A kérdést azért teszem fel, mert az amerikai elnökválasztás előtt vártuk a csodát, nos Trump győzött, a csoda bekövetkezett. Eljött az idő, hogy a világ új úton meneteljen előre? Persze nem olyan egyszerű, hiszen a világ többször került válságba, jöttek az új vezetők, és nem történt semmi. Zárójel: 1952 novemberében, a román szeku fogságában vártuk a csodát, az amerikai választások eredményét. A csoda akkor is megtörtént, a keménykezű katona, Eisenhower lett az elnök. „Testvéreim, pár nap és szabadok leszünk” – jelentette ki az aradi ügyvéd, akit 20 évre ítéltek rendszerellenes szervezkedésért. Nem lettünk szabadok, csak negyven év múltán, barátunk pár év után elhunyt egy munkatáborban. Trump a konzervatív erők apostola, békepárti, családtisztelő, a kereszténység védelmezője. Gyönyörűen hangzik, okunk van reménykedni, főleg nekünk, európai konzervatívoknak és persze a magyaroknak, hiszen Trump kedvel minket.
A világ nem változhat egyik napról a másikra, mert az alapelvek, a hamis világszemlélet egyelőre a régi, csak ha változik, akkor számíthatunk másra. Változás az új elnökkel csak az amerikai geopolitika alapvető fordulatával lehetséges, kérdés, hogy Trump alkalmas-e erre, a háttérhatalom ellenére. Problémák és lehetőségek: az Egyesült Államok le kell mondjon egyeduralkodó szuperhatalmi pozíciójáról. Oroszországot nem gyengíteni, inkább erősíteni kellene, hogy esetleg betölthesse a Kínával való szembenállásban a mérleg nyelvének szerepét. Az utóbbi évtizedekben, az amerikai–orosz–kínai kapcsolatok, számos kombinációját láttuk, de igazi, úgynevezett barátságos háromszög kialakítására még nem volt igazán igyekezet, ha ez létrejönne, egy új világ küszöbére léphetnénk. Oroszország nem barátja erősebb partnereinek, de mindkettővel hajlandó együttműködni, ez erősíti, és így a közvetítő szerepet is vállalhatná, ezáltal enyhülhetne a feszült háborús hangulat. Csak nagyhatalmi együttműködés hozhat rendet a világon, ennek feltétele, hogy a hadiipar erőszakos, profitéhes terjeszkedését lefékezzük. Nincs tartós béke a világon, amíg korlátlanul szupermodern fegyvereket gyártunk!
Ami Európát illeti: legfontosabb, hogy a keresztény Európa megmaradásáért harcoljunk, mert ha a kereszténység bukik, a régi, általunk ismert Európa is eltűnik. Erről keveset hallunk a tanácskozásokon. Migráció: mindig volt, és lesz, de szabályozni kell, és az okokat kell megszüntetni. Emberekről van szó, élő, gondolkodó és szenvedő, szerencsétlen emberekről, még ha sok köztük a gonosz terrorista is. Az ok gazdasági és demográfiai, egy olyan kontinensen, ahol nincs gazdasági fejlődés és szerencsétlenek az életkörülmények, de mégis rengeteg gyermek születik. Mikor felnőnek, látják, mert internet ott is van, hogy máshol jobb az élet, oda kell menekülni. Ez egyszerű, logikus! Ma 1,3 milliárd, 2050-ben 2,5 milliárd ember fog élni Afrikában, és ha a helyzet ott nem javul, azonnal és lényegesen, milliók indulnak majd el oda, ahol legalább életben lehet maradni! Erről miért nem beszélnek a tanácskozásokon? Sok pénz kell Afrikának, infrastruktúra, munkalehetőség, normális életkörülmények, és akkor otthon maradnak. Ezt már holnap el kellene kezdeni.
Európa fehér nemzetei ugyanakkor egyszerűen kihalnak, mert itt kevés gyermek születik. A folyamatot már nehéz leállítani. Tehát ha 10, 20 év múlva nincs német, francia, olasz fiatal, aki majd dolgozik, akkor kell a bevándorló. A multinacionális cégek látják a valóságot, és Ők a világ igazi urai. A profithoz kell a bevándorló, a migráció tehát nem áll le. A másik vesszőparipa: Európa versenyképességének növelése, hiszen egyre nagyobb hátrányba kerülünk vetélytársaink, az Egyesült Államok vagy Kína tekintetében. Gondolom, hogy egy normális, harmonikus élet kialakítása nem versenykérdés. Mindenkinek vannak igényei, elképzelései és lehetőségei, nekünk, európaiaknak ez gondolom más, mint pl. Amerikában, vagy a kínaiaknál. Különben a gazdasági fejlődés helyett ideje kicsit fékezni, inkább visszalépni, mert ha nem, baj lesz. Ezt állítják a tudósok, a szakértők! Beszéljünk inkább nem növekedésről, mert a jövőben erre lesz szükség.
Összegezve, egy igazán új út lehetőségei: 1. nagyhatalmi együttműködés, fegyverkezés nélkül; 2. lokális gazdasági fejlődés, verseny nélkül; 3. a migráció lefékezése az elmaradott területek megsegítésével; 4. keresztény civilizációnk megmentése; 5. az erőltetett gazdasági növekedés lefékezése, és a meglévő javak igazságos elosztása.
A témára visszatérek .