„Olyan jó néha angyalt lesni
s angyalt lesve a csillagok közt
Isten szekerét megkeresni.
Ünneplőben elébe menni,
mesék tavában megferedni
s mesék tavában mélyen, mélyen
ezt a világot elfeledni.” (Wass Albert)
Az ünnepek megtörik a kifakult hétköznapok rendjét. Lelassítanak, elcsendesítenek. Advent, a karácsonyi előkészületek ideje, testben és lélekben is a várakozásé ez az időszak, melynek kezdete Szent András naphoz /november 30/ legközelebb eső vasárnap, majd eljutunk Karácsony Szentestéhez megemlékezve Jézus születéséről.
A Karácsony varázslatos ünnep mindenki számára, de igazán angyalt várni, angyalt lesni a gyerekek tudnak a legjobban. Szárnyaló, színes képzeletük a legnagyobb természetességgel képes előhívni a mesét és azt valóságként megélni. Emlékszem ez velem is megtörtént, amikor kis húgommal, sötétedés után,- kíváncsian – az ablak előtt elhúzott tüll-függöny mögött arany-hajú, csillogó ruhás angyalokat láttunk repdesni.
Szokásainknak a régiségben kialakult rendje, ritmusa volt. A dolgos hétköznapokat felváltotta a szombat-vasárnap. Az ember tisztába öltöztette a lelkét, ünnepi ruhát öltött magára és megpihent. A déli harangszó után terített asztalhoz ültette családját, közben beszélgettek egymással. A mai ember máshogy él. Hagyja elveszni ünnepeit. A napi rohanás, a munka fedőneve alatt versenyt fut az idővel, prédának odadobva pihenőidejét szabadságát, fizikai és szellemi regenerálódásának lehetőségét. Könnyen eladja vasárnapjait és ünnepnapjait. Elfelejti, elhanyagolja szokásait, kevés időt szánva családjára, környezetére, önmagára. Lassan eltompult, igénytelen, kiégett robottá válik.
Újságon kívül semmit nem olvas, a TV előtt rögtön elalszik. Figyeljék csak meg egy kora reggeli forgalmas aluljáró közönségét, a munkásruhába öltözött „felessel és sörrel” indulókat, és az ugyanide érkezőket 18-19 óra körül, fáradtan, koszos munkaruhában, még több kör „feles és sör” mámorába menekülve. A legszomorúbb ezt látni vasárnap is! Ez lenne az igazi élet? Az olcsó bérek mókuskerék-effektusa? A pénz morálja? Az ünnepeket nem a naptárak írják elő, az ünnepeket magunknak adjuk, ünnepélyessége csak akkor van, ha mi akarjuk!
Nem járunk ismeretlen utakon, ha hagyományainkat tiszteljük és gyakoroljuk, utat mutatva gyermekeinknek, unokáinknak is. Szerencsés még az a generáció, aki közvetlenül kapott élményanyagot, annak könnyebb továbbadni is. Soha ne feledjük kellemes fáradság szeretteinkkel együtt ünnepelni, szeretetet adva és kapva! Vállaljuk, legyünk részesei, ne várjuk mástól a hangulatot, minden korosztály tud valamit tenni ennek érdekében. Az ajándék legyen figyelmesség, személyre szabott és mértéktartó!
Ez az időszak az elcsendesedésé, lelki számadás magunk felé, s legyen egyben az építkezés ideje is, a tervezgetés kis és nagy céljaink elérésében. Ünnepeljünk szívből, kívánom mindenkinek, ha égnek az ünnepi gyertyák az asztalokon, a világítófüzérek a feldíszített karácsonyfán, érezzük a finom sütemény és a fenyő illatát és békesség van bennünk, megérkeztünk elfogadni és tisztelni a teremtett világot. Úgy legyen!
Áldott ünnepeket, boldog Karácsonyt!
A szerző: újságíró
***
(A Toll és Igazság szerkesztősége minden kedves olvasójának kíván áldott ünnepeket, boldog Karácsonyt és jó egészséget!)
Views: 288
Kedves visszaemlékezés a régi karácsonyokra. Bennem is felidézett egy karácsonyi várakozást, amikor Édesapám elvitt sétálni, míg Édesanyám és Nagymamám otthon díszítette a fát és készült Szentestére a vacsora. A mai napig fel tudom idézni Édesapám keze melegét, ahogy együtt sétáltunk és mesélt Jézuskáról és az angyalokról. 75 éves vagyok.
Kedves Judit!
Csodálatos érzékszerveink maradandó „emlékezete”,
hogy képes megőrizni egy kézfogás melegét is!
Köszönöm.