Barna Beatrix: 165 éve született BENEDEK ELEK (1859-1929), a nagy mesemondó

„Az állam nyelvét meg kell tanulnotok, az

Édesanyátok nyelvét nem szabad elfelejtenetek!”

                                                                        Benedek Elek

A mese sokban hasonlít a valósághoz. Ezért a felnőtté válás nélkülözhetetlen szellemi tartozéka. A gyermekvilág igényli, elfogadja, szereti. Mesék nélkül nincs teljes felnőttkor! A gyermeki fantázia rögtön azonosulni tud vele, miközben szelíden tanít. A mesevilág egy olyan fontos köztes tér a gyermek és felnőttkor között, ami később segít eligazodni, megérteni a való világot. Bölcsességet, tanulságaival tapasztalatot ad, gazdagítja szókincsünket, olyan, mint egy felénk nyúló anyai kéz, mely segít megtanulni járni, segít később önállóan szemlélni a világot.

Benedek Elek neve és a mesék világa összefonódik tudatunkban. Képzeletünkben kirajzolódik képeken látott magas, szikár termete, ősz hajú, szakállas, nagyapós alakja, aki az erdélyi Kisbaconban született. Maga is meséken nőtt fel. Középiskolás évei végén gyűjtőmunkába kezd, barátjával Sebesi Jóbbal székely népmeséket gyűjtenek, mely könyv alakban elsőként 1882-ben jelenik meg. Egyetemi tanulmányait a zajos és forgalmas fővárosban kezdte el, de megszakítva azt, időközben beállt újságírónak. Dolgozott a Budapest Hírlapnál, majd vezetője lett az Ország – Világ című képes irodalmi és közéleti lapnak. Itt ragadt rá a Zeke, a Kópé, és a Székely Huszár név is, ami székely mivoltából és öltözködéséből eredeztethető.

Alig múlt el harminc éves, amikor már meseíróként tisztelte az ország. Sokoldalú munkássága alatt kiállt az emberi jogokért, a magyar nyelv ügyétől kezdve, a gyermekek világán túl, foglalkozott a tanüggyel, a tanítók helyzetével, nemzetiségi kérdésekkel, a magyarság helyzetével, politikával, szociális kérdésekkel, magyar irodalommal, népköltészettel, népnyelvvel, a tudomány világával…  1884-ben nősült meg, felesége Fischer Mária, akivel hat közös gyermeket neveltek fel. 1887-től országgyűlési képviselő, ebben az időben élharcosa az igényes, magyar meseirodalom és tankönyvírás ügyének. A Kisfaludy Társaság tagja.

1893-ban szerkeszti a Nemzeti Iskola című hetilapot. Termékeny, több mint másfélszáz kötetet írt és szerkesztett és napjainkban is jelennek meg könyveinek újabb kiadásai. A  Millenium évében 1896-ban és e nevezetes alkalomból jelent meg a Magyar mese és Mondavilág című gyűjteménye, mindössze kétévi kitartó gyűjtés eredményeképpen. Színvonalas, tartalmas gyermeklapok szerkesztője, Az én Újságom, a Jó Pajtás s végül a Cimbora, mely az 1920-as évek legnépszerűbb képes gyermeklapja volt. 1906-tól újra visszaköltözik szeretett szülőföldjére Kisbaconba, ahol haláláig feleségével, a fenyőfákkal övezett családi kúriában éltek /Mari-lak/, mely jelenleg Emlékházként működik. A társadalmat nevelni és felemelni akarás jellemezte, erkölcsi tisztasága és nemzetféltése minden írásából kiragyog.

Tiszta, melegszívű emberként élte le életét, sírjára az általa írt négy verssor került:

                                              „Jézus tanítványa voltam

                                                Gyermekekhez lehajoltam.

                                                A szívemhez fölemeltem

                                                Szeretetre így neveltem.”

Benedek Elek nyomán haladni, gondolkodni ma is érdemes, hiszen zavaros világunkban biztos kapaszkodó!

Utóirat: Gyermekei közül fia Benedek Marcell irodalomtörténész, műfordító és unokája Benedek István /1915-1996/ örökölte írói vénáját. Benedek Istvánhoz meghatározó fiatalkori élményeim kötnek, aki orvos, író, művelődéstörténész, polihisztor volt, aki nagyszerű sorozat-előadásokat tartott a Televízióban a 60-as évek végén. Csodálattal hallgattam őt és olvastam könyveit./ Aranyketrec, Ösztönök világa, Semmelweis és kora, Mandragóra / stb..! Emlékszem lebilincselő retorikával elmondott, érdekes előadásaira, kedvesen „raccsolós” kiejtésére, vékony sötét öltönyös alakjára, nagy bajszára. Egy alkalommal begipszelt lábbal is megtartotta televiziós sorozat-előadását, hihetetlenül népszerű volt. Széles skálán mozgó érdeklődése a „Benedek- i” örökséget vitte tovább, aki gyermekkorában nagyapja által szerkesztett Cimborában szólalt meg először. 

A szerző: újságíró

Views: 29

Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük