Dr. Mészáros Gyula: Október 9 – az európai demokrácia halála

Az, ami az Európai Parlamentben 2024. október 9.-én történt, az finoman szólva, az egyszerű embernek is vérlázító volt. Nem csak az ülés levezetésének problémái, nem csak a baloldalhoz tartozó parlamenti képviselőinek a valóságtól elrugaszkodott rendkívül alacsony tartalmú színvonaltalan felszólalásai, nem csak a Parlament falai között oda nem illő ocsmány hangneme miatt, hanem a parlamentarizmus történetében példátlan, egy szuverén ország, egy Európai Uniós tagállam kétharmados többséggel többször is megválasztott miniszterelnök személyével szemben indított, hazugságokon alapuló példa nélküli személyeskedés, és a tematikájában a felszólalók között pontosan összehangolt teljes pályás letámadás és sértegetés miatt is.

A demokrácia alapvető fokmérője a választás és eredményeinek tiszteletben tartása, a parlamenti képviseleti demokrácia kiteljesülése. Ennek nyoma sem érzékelhető az Európai Unióban! Az EP működése, ellenzéki képviselőinek hangneme és stílusa olyan mélyre süllyedt, amelynél már nincs lejjebb. A svájci Die Weltwoche lap szerint: „Néhányan úgy viselkedtek, mint az NSDAP képviselői az utolsó szabadon választott Reichstagban: kiabáltak, ordítottak, félbeszakították a beszélőt és transzparenseket lengettek”. Az Európai Parlament elnöke, Roberta Metsola Tedesco Triccas nem volt a hivatása magaslatán. A Parlament nem a soros elnökség által javasolt programot vitatta meg, amely az ülés napirendi pontját képezte. A Parlament elnöke ezt nem kifogásolta.

A demokrácia halálhörgése már Magyarország soros Európai Uniós elnökségének megtorpedózási kísérleteivel kezdődött, majd az EU parlamenti választások eredményeinek figyelmen kívül hagyásával folytatódott az Európai Parlamentben. A demokrácia betegsége súlyosbodott a magyar miniszterelnök, mint az EU soros elnöke javaslatainak, cselekvési programjának bemutatására irányuló halogató manőverekkel, majd a Parlament előtt történő bemutatásának érdektelenségével fémjelzett halálával fejeződött be. Nem hagyhatjuk szó nélkül a Nyugat és az EU téves demokrácia felfogását sem, amely az európai parlamenti választások eredményeit nem tartják tiszteletben.

Az EP választások megmutatták, hogy nem csak a németeket nem érdekli a választók véleménye, de az Európai Uniót sem! A júniusi választások egy jobboldali fordulatot hozott. Európa szuverén nemzetei választópolgárainak nagy része az urnáknál kifejezte azt a véleményét, hogy nem ért egyet az EU irányvonalával. A választás eredményeit a többségben lévő néppárti, szocialista, renew és zöldpárti képviselők, élén von der Leyen bizottsági elnökkel lesöpörték a jog asztaláról. A választások eredményeit hűen tükröző Patrióta frakció megalakulását nem követte a parlamenti bizottsági helyek arányos elosztása. A Patrióták egyetlen bizottsági helyet sem kaptak. Ez az EU demokrácia felfogását tükrözi! A választásokat követően megalakult EP, mint a „demokrácia és a törvényesség őre”, elfogadta a parlamenti választások eredményeit nem tükröző helyzetet.

A törvények betartása sem erőssége ennek az európai alakulatnak, hogy finoman fogalmazzak. A soros magyar EU elnökség elé is számos akadályt gördítettek. Az a kísérlet, melynek során az EU és kollaboráns országai Magyarország soros EU elnökség tisztségét akarta megakadályozni ugyan kudarcot vallott, de az elnökség programjára az EU sokáig nem is volt kíváncsi. Az amerikai hadiipari komplexumok érdekeit támogató és a további vérontást megakadályozni nem akaró brüsszeli adminisztráció sokkal inkább a magyar miniszterelnöknek az Oroszország Ukrajna elleni agressziójának megállítása, a tűzszünet és a békemegállapodások megkezdése érdekében tett lépéseit bírálta.

