Lássuk először mi is jelent a „függetlenség”? Egy olyan helyzet, állapot, amelyben egy személy már nem feltétlenül egy másik személy akaratához, elképzeléseihez alkalmazkodik, hanem életét önállóan, saját elképzelései szerint alakítja. Legegyszerűbb példa a fiatalok igyekezete, hogy ne a szülői akarat, hanem saját vágyaik szerint élhessenek. A politikában egy nemzet, állam önálló létezése, amelyben egy másik, erősebb hatalom befolyásától, a belső ügyekbe való beavatkozástól teljesen mentes.
Most lássuk mi a semlegesség? Egészen röviden: egyik oldalhoz, párthoz sem tartozó, másképpen, pártatlanság. Beszélhetünk nézőpont, vagy világnézeti semlegességről, amikor az egymástól különböző világszemléletek közül egyiket sem fogadjuk el. A másik, talán leggyakrabban emlegetett semlegesség, a háborús semlegesség, amikor másik két vagy több állam háborújában egy állam nem vesz részt, és a háborús feleket semmilyen módon nem támogatja.
Ha csak európai történelmünkön átszaladunk, látni, hogy kevés népcsoportnak sikerült, egy állandóan forrongó háborús világban semlegesnek maradni, a sokat áhított függetlenségért is állandó harcok folytak. Mai globalizált világunkban ez szinte lehetetlen. Nyugati civilizációnk, a felvilágosodás után új eszmékkel, új ideológiákkal „gazdagította” a társadalmi átalakulás bonyolult folyamatát. Ennek eredménye a XIX. és XX. század ideológiai csatározásai, melyek nemcsak társadalmi átalakulást, de súlyos válságokat és végzetes pusztító háborúkat is okoztak. Ezekben az időkben lehetetlen volt igazi függetlenségről, vagy semlegességről álmodozni.
Ugorjunk a jelenbe, és nézzünk széjjel milyen helyzetben is élünk valójában? Világunkra egy teljesen új természetű folyamat „nehezedik”, a globalizáció, melynek gazdasági-hatalmi rendszere lehetővé tette, hogy a világgazdaság legerősebb szereplői, a nemzetközi világcégek, saját érdekeik alapján egységesítik és ránk kényszertik a politikai és gazdasági szabályokat. Van ezen helyzetből kilógó kivétel? Bizonyára van, talán a statisztikában szereplő kb. 200 állam között vannak egyesek, akik nem függnek ettől a folyamattól.
Miért írom mindezeket? Orbán Viktor miniszterelnökünk múltkori beszéde után, melyben hazánknak függetlenséget, és gazdasági semlegességet hirdetett, élénk vita indult, pro és kontra. A próféták mindig jót akartak, szemléletűk derűlátó, optimista, a világnak megváltást ígérő. Orbán Viktor ezek közé tartozik, ha nem is tart igényt a próféta jelzőre. Elképzelése gyönyörű, de a jelenben nem megvalósítható. Kicsiny ország, jelentéktelen gazdasági és politikai lehetőségekkel. Nyugodtan beszélhetünk „kettős függésről”, hiszen külföldi befektetők nélkül a magyar gazdaság a pincében volna. Szakértői vélemény szerint: a magyar gazdaság nemzetközi kitettsége igen magas, külföldi tőkétől és idegen nyersanyagoktól függő, melyhez még a külföld irányába való eladósodottság is párosul. A másik pont, az önerőre támaszkodás is jelenleg csak egy álom, ehhez még rengeteg átalakulás szükséges, melyek szervezési és anyagi feltételektől függenek.
Semlegesség? Tagjai vagyunk az Európai Uniónak, de ha nem is ellenségnek, de ellenfélnek tartanak minket Brüsszelben. Ők háborúznának a végtelenségig, mi békét szeretnénk, ők egy Európai Egyesült Államokat képzelnek el, ahol boldog, boldogtalan letelepedhet, tekintet nélkül kulturális, vallási, vagy nyelvi identitására. A NATO-nak is tagjai vagyunk, de messze kilógunk a szövetségből. Ha mi állandóan oponálunk, a sajátjainkkal nem egyezünk, akkor hol itt a semlegesség? A keleti nyitás, az ázsiai népekkel kiépített jó viszony sem semlegesség, sőt, a Nyugat ezt ellenséges lépésnek tekintheti.
Ennyit, röviden. Álmok és utópiák követője voltam mindig, most is ilyennek maradok. Látom, már nem is vagyok egyedül. Isten talán segít nekünk.
2024. október 16.
Views: 22
