekinthető, ha a nyugati példát, a románok is követni szeretnék. Ezt így kell értelmezni. Hogy a romániai magyarok melyik oldalt támogatják, arra nem tudok választ adni, de ők majd eldöntik.
Különben a nacionalizmus nem újdonság a világon, elsősorban Európában, története, kifejlődése érdekes. Nem tagadhatjuk, mi magyarok is nacionalisták vagyunk, talán másképp, mint mások, de a politikában sokféle árnyalat elképzelhető. És még valami; a politikai kultúra egy nagyon kényes kérdése az ún. nyugati demokráciáknak. A „modern” demokrata államokban, mint az Egyesült Államok vagy Anglia, a politikai szembenállás egy-két pártra szorítkozik és csak bizonyos, főleg külpolitikai kérdésekben vannak nézeteltérések. Ezzel szemben Kelet-Európában, a diktatúráktól való felszabadulás után, nagy buzgón, mindenki szóhoz akart jutni a politika színpadán, ezért a tucatnyi párt. Nem kell rájuk haragudni, mindenki elmondja a magáét, aztán lassan elfelejtik őket, és jöhet a következő.
Nem biztos, hogy a román szélsőjobb egytől egyig magyarellenes, vagy magyargyűlőlő. Várjuk meg mit akarnak, aztán majd védekezünk, ha szükséges. A romániai magyarság elsősorban saját munkáját és annak eredményeit kell megőrizze, megvédje, és fontos, hogy gyermekeit az otthonmaradásra nevelje. Ha nem lesz elegendő gyermek és helyben maradó fiatal Erdélyben, akkor egy pár év múlva, már nem kell az ötszázalékos küszöb miatt izgulni, nem lesz már aktuális. A háború ellen, a béke oldalára állni ma a legfontosabb dolog, életkérdés, ami meghatározza jövőnket, ezt nem szabad elfelejteni. Lehet, hogy ebben a küzdelemben román, magyar, szlovák és a többiek, jó partnerek lehetnek.
Úgy gondolom, maradjon mindenki a saját nacionalizmusával, anélkül, hogy a másikat bántsa, a közös érdekeket tekintve pedig nyújtson baráti kezet.
Ezt mondja most a sokat átélt, megélt Öreg Ottó bácsi
A szerző: közíró
Views: 26