Az EU soros elnökség programjának meghallgatását hétről hétre halogatták. Az október 9.-ei parlamenti meghallgatás aztán a „fényes demokrácia” seregszemléje lett. A nyugati demokrácia temetését az EU elnökséget adó Magyarország miniszterelnöke cselekvési programjának bemutatását és vitáját napirendre tűző Európai Parlament október 9.-ei ülése szimbolizálta, ahol a soros elnökség EU jövőjét meghatározó cselekvési programjavaslatának vitája helyett a baloldali érzelmű képviselők széleskörű, gyűlölettől átitatott, magyarellenes kirohanásokkal tarkított és a magyar miniszterelnök személyének, rajta keresztül a magyar embereknek a gyalázása volt a kiemelkedő téma.

Az ülésen egy napirendi pont, a soros elnökség cselekvési programjának meghallgatása, majd Magyarország miniszterelnöke általa javasoltak megvitatása és elfogadása volt. Ez a valóságot hűen tükröző tömör és világos javaslatok nem érdekelték az Európai Unió parlamenti képviselőit, és a vita helyett a Parlament ülése az előadó miniszterelnök elleni kirohanás színtere lett, amelyhez az alaphangot az EB elnöke, von der Leyen asszony adta meg. A soros elnökség programjának vitája helyett magyar gyalázás kezdődött az EU vezetői és a baloldali parlamenti képviselők tolmácsolásában, amit az EU Parlament elnöke szó nélkül tűrt. Az elnök asszonynak az sem érte el az ingerküszöbét, amikor az egyik képviselő a szuverén Magyarország miniszterelnökét diktátorként szólította meg, vagy amikor Terry Reintke képviselő „autokrata, brutális és veszélyes diktátor”-nak állította be a magyar miniszterelnököt, de az Orbán Viktort árulónak nevező Dobrev Klára felszólalása sem, aki a magyar parlamentben minősíthetetlen hangnemben felszólaló, a miniszterelnököt árulónak nevező férjének, Gyurcsány Ferencnek az Országgyűlés elnöke általi rendre utasítása miatt vett elégtételt Strassburgban. A magyar parlamentben ugyanis az ilyen hangnem megengedhetetlen. A brüsszeli vezetők viszont szeretik az ő szekerüket toló Dobrev-féle árulókat.

A brüsszeli vezetők helyett majdnem „brüsszeli elitet” írtam, de hát az EU „krémjei” és a baloldali frakciók igencsak távol állnak ettől a titulustól. Az „elit” ugyanis a legkiválóbb embereket magába foglaló csoportot jelenti, a társadalomnak vagy az EU tagországok színe-javát, vagyis a kiválasztottakat. Az Európai Bizottságában az európai polgárok által meg nem választott, homályos hátterű egyének is dolgoznak. A Parlamenti képviselők sem az európai választópolgárok mindegyikének kiválasztottjai, csupán mindenki csak a saját országuk képviselőit, vagyis a parlamenti képviselők egy kisebb részét választják meg. A Magyarországon kívüli országok polgárai által megválasztott képviselőket elfogadjuk úgy, mint a született testvéreinket. Az így megválasztottak nem mindig Európa színe-javát képviselik. Vannak közöttük korrupt, politikailag megvehető vagy egy adott ország felső vezetéséből kitaszított emberek, a mentelmi joguk mögé bújó köztörvényes bűnözők és kis stílű szürke eminenciások. Ettől sem a Bizottság, sem pedig az EP nem mentes!

