2024.12.04.
1956. november 4-ével súlyos tragédiával köszöntött ránk a második szovjet intervenció.
Miként lett a forradalomból ellenforradalom?
Az MSZMP IKB ülésén (1956. dec.2-4), a forradalmat ellenforradalomnak minősítették, és kinyilatkoztatták a négy okot, mely szerintük az októberi eseményekhez vezetett. Ezek:
1. Rákosi-Gerő klikk súlyos hibái és bűnei,
2. Nagy Imre-Losonczy féle pártellenzéki csoport tevékenysége,
3. a Horthy fasiszta és a magyar kapitalista-földesúri ellenforradalom,
4. A nemzetközi imperializmus.
Nőtüntetés
Az emberek emlékezni akartak, és nem felejteni. December 4-re Nőtüntetést szerveztek a Hősök terére. Anyák, feleségek kezükben virággal, karjukon gyerekkel vonultak, hogy a virágokat elhelyezzék az ismeretlen katona sírjára, és kitűzzék a forradalom nemzetiszínű lyukas zászlóját A néma tüntetést a szovjet karhatalom oszlatta fel. A Szabadság téren az USA Nagykövetségnél újabb tüntetésre került sor, amelynek szintén a karhatalom beavatkozása vetett véget.
„A nőtüntetés ötlete is hasonló meggondolásból született november 4-e hófordulójára mint az október 23-i. Az Oktogonról a Hősök terére vonultak egy szál virággal, amit nők, anyák, terhes asszonyok, öregasszonyok vittek az elesett hősök emlékére.
„MAGYAR ANYÁK! MAGYAR LÁNYOK, ASSZONYOK! MOST RAJTATOK A SOR!”
Igen! Most rajtatok a sor, magyar lányok és asszonyok! A magyar nők már jó néhányszor bebizonyították, hogy a legválságosabb történelmi helyzetekben is képesek megállni a helyüket. Büszkén emlékezünk nemzetünk történelmének hős lelkű asszonyaira: Dobó Katicára, Zrínyi Ilonára és a többiekre. Az ő utódaikhoz, mai asszonyokhoz szólunk most, akik – biztosan tudjuk ezt – nemcsak az elődök nevét érzik, hanem bátor, megalkuvást nem ismerő szellemüket is. Nehéz, nagyon nehéz történelmi időket élünk. A forradalom szép ügyét vérbe fojtották.
Frissen hantolt sírok a város utcáin és terein. A temetőkben fakeresztek hosszú sora:tizenöt-tizenhat éves legényemberkék és többgyermekes családapák nyugvóhelyei. Sírok! Sírok! Sírok!… Megnyúlt, végtelen temetők… s mennyi sír a romok alatt… Magyar anyák! A fiaitok nyugszanak itt!!
Magyar asszonyok! A férjeitek zsarnokság ellen lázongó lelkiismeretét fojtották örök börtönbe a friss rögök…
Hiába haltak volna meg? Hiába áldozták volna hősi életüket? Tűrhetjük, hogy az ellenforradalom vádjával bemocskolják őket s azt a csodás harcot, amelyre emlékezvén tisztelettel emeli meg kalapját a világ? Nem, nem, nem! Magyar anyák! Magyar lányok és asszonyok! Most rajtatok a sor! Roppant nagy a ti erőtök! Még a golyó sem fog Benneteket! A Ti néma, tiszteletreméltó tüntetésetek fegyverletételre kényszerít, és szent ügyünk iránti tiszteletre szólítja fel még azokat is, akik képesek fegyvert szegezni az igazság és a nép legszentebb vágyai ellen!
Magyar asszonyok!
Fejezzétek ki bátran, méltóságteljesen a nép akaratát. Parancsoló bátorsággal és méltósággal. Kezdjétek most ezzel a tüntetéssel, és folytassátok egységes és határozott kiállással, ahányszor csak szükség van erre. Legyetek szent, igaz ügyünk élharcosai! Lépjetek most Ti a politikai élet küzdőterére – talán még soha nem volt erre olyan szükség, mint napjainkban! Neveteket megőrzik a fiúk és unokák, és hálás, könnyes örömmel emlékeznek majd. Rátok az eljövendő szabad századok!
MAGYAR NŐK!
AMIKOR AZ ÓRAMUTATÓ 11-ET MUTAT, INDULJATOK A HŐSÖK TERÉRE! EMLÉKEZZETEK HŐS HALOTTAINKRA! MINDENKI LEGYEN OTT!
