Úgy tűnik nagy megkönnyebbülést okozott ez a Karmelita kolostorban is. Ahol szinte hallani lehetett annak a sziklának a dübörgését, amely a miniszterelnökünk melléről legördült! Nem kell nagy tudás annak észrevételéhez, hogy lássuk, ez az eredmény kedvező volt hazánk számára, ha másért nem is de azért mindenképpen, hogy a „nyomásember”, Mr. Pressman az a közeljövőben távozni fog hazánkból, aki nagy és nagyon sok kárt és beleszólást okozott a magyar belpolitikai életbe. Sehol nem tehette volna ezt meg egy komolyabb országban, csak nálunk akik meglehetősen türelmesen viseltük az ő arrogáns és kioktató modorát, ami teljességében elfogadhatatlan egy nagykövettől az állomáshelyén. Pusztán az volt a szerencséje, hogy gyakorlatilag ő az egyik világhatalmat képviselte és az azzal való „új húzás” az nem tett volna jót a hazánknak sem.
Ennek belátása a kormány következetes türelmét dicséri! A kormány türelmessége akkor is tetten érhető volt, amikor Szíjjártó Péter külügyminiszter és Victoria Nuland – az amerikai külügy második embere – heves vitába keveredvén szinte diktátumként a miniszter elé tolt egy papírlapot, hogy mit kell a magyar kormánynak végrehajtani ahhoz, hogy újból elnyerje az USA szimpátiáját. Mondhatjuk, hogy ez a kölcsönös ellenszenv egy súlyos nézet különbséget eredményezett a két ország között. Azonban ez sajnálatosan hazánkra volt kedvezőtlenebb, hiszen a miniszterelnök is jelezte, hogy mi csak kis egerek vagyunk a nagy elefánthoz képest. Most azonban a helyzet változni látszik. Sokan nagyon örülnek ennek a változásnak és túlzott reményeket táplálnak az iránt hogy mit várhatnak a Trump időszaktól, azonban látni kell hogy az Egyesült Államoknak is megvannak a saját jól felfogott érdekei.
Ami nem biztos, hogy egybe esik az Európai Unió érdekével. Sőt láthatjuk, hogy érdekellentétek az ukrán–orosz háború az kimondottan ennek egyik okozója lehet, mivel az EU-ban megszűnő olcsó energia az európai ipar legnagyobb baja. Ezzel törvényszerűen arra van ítélve, hogy padlót fogjon és tönkremenjen az európai ipar. A következőkben a politikusok dolga lenne az, hogy értékeljék a helyzetet és megvizsgálják, hogy mit lehet kihozni ebből a győzelemből! Megvizsgálandó az a kérdéskör, hogy hogyan tudnak együttműködni a Trump-al, hogy tudnak úgy együtt „gazdálkodni”, hogy az ne sértse egyik gazdasági tömörülés érdekeit sem. További érdekességek is várhatóak az elkövetkezőekben, hiszen az EU vezetése, amely eddig kiskutya módjára szolgálta Biden érdekeit, – és az USA érdekeit is (?!)- az a közeljövőben milyen politikai álláspontot fog képviselni. Konfrontálódni fog, vagy belátja, hogy az USA-val nem célszerű packázni és ugyanúgy fejet hajt majd minden kívánsága előtt mint eddig. Ez azért is érdekes számunkra mivel az EU vezetése kimondottan rosszhiszemű és gonosz politikát folytatott Magyarországgal szemben. Nem kell látnoknak lenni ahhoz, hogy lássuk azt, most egy újabb világ indul el, de nem csak az USA-ban, hanem az Európai Unióban is.
Az EU-ban tomboló migránsimádat fogja-e követni az amerikai tendenciát, – amely komoly szigorításokat vezet be a migráció terén – amely nem csak a gazdaságot és a pénzügyet terheli meg Európában, – hanem rombolják a közmorált és nem utolsó sorban növelik a bűnözési statisztikákat. Hiszen látni kell, hogy az ott élő és évekig nyelvet tanuló migránsok tömkelege, akik ingyen, pénzt kapva az államtól, csak terhelik a költségvetést miközben egy eurócenttel sem járulnak a költségvetéshez. Ezért vezettek be Németországban három címen is különadót a tisztességesen adózók számára, hogy fenn tudják tartani azt a szociális hálót, amely az idegeneket kiszolgálja. De, hogy mit hoz a jövő azt nem tudhatjuk, csak bízhatunk, hiszen mint köztudott – a horgászok is ezt vallják – a remény hal meg utoljára!
A szerző: újságíró, közíró