Az Európai Unió jövőjét meghatározó legfőbb problémaként az Ukrajnában folyó háború utolsó ukrán katonáig történő támogatása volt ahelyett, hogy a fegyverek nyugvásárlásáról, a tűzszünetről, a további emberéletek megmentéséről, vagy a béketárgyalások azonnali megkezdéséről ejtettek volna szó. Sőt, Manfréd Wéber, a Kereszténydemokrata Néppárt frakcióvezetője, mint mondta, „sokkot kapott”, mert Orbán nem beszélt Ukrajnáról”. Szerinte „az európai háborút kell megoldanunk”, a magyar miniszterelnök, „Orbán háborút provokál”. Wéber az európai háború megoldását a további vérontást szavatoló támogatással, pénzzel, paripával és fegyverrel akarja rendezni, és önmagát – a magyar miniszterelnökkel ellentétben – a béke követének, letételezettjeként tartja. Nem beszélt sem tűzszünetről, sem a kialakult háborús helyzetet rendező béketárgyalásokról. Wéber a magyar miniszterelnököt a béke visszaállítása érdekében tett körútja kapcsán azzal vádolta, hogy „Orbán háborút provokál”. Szerinte nem az a háborús provokátor, aki tevőlegesen is támogatja a háború fenntartását, hanem az a kormányfő, aki az Európai Unió soros elnökeként, a cselekvési programjának elkészítéséhez szükséges alapvető információkat első kézből, nem a hiteltelen mainstream sajtóból, vagy valamiféle utasítást végrehajtva szerette volna megkapni. Wébert a valóság nem érdekli. Orbán Viktor a diplomácia elfogadott szabályai szerint az érdekelt felek felelős vezetőinél személyesen puhatolózott az Európai Unió és a régió jövőjét is érintő elképzeléseikről Franciaország, Németország és Olaszország, és éppen az európai háború megállításának lehetőségeit keresvén, Ukrajna, Oroszország, Kína és az Egyesült Államok vezetőinél annak érdekében, hogy az így nyert személyes tapasztalatait be tudja építeni a soros elnökség cselekvési program-tervezetébe. Ehhez kitől kellett volna engedélyt kérnie? Az európai uniós országok vezetőivel történő hasonló tárgyalásait érdekes módon nem ellenezték!

Az október 9.-ei európai parlamenti ülés a magyar kormány és az állampolgárok választói akaratának befolyásolására tett kísérlet kezdetét, és a 2026. évi magyar országgyűlési választásokra történő kampány előkészítését is szolgálta. Mint ahogyan azt az egyik képviselő, Manfréd Wéber kampánybeszédére is ráerősítve kijelentette: „A magyarokat megtartjuk, de Önt miniszterelnök úr nem tartóztatjuk”.

Manfréd Wéber a parlamenti ülést követő sajtótájékoztatóra magával vitte Magyar Pétert, a mentelmi joga mögé bújó köztörvényes bűncselekmény elkövetőjét és újdonsült parlamenti képviselőt, akit a közbeszédben „egy ízig-vérig gátlástalan, velejéig romlott Thomas Mann-i regényfigurának” neveznek, és mellette kampányolt. „Orbán a múlt, Magyar Péter a jövő!” – mondta kampánybeszédében. „Time to go” – írta a weblapján. Manfréd Wéber frakcióvezető a Magyar Péterrel együtt tartott sajtótájékoztatón nyíltan beavatkozott Magyarországbelügyeibe. Az általa elmondott kampánybeszédében a semmiből feltámadott botrányhőst, a kenyéradó gazdáit eláruló és ebből politikai tőkét kovácsoló, a nevéhez méltatlan, magyarellenes Magyar Péter újdonsült parlamenti képviselőt az Orbánt leváltó miniszterelnökként nevezte meg. Ezzel a sajtó tudomására adta, hogy az EU a 2026. évi demokratikus választásokon Magyar Pétert és a TISZA pártot szeretné győztesként látni Magyarországon. A baloldali TISZA párt győzelme egyben a társadalmi berendezkedés minden változása nélkül a jogállam azonnali helyreállását és az eddig visszatartott uniós pénzek folyósítását is eredményezné, mint ahogyan az Lengyelország esetében is történt. Egyben figyelmeztetés is számunkra, hogy óriási nyomásgyakorlás és agymosás várható az EU részéről a következő parlamenti választásakor. Ez a népszuverenitás (vagy népfelség) súlyos megsértésének minősül. Ez lenne az a jogállam, amelyet szóban hirdetnek és gyakorlatát tőlünk is elvárnák?

Az Európai Bizottság, élén az Európai Bizottság elnökével, Ursula von der Leyen asszonnyal, és az EU baloldali képviselői nem először avatkoznak bele más országok belügyeibe. Az európai uniós országok választásokon győztes jobboldali pártjai ellen egységes frontot alkotva „cordon sanitaire”-t alkalmaztak annak érdekében, hogy a nép által demokratikusan megválasztott politikai pártok kormányra kerülését mindenáron megakadályozzák. Így volt ez manapság Hollandiában, Franciaországban, Németország egyes tartományaiban, Ausztriában, és így volt ez Lengyelországban is. Az EU ideológiai nézetei szerint ugyanis csak azokban az EU-s országokban van demokrácia, csak azok jogállamok, és csak ott érvényesülnek az emberi jogok, ahol baloldali és zöld kormányok vannak. Ennek ékes bizonyítéka Lengyelország. Annak ellenére, hogy az EU mindent megtett annak érdekében, hogy a Tusk-féle párt megnyerje a választásokat, a lengyel nép ezzel ellentétesen döntött. A választásokon a PiS – a Jog és Igazságosság (Jog és Igazságosság, Szuverén Lengyelország) nyerte a választásokat. A kormányalakítás elé azonban „cordon sanitaire”-t vontak, és a választásokat elvesztő, EU-barát, az Európai Bizottság elnökéhez hű Tusk alakíthatta meg az új lengyel kormányt. Ezzel egyidejűleg az EU által évek óta kifogásolt jogállamisági problémák, a demokrácia deficit egyik napról a másikra megoldódtak, a befagyasztott pénzügyi járandóságok feloldásra kerültek. Sőt, az új miniszterelnök hivatalba lépését követően elkövetett súlyos jogsértései bevonultak az európai értékek tárházába.

Az ilyen kormánybuktató és az EU ideológiájának legjobban megfelelő kormányalakítás technikájáról Daniel Freund, a zöldek európai parlamenti képviselője nyíltan beszélt a parlamentben. Mint mondta, azokat a pártokat és politikai csoportokat, amelyek az Európai Parlamentet tönkre akarják tenni, vagy azt gyengíteni akarják, az Európai Uniót „fel akarják számolni”, akik támogatják az EU-ból való kilépést, azok ne legyenek felelős beosztásban a Parlament vezetésében, és ezért alkalmazzuk a cordon sanitaire-t”. Vagyis, minden kormányzati hatalom forrása, a nép dönt a „demokrácia ünnepének” nevezett választásokon, az EU pedig nyomásgyakorlással, sőt erőszakkal kiválasztja a neki megfelelő vezetőt a „szelektív demokrácia” jegyében. Az európai uniós országok pedig akkor felelnek meg az EU követelményeinek, ha a választásokon a nekik kedvező választási eredmények születnek és az Európai Unió akár téves irányvonalát is képviselő kormány jut hatalomra. Ez nem csak a demokrácia megcsúfolása, hanem egyértelmű beavatkozás más országok belügyeibe.

Az Európai Bizottság és a Parlament évek óta beavatkozik a szuverén Magyarország belügyeibe. Szinte mindenben „keresik kákán a csomót”, „jogállamisági” eljárásokat indítanak, miközben maguk is lábbal tiporják a lisszaboni és más törvényeket. Az európai uniós pénzek visszatartásával zsarolják Magyarországot. Mivel a magyar miniszterelnök támogatottsága igen erős a társadalomban, ha másképpen nem sikerül, hát hatalmas büntetést róttak ki ránk annak reményében, hogy az EU-nak gazdaságilag sikerül térdre kényszeríteni Magyarországot, ami az állampolgárok elégedetlenségét váltaná ki, és a választók a következő szavazásnál a botrányhős Magyar Péterre szavaznának. Még mindig nem ismerik a magyar néplélek titkait. A magyar nép felelősen gondolkodó többsége nem adja el hazáját egy tál lencséért! Ne reménykedjenek! Az EU-n kívüli más nemezetek belügyeibe és a választásokba való beavatkozás sem áll távol az EU baloldali vezetőitől.

A Ria Novosztyi orosz napilapban olvasható, hogy miképpen avatkozik be Grúziai az október 26.-án esedékes választásokba. (Ugyanezt elmondhatnánk Moldova esetében is). A „Még két hét”. Második front nyílik Oroszország ellen („Осталось две недели”. Против России открывают второй фронт) című október 13. – án megjelent írásban Mihail Katkov nyilatkozott arról, hogy a grúz hatóságokra példátlan nyomás nehezedik az Európai Unió részéről, amely a parlamenti választások közeledtével egyre fokozódik. Az Ivanisvili vezette kormánypárt helyett a radikális ellenzék oldalán álló, a Nyugathoz folyamatosan támogatásért forduló Salome Zurabishvili elnököt szeretné látni a kormányzói székben. Ennek érdekében beveti a zsarolás eszköztárát: vízummentesség megvonása, a pénzügyi támogatások befagyasztása, gazdasággal szembeni követelések, szankciók stb.

Példának okáért jegyezném meg, hogy az Európai Parlament állásfoglalást fogadott el „A demokrácia visszaszorítása és a politikai pluralizmus veszélyeztetése Grúziában” címmel. melyben „követelték, hogy szankciókkal sújtsák az uralkodó elit képviselőit, akik részt vettek a külföldi ügynökökre vonatkozó „oroszbarát törvények” elfogadásában és a szexuális kisebbségek propagandájának betiltásában”, továbbá Shalva Papuashvili parlamenti elnök szerint a grúz népre hátrányos „saját oroszellenes szankciókat jelentsenek be, és hagyjanak fel a nyugati tilalmak megsértésére irányuló kísérletekkel”. Ismerős?

A kollektív Nyugat azonban mindent elkövet, hogy destabilizálja a helyzetet. A cikk szerint „Az Európai Unió ugyanis kijelentette, hogy a választások csak akkor lehetnek törvényesek és demokratikusak, ha a „Grúz Álom” átadja a hatalmat a volt elnök, Mihail Szaakasvili Egyesült Nemzeti Mozgalmának. Minden más eredményt törvénytelennek tekintenek” – mondta Alekszandr Krylov, az IMEMO RAN Posztszovjet Tanulmányok Központja Kaukázus szektorának vezető kutatója. Az EU egyrészt befolyásolja a grúz választókat, másrészt előkészíti a terepet a kormánypárt megbuktatásához – folytatja. Szerinte azonban a Nyugat hagyományosan alábecsüli a grúz lakosságot. „Az amerikai és az uniós hatóságok azt hiszik, hogy ők a világ civilizációjának a csúcsa, és elvárják, hogy a kis államok vakon teljesítsék a parancsaikat. Ugyanakkor nem veszik figyelembe az egyszerű emberek érzéseit. És látjuk, hogy egyik-másik kísérlet, hogy az európai liberális értékeket ráerőltessék a transzkaukázusi köztársaságra, kudarcot vallott. Ellenfelei ilyen vakságának köszönhetően a Grúz Álom újraválasztható és megtarthatja győzelmét” – véli Krylov. Artur Atajev kaukázusi szakértő úgy véli, hogy az EU a választások után államcsínyt remél Tbilisziben.

„A Nyugat nem fogja elismerni a grúz álom győzelmét, és ezt senki sem titkolja. Biztosan lesznek tiltakozások. A mostani határozatok az ellenzék mozgósítására tesznek kísérletet. Azt sugallják nekik, hogy október 26-a után ragadják meg a hatalmat” – mondja a szakértő. Biztos azonban abban, hogy a kormánypárt ellenáll a nyomásnak. Végül nem Ivanisvili és csapatának kell mennie, hanem Salome Zurabishvili elnöknek, aki a radikális ellenzék oldalára állt, és folyamatosan a Nyugathoz folyamodik támogatásért.

(https://ria.ru/20241013/gruziya-1977626312.html)

A grúz befolyásolási kísérlet hosszabb interpretálását azért tartottam fontosnak, mert ennek kapcsán látható, hogy a politikai-ideológiai síkra tévedt Európai Unió miként képzeli el az általa oly szentnek és az EU legfőbb értékeinek egyikét jelentő demokráciát. Ezt a „demokráciát” és „demokratikus választásokat” szeretné elérni Magyarországon is, melyet a nyomásgyakorlás valamennyi eszköztárának bevetésével, akár erőszakkal is befolyásolni akarja! Ennek fényében igencsak álságosnak tűnik a Weimári háromszög országai (Franciaország, Németország, Lengyelország) külügyminisztereinek október 10-én tett nyilatkozata, mely szerint „reményüket fejezték ki az október 26-i tisztességes választásokkal kapcsolatban”.

Feltételezhetjük, hogy hazudnak az orosz újságírók, az oroszok? Nem tudjuk. Azt viszont érzékeljük és konkrétan tudjuk, hogy az EU vezetői egyértelműen hazudnak. Ennek ékes bizonyítéka nem csak a hazánkról eddig készült jelentések, de az ülésen elhangzott magyarellenes kirohanások is. A Magyarországról eddig megjelent jelentések zöme a hivatalos kormányszervek meghallgatása nélkül készültek. Ezek az ellenzékhez köthető Orbán-fóbiás és Magyarországot gyűlölő parlamenti képviselők, az Európai Unió által támogatott civil szervezetek valóságot meghazudtoló hiteltelen jelentései, téveszméi és hazugságai, részben pedig a hazájuk ellen áskálódó magyar baloldali EP képviselők és az hazai ellenzék lejárató jelentéseiből táplálkoznak. Őket sem a valóság, sem az EUROSTADT adatai, sem pedig a hitelminősítők vagy az IMF jelentései nem érdeklik. Mi, akik itt élünk Magyarországon, és nem pártszemüvegen keresztül érzékeljük a valóságot, látjuk a különbséget. Azoknak a gyűlölettől fröcsögő szájjal beszélő EP képviselőknek, akik az ülésen az érdemi vita helyett a magyar valóságot akarták meghamisítani, azt üzenjük, hogy köszönjük szépen, mi jól vagyunk hazánkban, „itt e lángoktól ölelt kis országban”.