„December negyedikén én a nőtüntetésen már ott voltam. Ez a Hősök terén kezdődött, és onnan az Amerikai Követségre mentünk a város különböző pontjainak érintésével. Astoria, Rákóczi út. A Körúton mentünk végig fekete zászlókkal, koszorúkkal. Én negyedikén bent voltam a küldöttséggel az Amerikai Követségen. Átadtunk egy petíciót, hogy szeretnénk, ha ENSZ delegáció jönne Magyarországra. Engedjék őket leszállni. Ők ugyanis itt voltak, de a légtérből visszafordították az ENSZ repülőgépet. Jöjjenek be, és nézzék meg hány halott van a városban a tereken eltemetve, és hogy néz ki Budapest. Talán még rosszabbul néztünk ki 56-ban, mint 45-ben. Nem sok differencia volt a város elpusztításában. Amikor kijöttünk a követségről, felálltam egy padra, és kihirdettem, hogy átvették az üzenetünket, és intézkedni fognak, és továbbítják az ENSZ-nek a kérésünket.” (Részlet Sebestyén Máriával készült interjúból)**
Másnap dél körül többszáz asszony vonult a Március 15-e térre, hogy virágokat helyezzenek el a Petőfi szobornál. A szovjet páncélosok és gyalogság megakadályozta, hogy a térre érjenek. Délután újabb tüntetés volt a Szabadság téren 2-3 ezer ember részvételével, K. Menon is a térre ment. Láthatta, amint a karhatalom szétoszlatta őket, és 39 tüntetőt letartóztatnak.
„…Háromnegyed tizenkettőkor, amikorra odaértem a Petőfi szoborhoz, már körbe volt véve páncélautókkal, páncélosokkal a tér. Az utcákból özönlöttek az asszonyok. Végül sikerült a Vörösmarty téren összejönnünk. Még egyszer ki akartunk menni a Hősök terére, de már a Szovjet Követségnél lezárták az Andrássy utat. Ott volt az a szép kis jelenet, hogy az orosz (szovjet) katonák felemelték a védtelen asszonyokat, ketten egy asszonyt, és a földhöz vagdosták őket. Egyszerűen kettesével az orosz (szovjet) katonák elkaptak egy-egy asszonyt és a földhöz csapták. Mivel többükkel ez történt, mondtuk gyorsan forduljunk el, mert ezt tovább nem bírjuk. A Szovjet Követség előtt ugye rengeteg tank volt. Megfordultunk, és mentünk újra az Amerikai Követség elé.
A követségnél jött valaki és mondta, hogy kint a Margitszigeti Nagyszállóban van az Indiai Követségről valaki, pontosabban K.Sz. Menon (India moszkvai nagykövete). Volt ott volt egy motoros. Fölpattantam a motorra, rohantunk ki a Nagyszállóba. Mondtam, hogy az Indiai Követségről lévő férfival szeretnék beszélni. Jött egy tolmács, és beszéltem vele. Mondtam, hogy nagyon szépen megkérem, hogy jöjjön el, és nézze meg, hogy mi van az Amerikai Követség előtt, és tegyen jelentést a Krisna Menonnak. Ott, ahol már a TV van és a Zoltán utcánál végig ott voltak félkör alakban a szovjet tankok és a páncélautók. Készenlétben voltak, és megindultak a tömeg felé. Én a diplomáciai gépkocsival jöttem vissza. Elmondtam, ki ül a gépkocsiban, és hogy értesíteni fogja az ENSZ főtitkárt, hogy mi van Pesten. Ekkor már elindultak a páncélosok az asszonyok felé. Én a kocsi lépcsőjén állva üvöltöttem, hogy mindenki meneküljön!” ( Részlet Sebestyén Máriával készült interjúból)**
„A Nőtüntetést követően az Amerikai Követség előtt nagy tömeg gyűlt össze a téren. Segítséget követeltünk. De orosz (szovjet) tankok jöttek déli irányból és egyszerűen mintha agyon akarták volna taposni a tömeget. Többször utat adtunk nekik. Körbe mentek a téren. De a nép megint csak odament az Amerikai Követség elé. A tankok jöttek vissza. Többszázan lefeküdtünk az úttestre, hogy ne tudjanak továbbmenni. Vagy ha mernek, tapossanak el. Az orosz (szovjet) tankok. eljöttek egészen szorosan mellénk. Már ugráltak fel, mert úgy nézett ki, hogy gátlástalanul végig mennek a földön fekvő embereken. A követségről valaki kijött az erkélyre, mondott valamit, de sok értelme nem volt.
Aznap tüntettünk az Angol Követég előtt is. Oda is utánunk jöttek az orosz (szovjet) tankok, de csak egy állt be szemben a követségi bejárattal. Az orosz (szovjet) tank annyira lengette az ágyúcsövét, hogy elsodorta az embereket. Rákapaszkodtunk, felugrottunk rá, mert máskülönben eltaposott volna.” (Részlet Bogár Gyulával készült interjúból.)**
Nyíltan támadt a hatalom – a provokációk és a megtorlások folytatódtak December 5-én kormányhatározattal elrendelték a forradalmi bizottságok és más hasonló elnevezésű szervek megszüntetését. Este 200 értelmiségi és munkástanács-tagot tartóztattak le.
Megjelent az „Ellenforradalmi erők a magyar októberi eseményekben „címmel az első fehér könyv, mely a szovjet és magyar pártvezetők érdekeinek megfelelően meghamisítva, valótlanul tárja az olvasók elé a történéseket. Ezekben a fehér könyvekben több fotót grafikus beszúrásokkal meghamisítottak. Ezt a mai szemlélőnek könnyű észrevenni.
*A visszaemlékezések Orbán Éva könyvében megtalálhatók.
Forrás: NIF
Views: 32
