A napokban a német parlament egyik ülését néztem, hallgattam a világhálón, és nem először, most is felháborított. A Német Kereszténydemokrata Párt (CDU) elnöke, aki már régen a kancellári tisztségről álmodozik, nagy – és hangos – beszédet mondott. Megdöbbentő, hogy a kereszténydemokrácia nevében hogyan lehet ennyi igazságtalanságot kimondani.
Mi is az a kereszténydemokrácia? Alapjai visszanyúlnak a XIX. század harmincas éveire, de a kifejezést már a francia forradalom idején használták, egy ún. népegyház jelölésére, később a katolikus hívők társadalmi-politikai tevékenykedésének lett a jelzője. Magyarországon a korai kereszténydemokrácia Prohászka Ottokár nevéhez fűződik, aki a liberális irányzatok kiegészítéseként olyan politikai erőt képzelt el, amely kiáll az egyház védelmére, ugyanakkor határozottan képviseli a demokrata elveket és a szociális igazságot.
A második világháború után a kereszténydemokrácia az európai konzervatív politika legkomolyabb ereje lett. Kimagasló személyíségei a német Konrad Adenauer, a francia Robert Schuman vagy az olasz Alcide de Gasperi voltak. A németeknél a kereszténydemokrata és keresztényszocialista hagyomány (CSU ) Helmut Kohl és Angela Merkel vezetésével, a közelmúltig a legerősebb politikai erő maradt. A mai felállásban az új kereszténydemokrata vezető, Friedrich Merz a Bundestagban elmondott legutóbbi beszéde alapján, szinte arra ösztökéli a németeket, hogy nyíltan lépjenek Oroszország ellen háborúba.
Nem csoda, ha Németországban sokan, még a konzervatív párton belül is, a beszédet megdöbbentőnek tartják; én tovább lépek és a dolgot az alapelv szempontjából egyszerűen megsemmisítőnek tartom, tehát olyan valaminek, ami a kereszténydemokráciának, mint politikai hitvallásnak az elárulását, megtagadását jelenti. Mert tény: a kereszténydemokrácia, elsődlegesen, a Bibliára támaszkodik, innen veszi alapgondolatait, a tízparancsolat tanításait, a felebaráti szeretet aranyszabályát.
Eltekintve minden ideológiai, geopolitikai vagy egyéb indokól, az orosz–ukrán háború igazságtalan, éppen úgy, mint minden más háború. Keresztény emberektől, keresztény közösségtől minden erőszak, háborúzás idegen kellene maradjon. Sajnos az elv nagyon ritkán érvényesült, a kereszténység története egyenlő a háborúk történetével, de ha egy pártnak, egy politikai, társadalmi megmozdulásnak már a nevében benne van a hitvallása, az ne hirdessen háborút.
Tömegpusztító fegyverek engedélyezése, Ukrajnába szállítása háborús bűn. Az oroszok és az ukránok is keresztények, kötelességünk lenne, a sokat hangoztatott szlogen alapján, miszerint mindnyájan Krisztus gyermekei vagyunk, a szembenálló feleket kibékíteni, és nem további harcra buzdítani, sőt! minden erőnkkel támogatni, hogy pusztítsák el a másikat.
Szomorú és kiábrándító a jelenlegi német, de az egész európai politika is. A világ soha nem fogja elfelejteni és ijesztő példának emlegetni a tizenkét évig tartó terrort, amit egy fanatikus német diktátor kényszerített a fél világra egy hamis, gyűlölködő eszmét követve. Tekintsünk vissza a múltba, és a gonosztól megriadva ébredjünk fel végre németek, de ébredjen fel végre egész Európa, és ne prédikáljunk Jézus nevében, ne merjük kiejteni a nevét, mert ha ma élne, úgy, mint annak idején, amikor korbáccsal kergette ki a kufárokat a templomból, az európai parlamentek szemfényvesztő, képmutató képviselőit sem kímélné meg haragjától.
Vannak dolgok ezen a világon, melyek a legjámborabb, legbékésebben igazán keresztény lelkülettel gondolkodó lelkekben is felháborodást okoznak.
A szerző: közíró
Views: 26