Nálunk nem hamisítják meg a választások eredményeit, nem vonjuk meg a választások eredményeit tükröző bizottsági helyektől az ellenzéket, nem tiltanak be konferenciákat, mint a brüsszeli demokráciában, nem korlátozzuk a kisebbségek jogait, mint pl. az ukránok és az észtek, nem vagyunk hívei a nemzetközi vagy hazai fajgyűlöletnek, a zsidó vagy orosz gyűlöletnek. Bármilyen hangosan és önvizsgálat nélkül is üvöltik a baloldali Orbán-fóbiás képviselők a parlamentben, hogy „a szomszédok maguk mögött hagyták Magyarországot az egy főre vetített GDP tekintetében” (von der Leyen), hogy „a FIDESZ nem nyerte meg a választásokat”, hogy a „korrupció meggyilkolja a jövőt”, hogy „400 000 fő hagyta el Magyarországot, mert elege volt a korrupcióból” (Wéber), hogy „nincs sajtószabadság és nincs szociális háló” (Perez), a tények magukért beszélnek. Orbán Viktor miniszterelnök tényszerű adatokkal támasztotta alá a fentiek ellenkezőjét. Furcsa értékrendre utalnak azok a hazug vádak is, mely szerint „a magyar kormány orosz álampolgárokat hív meg Magyarországra, vagyis az Európai Unióba, biztonsági ellenőrzés nélkül”, amelyet von der Leyen biztonsági kockázatnak tart. Eközben a nyugat-európai országokban, mint ahogyan arra Orbán Viktor miniszterelnök rámutatott, ennek 10-15-szöröse van jelen! A Bizottság elnökének kifordított logikai következtetése szerint a jogszerűen Magyarországon tartózkodó orosz munkavállalók biztonsági kockázatot jelentenek, de például a Németországban és más uniós tagországokban élő, összességében több százezer orosz állampolgár és a dokumentumok nélkül illegálisan határt átlépő és az EU országaiban befogadott gazdasági bevándorlók vagy illegálisan megbúvó migránsok nem okoznak biztonsági kockázatot.

Lehetne még sorolni azokat a méltatlan vádakat, amit a magyargyűlölő parlamenti képviselők szórtak a magyar miniszterelnök fejére. Ő azonban tételesen és valós adatokkal verte vissza a hazug állításokat. Az igazságot sokan nem szeretik, de ez az igazságot nem zavarja.

Meghatározó svájci lap, a Die Weltwoche szerint Strasbourgban: „hiába kiabáltak, ordítottak, a nyilvánosság előtt leplezték le az Európai Parlamentet és Ursula von der Leyent, amikor a magyar miniszterelnök olyanokat mondott, amiket Brüsszelben hallani sem akartak. Orbán Viktor letépte az EU álarcát: beszéde tele volt nyilvánvaló dolgokkal, ám Brüsszel erről hallani sem akar”.  A parlamenti üléssel nem zárultak le a brüsszeli bürokraták és az EP Magyarország, a magyar emberek, a magyar választópolgárok és a magyar kormány elleni támadások. A szuverenitásvédelmi hivatal szerint Weber korábban teljes nyíltsággal fejtette ki Magyarországgal szembeni ellenérzéseit, amikor azt mondta: „A 7-es cikkellyel egész Magyarország ellen szavaztam. Nem a Fidesz, nem Orbán Viktor, hanem az egész ország ellen.”  Wéber nyíltan kimondja, hogy a következő időszakban a törvényesen megválasztott kormány elmozdítását tartja az EU fő feladatának.

Fel kell készülnünk a harcra és keményen állni kell a vártán!

2024. október 19

A szerző: egyetemi docens

Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük